A levegőben
Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.
Kritika
Hogyan lehetne visszafordítani egy öngyilkossághoz vezető folyamatot?
Ezt a kérdést feszegeti a Védőháló című darab, ami egy színházi előadásból és egy moderált beszélgetésből áll. Végső következtetése: nem vagyunk tehetetlenek.
Térbeli esszé
A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.
És meghalni a gyönyörtől
„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.
Végtére is a gyerek az első
Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?
Színpadra állították Öveges József kísérleteit
Az előadás kerete egy osztálytalálkozó, ahol a professzor tanítványai emlékeznek egykori tanárukra, a nyitó- és a zárójelenet között pedig két fizikaórát és jó pár kísérletet végignézhetünk.
Micimackóék felnőttek
Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.
Ez a regény egy igazi mágikus pokoljárás, amely megmutatja, hogy mindennek van sötét oldala
A katalán Irene Solà harmadik magyarul megjelent regényében a lélek sűrű, sötét erdejében járunk, vakon tapogatózva, mindenféle furcsa létező és nem létező lények társaságában, a halál útvesztőiben.
Emlékfénybetörés
Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.
Bácsirománc
Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.
Nők, tájban
Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.
Mari a Covidban
A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.
Ez a könyv az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunizmus magyarországi karrierjéről
Papp István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának munkája a magyar kommunisták történetéről nem csak úttörő jelentőségű, de egyben lendületesen megírt, kiváló olvasmány is.
