Könyv

Kozmikus hétköznapok

Karl Ove Knausgård: Az öröklét farkasai

  • Domsa Zsófia
  • 2024. augusztus 7.

Kritika

Az ötkötetesre tervezett regénysorozat második részét sokan abban a reményben veszik kezükbe, hogy az első kötet, a Hajnalcsillag nyugtalanító eseményeiről, az égen megjelenő idegen égitestről, a feltámadó halottakról, a különösen viselkedő állatokról, a halál kapui­nak feltárulásáról, és főleg a szereplők további sorsáról olvassanak. 

(Az első részről lásd: Lesz még egy életünk, Magyar Narancs, 2023. június 13.) Ezzel azonban a következő kötetekig kell várnunk. Az öröklét farkasaiban ugyanis épp csak felbukkan a hatalmas csillag a regény végén, és alig bolygatja meg a főszereplők életét. Ettől még bőven akad a regényben nyugtalanító elem, amelyek az előző kötethez hasonlóan összefüggéseket sejtetnek a világot irányító emberfeletti erőkről. Dacára a Hajnalcsillaghoz való laza kapcsolódásnak, Az öröklét farkasait nem ajánlott az első kötet ismeretének hiányában olvasni, sőt a 830 oldal során gyakran ébredhet bennünk az a gondolat is, hogy ez a regény a teljes, ötrészesre tervezett sorozat ismeretében nyer majd igazán értelmet. Egyelőre csak sejteni lehet, hogy mi lesz fontos, hogy mit érdemes a számos, részletgazdagon leírt esemény vagy esszéisztikus gondolat közül alaposabban az emlékezetünkbe vésni. Ily módon Knausgård próbára teszi az olvasót, bízva nemcsak abban, hogy több száz, összességében pedig több ezer oldalon kitart mellette, hanem hogy képes kellően összpontosítani is. Az önéletrajzi írás alapkövévé vált hatkötetes Harcom alapján azonban sejthetjük, Knausgård nem tart attól, hogy elveszti olvasói türelmét és bizalmát, és a Hajnalcsillag-sorozattal minden eddiginél nagyszabásúbb tervet valósít meg. Ebben a mega­lomániás és kompromisszumot nem ismerő vállalkozásban ez a könyv kapta azt a szerepet, hogy a befogadás határait tágító vásznat feszítsen ki a világvége-jóslat köré oly módon, hogy a csillag felbukkanásának előzményeivel ismertet meg bennünket időben egészen a hetvenes évekig visszamenve, a földrajzi teret Norvégiáról Oroszországra bővítve. A regény ugyanakkor számos szépirodalmi utalásával és esszéisztikus passzusával a Hajnalcsillag-jelenség eszme- és tudománytörténeti hátterét is felvázolja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.