Rádió

Lehet más az olimpia

Ötkarikás esték a Klubrádióban

Kritika

Azon túl, hogy szép eredmények és megható pillanatok sorjáznak a szemünk előtt, afféle hülyeségmágnesként is jól funkcionál a párizsi olimpia. A megnyitóra, amely amúgy csak egy játékos mókázás volt, gyorsan ráharaptak a kultúrharc önkéntesei Donald Trumptól a Vatikánon át a Megafon véleményzsoldosaiig. De hát, ha nincs humorérzék, akkor nincs és kész, ezen nem nagyon lehet segíteni.

Aztán jött a Milák-ügy. Pontosabban nem jött, mert az már régóta itt volt, de most a medencéhez közeledve a régi marhaságokat újra fel lehetett melegíteni. És amikor azt gondoltuk, vége, jött az algériai bokszolónő esete. Ez már Rétvári Bencének is sok volt, tollat ragadva odáig ment, hogy – ha jól értjük irományát, és aligha lehet másképp érteni – egyenesen woke-sággal vádolta meg az algériai bokszszövetséget, azt állítva, hogy liberális gender trükk volt a sportoló kijuttatása az olimpiára. Imane Helifet márpedig egy meglehetősen szigorú muszlim ország hivatalos szövetsége nevezte. A Kossuth rádióban mindeközben rendre úrhölgynek titulálták a versenyzőt – azóta is kacag a vakbelünk.

Szóval van itt minden, mint a búcsúban, közben azt is nehéz elviselni, ahogy ezúttal is eluralkodik az aranyfétis. Mintha bármiféle helyezés, sőt, maga a kijutás nem lenne önmagában is iszonyú nagy eredmény. Orbán Viktor kedvenc napilapja Milák és a kardcsapat ezüstje után azzal a címlappal jelent meg, hogy még mindig nincs meg az első arany. Pofánk leszakadna, ha már le nem szakadt volna rég.

Ebben a kegyetlen véleménysivatagban kifejezetten oázisszerű jelenségnek tűnik a Klub­rádió időszaki magazinműsora, az Olimpiai Klub. A hetente egyszer, péntek esténként jelentkező, nyolcrészesre tervezett sorozat nem annyira a párizsi események elemzéséről szól, bár azok is szerepet kapnak benne természetesen, inkább általánosabb értelemben az olimpiai eszme feltárásáról. Nincsen benne közvetítés, esélylatolgatás, versenyértékelés, helyette lassú tempójú olimpiai témájú interjúk töltik ki az adásidő szűk egy óráját. Ahogy a beharangozóban elhangzik, az „ötkarikás nyárestékre” időzített műsorban a szokásostól eltérő szemléletmódban igyekeznek megközelíteni a témát. „Mi nem aranyban mérjük feltétlenül a szép pillanatokat, tiszta játékot, koncentrált jelenlétet” – állítja az egyik szerkesztő-műsorvezető, Warholik Zoltán, miután „olimpiai szép estét” kívánva köszönti a hallgatókat. És valóban, bevezetőjében kiemeli az elmúlt napok helyezettjeit, nem csak az érmeseket és pontszerzőket. Milák ezüstjét (akkor még nem volt meg az arany) Warholik óriási sikerként prezentálja. Itt nem hangzik el sem az, hogy „lecsúszott az aranyról”, sem az, hogy „ki tudja, ha nem úgy készül, ahogy, sikerül-e nyernie”. Más csatornákon ezek és a hasonlóan agyzsibbasztó megjegyzések pörögtek napokig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.