Rádió

Lehet más az olimpia

Ötkarikás esték a Klubrádióban

Kritika

Azon túl, hogy szép eredmények és megható pillanatok sorjáznak a szemünk előtt, afféle hülyeségmágnesként is jól funkcionál a párizsi olimpia. A megnyitóra, amely amúgy csak egy játékos mókázás volt, gyorsan ráharaptak a kultúrharc önkéntesei Donald Trumptól a Vatikánon át a Megafon véleményzsoldosaiig. De hát, ha nincs humorérzék, akkor nincs és kész, ezen nem nagyon lehet segíteni.

Aztán jött a Milák-ügy. Pontosabban nem jött, mert az már régóta itt volt, de most a medencéhez közeledve a régi marhaságokat újra fel lehetett melegíteni. És amikor azt gondoltuk, vége, jött az algériai bokszolónő esete. Ez már Rétvári Bencének is sok volt, tollat ragadva odáig ment, hogy – ha jól értjük irományát, és aligha lehet másképp érteni – egyenesen woke-sággal vádolta meg az algériai bokszszövetséget, azt állítva, hogy liberális gender trükk volt a sportoló kijuttatása az olimpiára. Imane Helifet márpedig egy meglehetősen szigorú muszlim ország hivatalos szövetsége nevezte. A Kossuth rádióban mindeközben rendre úrhölgynek titulálták a versenyzőt – azóta is kacag a vakbelünk.

Szóval van itt minden, mint a búcsúban, közben azt is nehéz elviselni, ahogy ezúttal is eluralkodik az aranyfétis. Mintha bármiféle helyezés, sőt, maga a kijutás nem lenne önmagában is iszonyú nagy eredmény. Orbán Viktor kedvenc napilapja Milák és a kardcsapat ezüstje után azzal a címlappal jelent meg, hogy még mindig nincs meg az első arany. Pofánk leszakadna, ha már le nem szakadt volna rég.

Ebben a kegyetlen véleménysivatagban kifejezetten oázisszerű jelenségnek tűnik a Klub­rádió időszaki magazinműsora, az Olimpiai Klub. A hetente egyszer, péntek esténként jelentkező, nyolcrészesre tervezett sorozat nem annyira a párizsi események elemzéséről szól, bár azok is szerepet kapnak benne természetesen, inkább általánosabb értelemben az olimpiai eszme feltárásáról. Nincsen benne közvetítés, esélylatolgatás, versenyértékelés, helyette lassú tempójú olimpiai témájú interjúk töltik ki az adásidő szűk egy óráját. Ahogy a beharangozóban elhangzik, az „ötkarikás nyárestékre” időzített műsorban a szokásostól eltérő szemléletmódban igyekeznek megközelíteni a témát. „Mi nem aranyban mérjük feltétlenül a szép pillanatokat, tiszta játékot, koncentrált jelenlétet” – állítja az egyik szerkesztő-műsorvezető, Warholik Zoltán, miután „olimpiai szép estét” kívánva köszönti a hallgatókat. És valóban, bevezetőjében kiemeli az elmúlt napok helyezettjeit, nem csak az érmeseket és pontszerzőket. Milák ezüstjét (akkor még nem volt meg az arany) Warholik óriási sikerként prezentálja. Itt nem hangzik el sem az, hogy „lecsúszott az aranyról”, sem az, hogy „ki tudja, ha nem úgy készül, ahogy, sikerül-e nyernie”. Más csatornákon ezek és a hasonlóan agyzsibbasztó megjegyzések pörögtek napokig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?