Kiállítás

Mégis emberi

Gáspár György: Gép

Kritika

A 20. század elején induló modernista művészeti irányzatok szinte kivétel nélkül hirdették a gépek kultuszát: a fejlődés, a jövő kulcsát látták a mechanikus és ipari szerkezetekben, amelyek idővel művészetük inspirá­ció­forrásaivá, sőt, eszközeivé és tárgyaivá is váltak. Mi maradt mindebből technológia és információ vezé­relte (sőt inkább uralta) korunkra, amelyet sokszor a poszthumán és antropocén kifejezésekkel írunk le?

Gáspár György az üveg médiumával dolgozó képzőművész. A Magyar Iparművészeti Egyetemen üveg szakon diplomázott 2003-ban, ám az üveghez társított, meggyökeresedett előítéleteket – anyag- és mesterségfókuszú, bravúrtechnikákkal operáló, dekoratív iparművészet – hamar levetkőzte. Kezdetben a hazai stúdióüveg-mozgalom utóhullámain konstruálta a pop-art, op-art, science fiction és high-tech hatásairól árulkodó (saját kifejezésével élve geo-pop stílusú), üvegöntéssel, casting technikával (formába olvasztás) készített, vibráló neonszínekben pompázó üvegplasztikáit. A Pécsi Tudományegyetem szobrász DLA-képzése után azonban művészete markáns fordulatot vett. Electron című, 2017-es kiállításával összegezte pécsi tapasztalatait. Háromdimenziós szobrai mellett immár a falakat is birtokba vette, digitális kép­ernyőket, kijelzőket megidéző, kinetikus üvegképeivel, reliefjeivel. A szabályos formákra vágott, áttetsző síküveglapokra akrilfestékkel felhordott, majd tűpontos precizitással visszakapart, négyzethálós vonalrendszerek a néző elméjében teljes képpé álltak össze, ám ha a tekintetünk elmozdult, maga a látvány is képfolyammá változott. Gáspár korábban tobzódó színvilága is finomodott, és itt alkalmazott először frottázstechnikát. Az üveglapok egymáshoz ragasztása előtt egy-egy négyzethálós felületet dörzsölt át a papírlapon, így rögzítve annak letisztult, absztrakt geometrikus kompozícióját. E papíralapú művek bepillantást engednek az alkotói folyamatokba is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.