Könyv

Menj arrébb!

Vida Gábor: Senkiháza. Erdélyi lektűr

Kritika

Lektűr? Nyilvánvalóan provokatív gesztus az alcím, hisz’ van, aki a lektűr kifejezést kizárólag a szórakoztató irodalomra használja, míg az idegen szavak szótára szerint szimplán csak olvasmányt jelent. Vajon Vida azt mondja ezzel, hogy a mű lektűrnek látszik ugyan, mert használja a könnyed olvasmányok jól bevált fogásait, azért mégsem lektűr?

A szöveget a mondatszerkesztés, a szóhasználat, illetve a történet összetettsége a magas irodalom felé löki. És ha ezt a megjelölést, akkor vajon a regény erdélyiségét sem kellene komolyan venni? Merthogy ez a regény első (és sokadik) ránézésre (is) fullba’ nyomja az erdélyit: épp ilyennek képzelünk egy transzilván regényt. Patinás nyelvezet, románok, szászok, zsidók, magyarok, örmények (csodával határos módon) többnyire vér nélküli, békés együttélése, havasok, pilinkél a hó, az erdőben farkasok vonyítanak, és a végén még egy medve is bebrummog a képbe. Közben szép nők nagy szoknyában és fess (vagy kevésbé fess) férfiak egyenruhában pálinkát meg pezsgőt isznak, kártyáznak, politikáról diskurálnak, az Anna-bálokon táncolnak lampionok alatt, vadászaton, temetésen, vásárokon vesznek részt, vagy épp a vándorfotográfusnak pózolnak. És mindenki dupla fenekűen beszél, többet mond azzal, amit nem mond, a román jegyző meg inkább hazamegy, amikor a Kossuth-nótát pömpögik a hegedűn. Ez akár egy Erdély-regény paródiája is lehetne. Vagyis egy erdélyi lektűr, de szerencsére nem csak az, hiszen a főhős félig román, így az ő révén egyfajta szerelmes levél Bukaresthez is. S nem lektűr annak ellenére sem, hogy akad benne lektűrös elem (a főhős szerelmei), és a megfogalmazás is néhol lektűrös („emlékszik örökre annak a havas téli éjszakának a forróságára”), de ezeket nagyítóval kell keresni.

A főhős Kalagor Máté (avagy Matei Călugăru) mérnökember, akinek „a papírjai rendben vannak, a lelke nincs. Hontalanságát hangsúlyozza, hogy félig román, félig magyar, és ha jól számoltuk össze, a feleségén túl van még két szeretője (talán három). Az egyik, Endza grúz, vagy cigány vagy zsidó, egy örmény, bizonyos Yeznig Sahaghian nevelt lánya, Bukarestben (meg Spanyolországban) él, aztán ott a felesége, Bora a falu és város közt lebegő (falunak nagy, városnak kicsi) Namajdon, a második szeretője pedig Alíz, Bora idősebb testvére, aki befogadta a fiatal lányt és első házasságából született gyerekét, amikor a férjétől elmenekült. Kalagor, akárcsak Jókai Tímár Mihálya, őrlődik, főleg az első két nő közt, vagy inkább csak utazik ide-oda, nem nagyon van ebből a kettős életből konfliktusa, habár örülni láthatólag nem örül neki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.