A szöveget a mondatszerkesztés, a szóhasználat, illetve a történet összetettsége a magas irodalom felé löki. És ha ezt a megjelölést, akkor vajon a regény erdélyiségét sem kellene komolyan venni? Merthogy ez a regény első (és sokadik) ránézésre (is) fullba’ nyomja az erdélyit: épp ilyennek képzelünk egy transzilván regényt. Patinás nyelvezet, románok, szászok, zsidók, magyarok, örmények (csodával határos módon) többnyire vér nélküli, békés együttélése, havasok, pilinkél a hó, az erdőben farkasok vonyítanak, és a végén még egy medve is bebrummog a képbe. Közben szép nők nagy szoknyában és fess (vagy kevésbé fess) férfiak egyenruhában pálinkát meg pezsgőt isznak, kártyáznak, politikáról diskurálnak, az Anna-bálokon táncolnak lampionok alatt, vadászaton, temetésen, vásárokon vesznek részt, vagy épp a vándorfotográfusnak pózolnak. És mindenki dupla fenekűen beszél, többet mond azzal, amit nem mond, a román jegyző meg inkább hazamegy, amikor a Kossuth-nótát pömpögik a hegedűn. Ez akár egy Erdély-regény paródiája is lehetne. Vagyis egy erdélyi lektűr, de szerencsére nem csak az, hiszen a főhős félig román, így az ő révén egyfajta szerelmes levél Bukaresthez is. S nem lektűr annak ellenére sem, hogy akad benne lektűrös elem (a főhős szerelmei), és a megfogalmazás is néhol lektűrös („emlékszik örökre annak a havas téli éjszakának a forróságára”), de ezeket nagyítóval kell keresni.
A főhős Kalagor Máté (avagy Matei Călugăru) mérnökember, akinek „a papírjai rendben vannak, a lelke nincs. Hontalanságát hangsúlyozza, hogy félig román, félig magyar, és ha jól számoltuk össze, a feleségén túl van még két szeretője (talán három). Az egyik, Endza grúz, vagy cigány vagy zsidó, egy örmény, bizonyos Yeznig Sahaghian nevelt lánya, Bukarestben (meg Spanyolországban) él, aztán ott a felesége, Bora a falu és város közt lebegő (falunak nagy, városnak kicsi) Namajdon, a második szeretője pedig Alíz, Bora idősebb testvére, aki befogadta a fiatal lányt és első házasságából született gyerekét, amikor a férjétől elmenekült. Kalagor, akárcsak Jókai Tímár Mihálya, őrlődik, főleg az első két nő közt, vagy inkább csak utazik ide-oda, nem nagyon van ebből a kettős életből konfliktusa, habár örülni láthatólag nem örül neki.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
