Könyv

Menj arrébb!

Vida Gábor: Senkiháza. Erdélyi lektűr

Kritika

Lektűr? Nyilvánvalóan provokatív gesztus az alcím, hisz’ van, aki a lektűr kifejezést kizárólag a szórakoztató irodalomra használja, míg az idegen szavak szótára szerint szimplán csak olvasmányt jelent. Vajon Vida azt mondja ezzel, hogy a mű lektűrnek látszik ugyan, mert használja a könnyed olvasmányok jól bevált fogásait, azért mégsem lektűr?

A szöveget a mondatszerkesztés, a szóhasználat, illetve a történet összetettsége a magas irodalom felé löki. És ha ezt a megjelölést, akkor vajon a regény erdélyiségét sem kellene komolyan venni? Merthogy ez a regény első (és sokadik) ránézésre (is) fullba’ nyomja az erdélyit: épp ilyennek képzelünk egy transzilván regényt. Patinás nyelvezet, románok, szászok, zsidók, magyarok, örmények (csodával határos módon) többnyire vér nélküli, békés együttélése, havasok, pilinkél a hó, az erdőben farkasok vonyítanak, és a végén még egy medve is bebrummog a képbe. Közben szép nők nagy szoknyában és fess (vagy kevésbé fess) férfiak egyenruhában pálinkát meg pezsgőt isznak, kártyáznak, politikáról diskurálnak, az Anna-bálokon táncolnak lampionok alatt, vadászaton, temetésen, vásárokon vesznek részt, vagy épp a vándorfotográfusnak pózolnak. És mindenki dupla fenekűen beszél, többet mond azzal, amit nem mond, a román jegyző meg inkább hazamegy, amikor a Kossuth-nótát pömpögik a hegedűn. Ez akár egy Erdély-regény paródiája is lehetne. Vagyis egy erdélyi lektűr, de szerencsére nem csak az, hiszen a főhős félig román, így az ő révén egyfajta szerelmes levél Bukaresthez is. S nem lektűr annak ellenére sem, hogy akad benne lektűrös elem (a főhős szerelmei), és a megfogalmazás is néhol lektűrös („emlékszik örökre annak a havas téli éjszakának a forróságára”), de ezeket nagyítóval kell keresni.

A főhős Kalagor Máté (avagy Matei Călugăru) mérnökember, akinek „a papírjai rendben vannak, a lelke nincs. Hontalanságát hangsúlyozza, hogy félig román, félig magyar, és ha jól számoltuk össze, a feleségén túl van még két szeretője (talán három). Az egyik, Endza grúz, vagy cigány vagy zsidó, egy örmény, bizonyos Yeznig Sahaghian nevelt lánya, Bukarestben (meg Spanyolországban) él, aztán ott a felesége, Bora a falu és város közt lebegő (falunak nagy, városnak kicsi) Namajdon, a második szeretője pedig Alíz, Bora idősebb testvére, aki befogadta a fiatal lányt és első házasságából született gyerekét, amikor a férjétől elmenekült. Kalagor, akárcsak Jókai Tímár Mihálya, őrlődik, főleg az első két nő közt, vagy inkább csak utazik ide-oda, nem nagyon van ebből a kettős életből konfliktusa, habár örülni láthatólag nem örül neki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.