Könyv

Menj arrébb!

Vida Gábor: Senkiháza. Erdélyi lektűr

Kritika

Lektűr? Nyilvánvalóan provokatív gesztus az alcím, hisz’ van, aki a lektűr kifejezést kizárólag a szórakoztató irodalomra használja, míg az idegen szavak szótára szerint szimplán csak olvasmányt jelent. Vajon Vida azt mondja ezzel, hogy a mű lektűrnek látszik ugyan, mert használja a könnyed olvasmányok jól bevált fogásait, azért mégsem lektűr?

A szöveget a mondatszerkesztés, a szóhasználat, illetve a történet összetettsége a magas irodalom felé löki. És ha ezt a megjelölést, akkor vajon a regény erdélyiségét sem kellene komolyan venni? Merthogy ez a regény első (és sokadik) ránézésre (is) fullba’ nyomja az erdélyit: épp ilyennek képzelünk egy transzilván regényt. Patinás nyelvezet, románok, szászok, zsidók, magyarok, örmények (csodával határos módon) többnyire vér nélküli, békés együttélése, havasok, pilinkél a hó, az erdőben farkasok vonyítanak, és a végén még egy medve is bebrummog a képbe. Közben szép nők nagy szoknyában és fess (vagy kevésbé fess) férfiak egyenruhában pálinkát meg pezsgőt isznak, kártyáznak, politikáról diskurálnak, az Anna-bálokon táncolnak lampionok alatt, vadászaton, temetésen, vásárokon vesznek részt, vagy épp a vándorfotográfusnak pózolnak. És mindenki dupla fenekűen beszél, többet mond azzal, amit nem mond, a román jegyző meg inkább hazamegy, amikor a Kossuth-nótát pömpögik a hegedűn. Ez akár egy Erdély-regény paródiája is lehetne. Vagyis egy erdélyi lektűr, de szerencsére nem csak az, hiszen a főhős félig román, így az ő révén egyfajta szerelmes levél Bukaresthez is. S nem lektűr annak ellenére sem, hogy akad benne lektűrös elem (a főhős szerelmei), és a megfogalmazás is néhol lektűrös („emlékszik örökre annak a havas téli éjszakának a forróságára”), de ezeket nagyítóval kell keresni.

A főhős Kalagor Máté (avagy Matei Călugăru) mérnökember, akinek „a papírjai rendben vannak, a lelke nincs. Hontalanságát hangsúlyozza, hogy félig román, félig magyar, és ha jól számoltuk össze, a feleségén túl van még két szeretője (talán három). Az egyik, Endza grúz, vagy cigány vagy zsidó, egy örmény, bizonyos Yeznig Sahaghian nevelt lánya, Bukarestben (meg Spanyolországban) él, aztán ott a felesége, Bora a falu és város közt lebegő (falunak nagy, városnak kicsi) Namajdon, a második szeretője pedig Alíz, Bora idősebb testvére, aki befogadta a fiatal lányt és első házasságából született gyerekét, amikor a férjétől elmenekült. Kalagor, akárcsak Jókai Tímár Mihálya, őrlődik, főleg az első két nő közt, vagy inkább csak utazik ide-oda, nem nagyon van ebből a kettős életből konfliktusa, habár örülni láthatólag nem örül neki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.