Film

Halál kasmírpulóverben

Pedro Almodóvar: A szomszéd szoba

Kritika

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Nekünk, nézőknek ez egyszerre jó és rossz hír. A Fájdalom és dicsőség már sikerrel megmerítkezett a nehezebb témákban (Antonio Banderas személyesíti meg a rendező fizikai fájdalomtól és kétségektől gyötört alteregóját), a Strange Way of Life c. western rövidben pedig kísérletezik az angol nyelvű rendezéssel és azzal, hogy saját képére formálja az Americana ikonográfiáját. A szomszéd szobában ezeken az ösvényeken halad tovább, vegyes eredménnyel.

Martha (Tilda Swinton) valaha nyughatatlan haditudósító volt, most tisztes jómódban él New Yorkban, ám végső stádiumú méhnyakrákkal diagnosztizálják. Hirtelen ötlettől vezérelve felveszi a kapcsolatot régi barátjával és kollégájával, Ingriddel (Julianne Moore), aki sikeres írónőként szintén New Yorkban él, de az évek és eltérő karrierútjaik elsodorták őket egymástól. A halál közelsége ellenére újraegyesülésük meleg és szelíd (telítve a megszokott almodóvari élénk színpalettával) – ám Marthának van egy felkavaró utolsó kívánsága. Saját kezébe venné halálát, és szeretné, ha Ingrid vele lenne, amikor elmegy. Alkalmatlanabb cinkost nem is találhatna, hiszen a neurotikus Ingrid betegesen fél az elmúlástól… Minden nagyon almodóvaros: a melodrámai alaphelyzet, a vibráló színek és nagy érzelmek alatt megbúvó nehéz témák, a múlt elhallgatott titkai. Hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, a két nő egy Damian nevű férfin (John Turturro) is osztozott, aki ismét belép a képbe, sőt borús ökopesszimista nézeteit is magával hozza.

Minden stimmel, valami mégis hamisan cseng; a rendező komikusan melodrámai, mégis szívszorító mondatai kopogósak angolra ültetve, nehezen szabadulunk a gondolattól, hogy a szereplők eutanáziával kapcsolatos dilemmái valójában a felső tízezer problémái (és ezzel együtt számukra elérhető az opció), az esztétizálva bemutatott közelgő klímakatasztrófa és a Martha múltjából megidézett bagdadi harctéri románc pedig testidegen toldalékként fityegnek a cselekményen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.