Film

Halál kasmírpulóverben

Pedro Almodóvar: A szomszéd szoba

Kritika

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Nekünk, nézőknek ez egyszerre jó és rossz hír. A Fájdalom és dicsőség már sikerrel megmerítkezett a nehezebb témákban (Antonio Banderas személyesíti meg a rendező fizikai fájdalomtól és kétségektől gyötört alteregóját), a Strange Way of Life c. western rövidben pedig kísérletezik az angol nyelvű rendezéssel és azzal, hogy saját képére formálja az Americana ikonográfiáját. A szomszéd szobában ezeken az ösvényeken halad tovább, vegyes eredménnyel.

Martha (Tilda Swinton) valaha nyughatatlan haditudósító volt, most tisztes jómódban él New Yorkban, ám végső stádiumú méhnyakrákkal diagnosztizálják. Hirtelen ötlettől vezérelve felveszi a kapcsolatot régi barátjával és kollégájával, Ingriddel (Julianne Moore), aki sikeres írónőként szintén New Yorkban él, de az évek és eltérő karrierútjaik elsodorták őket egymástól. A halál közelsége ellenére újraegyesülésük meleg és szelíd (telítve a megszokott almodóvari élénk színpalettával) – ám Marthának van egy felkavaró utolsó kívánsága. Saját kezébe venné halálát, és szeretné, ha Ingrid vele lenne, amikor elmegy. Alkalmatlanabb cinkost nem is találhatna, hiszen a neurotikus Ingrid betegesen fél az elmúlástól… Minden nagyon almodóvaros: a melodrámai alaphelyzet, a vibráló színek és nagy érzelmek alatt megbúvó nehéz témák, a múlt elhallgatott titkai. Hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, a két nő egy Damian nevű férfin (John Turturro) is osztozott, aki ismét belép a képbe, sőt borús ökopesszimista nézeteit is magával hozza.

Minden stimmel, valami mégis hamisan cseng; a rendező komikusan melodrámai, mégis szívszorító mondatai kopogósak angolra ültetve, nehezen szabadulunk a gondolattól, hogy a szereplők eutanáziával kapcsolatos dilemmái valójában a felső tízezer problémái (és ezzel együtt számukra elérhető az opció), az esztétizálva bemutatott közelgő klímakatasztrófa és a Martha múltjából megidézett bagdadi harctéri románc pedig testidegen toldalékként fityegnek a cselekményen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.