Film

Halál kasmírpulóverben

Pedro Almodóvar: A szomszéd szoba

Kritika

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Nekünk, nézőknek ez egyszerre jó és rossz hír. A Fájdalom és dicsőség már sikerrel megmerítkezett a nehezebb témákban (Antonio Banderas személyesíti meg a rendező fizikai fájdalomtól és kétségektől gyötört alteregóját), a Strange Way of Life c. western rövidben pedig kísérletezik az angol nyelvű rendezéssel és azzal, hogy saját képére formálja az Americana ikonográfiáját. A szomszéd szobában ezeken az ösvényeken halad tovább, vegyes eredménnyel.

Martha (Tilda Swinton) valaha nyughatatlan haditudósító volt, most tisztes jómódban él New Yorkban, ám végső stádiumú méhnyakrákkal diagnosztizálják. Hirtelen ötlettől vezérelve felveszi a kapcsolatot régi barátjával és kollégájával, Ingriddel (Julianne Moore), aki sikeres írónőként szintén New Yorkban él, de az évek és eltérő karrierútjaik elsodorták őket egymástól. A halál közelsége ellenére újraegyesülésük meleg és szelíd (telítve a megszokott almodóvari élénk színpalettával) – ám Marthának van egy felkavaró utolsó kívánsága. Saját kezébe venné halálát, és szeretné, ha Ingrid vele lenne, amikor elmegy. Alkalmatlanabb cinkost nem is találhatna, hiszen a neurotikus Ingrid betegesen fél az elmúlástól… Minden nagyon almodóvaros: a melodrámai alaphelyzet, a vibráló színek és nagy érzelmek alatt megbúvó nehéz témák, a múlt elhallgatott titkai. Hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, a két nő egy Damian nevű férfin (John Turturro) is osztozott, aki ismét belép a képbe, sőt borús ökopesszimista nézeteit is magával hozza.

Minden stimmel, valami mégis hamisan cseng; a rendező komikusan melodrámai, mégis szívszorító mondatai kopogósak angolra ültetve, nehezen szabadulunk a gondolattól, hogy a szereplők eutanáziával kapcsolatos dilemmái valójában a felső tízezer problémái (és ezzel együtt számukra elérhető az opció), az esztétizálva bemutatott közelgő klímakatasztrófa és a Martha múltjából megidézett bagdadi harctéri románc pedig testidegen toldalékként fityegnek a cselekményen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.