Könyv

Naplemente nélkül

Vay Blanka: Saját ketrec

Kritika

Olykor maga az LMBTQ-közösség is hajlamos eltúlozni vagy éppen idealizálni az előbújás jelentőségét. Akadnak persze erőfeszítések e narratívák árnyalására, de ezek meg sem közelítik a könnyfakasztó coming out történetek vonzerejét.

Innen nézve feltételezhetnénk, hogy ha egy harmincas, házas „férfi” bevallja (először saját magának), hogy ő legbelül nőként éli meg önmagát, és nőként is szeretne élni, majd mindezt a nyilvánosság előtt is vállalva könyvet ír, az csakis arról szólhat, hogy a főszereplő a megpróbáltatások leküzdése után boldogan ellovagol a naplementébe. A Saját ketrecből azonban kiderül, hogy ez a legtöbbször nem ilyen egyszerű. De ettől még az ön­azo­nos életre törekedni, és az odavezető utat elmesélni nagyon is érdemes.

A könyv nem egyszerű önéletrajz, hanem valamiféle gender útmutató is. A szerző árnyaltan gondolkodik: ahol indokolt, megfontolja a (jobb- vagy baloldali) vitapartnerek érveit, és miközben határozottan elutasítja a transzneműség hiteltelenítését, kritikával szemléli a külföldi transzaktivizmus hazai médiában előszeretettel szellőztetett alkalmi túlkapásait.

A szerző társadalmi kontextusban, feminista tudatossággal igyekszik szemlélni az élethelyzetét, foglalkozik a genderfogalom mindkét jelentésrétegével: a társadalmi nemmel (nemiszerep-elvárásokkal) és a „pszichológiai nemmel” (nemi identitással) egyaránt. A szöveg hivatkozásokkal gazdagon tűzdelt, ám a pontos szakirodalmi adatok hiányoznak.

Aki felnőttkorában tranzicionál (vált nemet), mindkét „oldalt” megismerve első kézből tud számot adni a szexizmus valóságáról. Vay hosszasan értekezik a nemiszerep-szocializáció korlátozó erejéről és arról, hogy a káros nemi sztereotípiák hogyan befolyásolták a saját és a környezetében élő emberek életét. Kitér mindennek a társadalmi következményeire, a családon belüli erőszakra, az amerikai nőgyűlölő terrorizmusra, és persze a politikai macsóságra is. A történet vége lehetett volna a toxikus maszkulinitás elhagyása és egy alternatív, nem (ön)elnyomó férfiasság kialakítása, megélése is, ám esetében többről van szó, mint puszta idegenkedés a nemi normáktól. Ennek kapcsán a transzneműségről is olvashatunk egy terjedelmes, szomorú statisztikákkal megtűzdelt ismeretterjesztő részt (kitérve az interszexualitás jelenségére is). A kötetben egymást erősítve, harmonikus egységet alkotva jelennek meg a tények, az elméletek és az egyéni tapasztalatok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.