Könyv

Naplemente nélkül

Vay Blanka: Saját ketrec

Kritika

Olykor maga az LMBTQ-közösség is hajlamos eltúlozni vagy éppen idealizálni az előbújás jelentőségét. Akadnak persze erőfeszítések e narratívák árnyalására, de ezek meg sem közelítik a könnyfakasztó coming out történetek vonzerejét.

Innen nézve feltételezhetnénk, hogy ha egy harmincas, házas „férfi” bevallja (először saját magának), hogy ő legbelül nőként éli meg önmagát, és nőként is szeretne élni, majd mindezt a nyilvánosság előtt is vállalva könyvet ír, az csakis arról szólhat, hogy a főszereplő a megpróbáltatások leküzdése után boldogan ellovagol a naplementébe. A Saját ketrecből azonban kiderül, hogy ez a legtöbbször nem ilyen egyszerű. De ettől még az ön­azo­nos életre törekedni, és az odavezető utat elmesélni nagyon is érdemes.

A könyv nem egyszerű önéletrajz, hanem valamiféle gender útmutató is. A szerző árnyaltan gondolkodik: ahol indokolt, megfontolja a (jobb- vagy baloldali) vitapartnerek érveit, és miközben határozottan elutasítja a transzneműség hiteltelenítését, kritikával szemléli a külföldi transzaktivizmus hazai médiában előszeretettel szellőztetett alkalmi túlkapásait.

A szerző társadalmi kontextusban, feminista tudatossággal igyekszik szemlélni az élethelyzetét, foglalkozik a genderfogalom mindkét jelentésrétegével: a társadalmi nemmel (nemiszerep-elvárásokkal) és a „pszichológiai nemmel” (nemi identitással) egyaránt. A szöveg hivatkozásokkal gazdagon tűzdelt, ám a pontos szakirodalmi adatok hiányoznak.

Aki felnőttkorában tranzicionál (vált nemet), mindkét „oldalt” megismerve első kézből tud számot adni a szexizmus valóságáról. Vay hosszasan értekezik a nemiszerep-szocializáció korlátozó erejéről és arról, hogy a káros nemi sztereotípiák hogyan befolyásolták a saját és a környezetében élő emberek életét. Kitér mindennek a társadalmi következményeire, a családon belüli erőszakra, az amerikai nőgyűlölő terrorizmusra, és persze a politikai macsóságra is. A történet vége lehetett volna a toxikus maszkulinitás elhagyása és egy alternatív, nem (ön)elnyomó férfiasság kialakítása, megélése is, ám esetében többről van szó, mint puszta idegenkedés a nemi normáktól. Ennek kapcsán a transzneműségről is olvashatunk egy terjedelmes, szomorú statisztikákkal megtűzdelt ismeretterjesztő részt (kitérve az interszexualitás jelenségére is). A kötetben egymást erősítve, harmonikus egységet alkotva jelennek meg a tények, az elméletek és az egyéni tapasztalatok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.