Könyv

Naplemente nélkül

Vay Blanka: Saját ketrec

Kritika

Olykor maga az LMBTQ-közösség is hajlamos eltúlozni vagy éppen idealizálni az előbújás jelentőségét. Akadnak persze erőfeszítések e narratívák árnyalására, de ezek meg sem közelítik a könnyfakasztó coming out történetek vonzerejét.

Innen nézve feltételezhetnénk, hogy ha egy harmincas, házas „férfi” bevallja (először saját magának), hogy ő legbelül nőként éli meg önmagát, és nőként is szeretne élni, majd mindezt a nyilvánosság előtt is vállalva könyvet ír, az csakis arról szólhat, hogy a főszereplő a megpróbáltatások leküzdése után boldogan ellovagol a naplementébe. A Saját ketrecből azonban kiderül, hogy ez a legtöbbször nem ilyen egyszerű. De ettől még az ön­azo­nos életre törekedni, és az odavezető utat elmesélni nagyon is érdemes.

A könyv nem egyszerű önéletrajz, hanem valamiféle gender útmutató is. A szerző árnyaltan gondolkodik: ahol indokolt, megfontolja a (jobb- vagy baloldali) vitapartnerek érveit, és miközben határozottan elutasítja a transzneműség hiteltelenítését, kritikával szemléli a külföldi transzaktivizmus hazai médiában előszeretettel szellőztetett alkalmi túlkapásait.

A szerző társadalmi kontextusban, feminista tudatossággal igyekszik szemlélni az élethelyzetét, foglalkozik a genderfogalom mindkét jelentésrétegével: a társadalmi nemmel (nemiszerep-elvárásokkal) és a „pszichológiai nemmel” (nemi identitással) egyaránt. A szöveg hivatkozásokkal gazdagon tűzdelt, ám a pontos szakirodalmi adatok hiányoznak.

Aki felnőttkorában tranzicionál (vált nemet), mindkét „oldalt” megismerve első kézből tud számot adni a szexizmus valóságáról. Vay hosszasan értekezik a nemiszerep-szocializáció korlátozó erejéről és arról, hogy a káros nemi sztereotípiák hogyan befolyásolták a saját és a környezetében élő emberek életét. Kitér mindennek a társadalmi következményeire, a családon belüli erőszakra, az amerikai nőgyűlölő terrorizmusra, és persze a politikai macsóságra is. A történet vége lehetett volna a toxikus maszkulinitás elhagyása és egy alternatív, nem (ön)elnyomó férfiasság kialakítása, megélése is, ám esetében többről van szó, mint puszta idegenkedés a nemi normáktól. Ennek kapcsán a transzneműségről is olvashatunk egy terjedelmes, szomorú statisztikákkal megtűzdelt ismeretterjesztő részt (kitérve az interszexualitás jelenségére is). A kötetben egymást erősítve, harmonikus egységet alkotva jelennek meg a tények, az elméletek és az egyéni tapasztalatok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.