Könyv

Nem éri be

Béres Edina: Maga ki?

Kritika

Nem tartom a szülést a női lét elengedhetetlen esszenciájának. Az is meglepett, amikor egy nemzetközi feminista work­shopon a saját szülését nevezte meg élete legjelentősebb eseményeként a résztvevők többsége. „Messzemenően hiszek a teremtés tökéletességében, a női test működésének csodájában” – mondja az előszó is.

De aztán ahogy gördültek a történetek, egyik a másik után, hamar beszippantott a szöveg: azon kaptam magam, hogy már én is ott vagyok a leendő anyákkal a szobában, a méhösszehúzódásokat figyelve. És nagyon szerettem volna megölelni Béres Edinát, aki bepillantást engedett ezekbe a bensőséges jelenetekbe, nem mellesleg, a saját küzdelmes életébe.

A kötet hatvan rövid, egymáshoz lazán kapcsoló fejezetből áll. Hol a szerzőről, hol más nőkről szólnak, Béres Edina tehát hol fő-, hol mellékszereplő. Érzékletesen és élvezetesen ír, nem nélkülözve a humort sem. Béres független bába, azaz felsőfokú végzettséggel, működési engedéllyel rendelkező, otthon szülést kísérő szakember. A fogalom jelentését ő maga is fontosnak tartja tisztázni, mert még ma is rengeteg rosszindulatú sztereotípiával kell megküzdenie a bábáknak, illetve az otthon szülő nőknek. A szerző magánéleti veszteségei szívfacsaróak, azt hihetnénk, hogy talán ezekre is igyekszik gyógyírt találni azzal, hogy ennyi életet indít kellő méltósággal útnak, ezzel mintegy arcába nevetve a halálnak, ugyanakkor saját elmondása szerint gyerekkorából ered érdeklődése a szülés iránt.

Miért nem akarják egyes nők intézményben világra hozni a gyereküket? Erre már rögtön a szerző saját születésének körülményei is magyarázatot adhatnak. Az orvosi önkény abban az esetben szerencsére nem vezetett végzetes következményekhez, de így is éppen elég hátborzongató a kiszolgáltatott fiatal nő testével való játszadozás. Nem túlzás azt mondani, hogy szélsőséges esetekben az orvosi bánásmód a nemi erőszakhoz hasonlít, így akik átéltek már ilyet, azok számára különösen fontos lenne biztosítani az otthon, empatikus bábával való szülés lehetőségét. (De az igazán ideális persze az lenne, ha minden szülész-nőgyógyász szakorvos és szülésznő képben lenne a poszttraumás stressz mibenlétével, és egyáltalán, soha, senki nem minősítené „hisztinek” a nő fájdalomjelzését, miközben belenyúlnak vagy varrják.) És akkor a kórházi fertőzésekről még nem is beszéltünk. Pedig ez is valós veszély, ahogy arra sajnos a könyvben is találunk bizonyítékot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.