Könyv

Nem éri be

Béres Edina: Maga ki?

Kritika

Nem tartom a szülést a női lét elengedhetetlen esszenciájának. Az is meglepett, amikor egy nemzetközi feminista work­shopon a saját szülését nevezte meg élete legjelentősebb eseményeként a résztvevők többsége. „Messzemenően hiszek a teremtés tökéletességében, a női test működésének csodájában” – mondja az előszó is.

De aztán ahogy gördültek a történetek, egyik a másik után, hamar beszippantott a szöveg: azon kaptam magam, hogy már én is ott vagyok a leendő anyákkal a szobában, a méhösszehúzódásokat figyelve. És nagyon szerettem volna megölelni Béres Edinát, aki bepillantást engedett ezekbe a bensőséges jelenetekbe, nem mellesleg, a saját küzdelmes életébe.

A kötet hatvan rövid, egymáshoz lazán kapcsoló fejezetből áll. Hol a szerzőről, hol más nőkről szólnak, Béres Edina tehát hol fő-, hol mellékszereplő. Érzékletesen és élvezetesen ír, nem nélkülözve a humort sem. Béres független bába, azaz felsőfokú végzettséggel, működési engedéllyel rendelkező, otthon szülést kísérő szakember. A fogalom jelentését ő maga is fontosnak tartja tisztázni, mert még ma is rengeteg rosszindulatú sztereotípiával kell megküzdenie a bábáknak, illetve az otthon szülő nőknek. A szerző magánéleti veszteségei szívfacsaróak, azt hihetnénk, hogy talán ezekre is igyekszik gyógyírt találni azzal, hogy ennyi életet indít kellő méltósággal útnak, ezzel mintegy arcába nevetve a halálnak, ugyanakkor saját elmondása szerint gyerekkorából ered érdeklődése a szülés iránt.

Miért nem akarják egyes nők intézményben világra hozni a gyereküket? Erre már rögtön a szerző saját születésének körülményei is magyarázatot adhatnak. Az orvosi önkény abban az esetben szerencsére nem vezetett végzetes következményekhez, de így is éppen elég hátborzongató a kiszolgáltatott fiatal nő testével való játszadozás. Nem túlzás azt mondani, hogy szélsőséges esetekben az orvosi bánásmód a nemi erőszakhoz hasonlít, így akik átéltek már ilyet, azok számára különösen fontos lenne biztosítani az otthon, empatikus bábával való szülés lehetőségét. (De az igazán ideális persze az lenne, ha minden szülész-nőgyógyász szakorvos és szülésznő képben lenne a poszttraumás stressz mibenlétével, és egyáltalán, soha, senki nem minősítené „hisztinek” a nő fájdalomjelzését, miközben belenyúlnak vagy varrják.) És akkor a kórházi fertőzésekről még nem is beszéltünk. Pedig ez is valós veszély, ahogy arra sajnos a könyvben is találunk bizonyítékot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?