Könyv

„Nem is ilyennek képzeltem az angyalokat”

Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bipoláriában

Kritika

Mindannyian ismerünk rémtörténeteket bipoláris zavarban szenvedőkről – hogyan adta át X. egyhavi fizetését a taxisofőrnek, Y. hogyan kergette meg késsel a gyerekeit, mert a hang azt mondta, áldozza fel őket, vagy az agyongyógyszerezett Z. hogyan hirdette magáról, hogy ő egy robot.

Nem ez az első magyar regény, amelyik tematizálja a problémát. Ám míg Vámos Miklós alulméltatott művében, az Anya csak egy van című regényben az író két szereplő szemszögéből tárja fel a mániás depresszió mélységeit, Kácsor Zsolt radikális szövegében a kettősség maga a rejtett főszereplő. Mindkét szerző titáni erőfeszítéssel elhúzta egy-egy pillanatra azt a vastag függönyt, amely mögé a legtöbbünk sosem lát. A két regény első jelenete is hasonló szituációból indul. A szereplők készülődnek az öngyilkosságra, s ezzel a narrátorok megfogalmazzák a lényeget: a bipoláris életről semmire nem asszociál olyan gyorsan az érintett, mint a halálra. Csakhogy aki a pokolban vesz dudaleckéket – Kácsor regényében a legfontosabb költő József Attila –, az szemmel láthatólag nem hozhatja meg ezt a döntést.

A Pokoljárás Bipoláriában narrátorát két dolog tartja itt és össze: az egyik a nyelv, a másik a már említett kettősség. A felnőtt fejjel betért beszélő számára igen fontos héber szavak mintájára mássalhangzókból álló magyar szógyökök tagolják a szerkezetet. Jól­esőn ritmikus, ahogy az alfejezetcímek ránézésre egy-két másodperc alatt kitalálhatók, de persze mind tartogat egyéb megfejtést is. Így lesz a VLSG valóság és válság, a RMLM remélem és rémálom, a KNYR kenyér és kinyír, a PNSZ penész és pénisz. Az utolsó alcím – KTLT, kitelt és kötelet – visszavisz a szöveg elejére, de hol van már ekkor a nyitó jelenet szűkszavú drámaisága! Túl sok mindent megtudtunk útközben. Megelevenedik előttünk a gyerekkorban gyökerező frankofília, a Marseille-ben élt és elhunyt nagyapai nagy-nagybácsi emléke, és a legfényesebb vezérfonal, a Lucy Corazon nevű femme fatale súlyos hiánya. Lucy Seattle-ben lakik és echte bitch, de az is lehet, hogy nem, csak egy átlagos amerikai bombázó, aki néha máshoz akar hozzámenni, néha meg olvas a narrátor titkos gondolataiban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.