Nem ez az első magyar regény, amelyik tematizálja a problémát. Ám míg Vámos Miklós alulméltatott művében, az Anya csak egy van című regényben az író két szereplő szemszögéből tárja fel a mániás depresszió mélységeit, Kácsor Zsolt radikális szövegében a kettősség maga a rejtett főszereplő. Mindkét szerző titáni erőfeszítéssel elhúzta egy-egy pillanatra azt a vastag függönyt, amely mögé a legtöbbünk sosem lát. A két regény első jelenete is hasonló szituációból indul. A szereplők készülődnek az öngyilkosságra, s ezzel a narrátorok megfogalmazzák a lényeget: a bipoláris életről semmire nem asszociál olyan gyorsan az érintett, mint a halálra. Csakhogy aki a pokolban vesz dudaleckéket – Kácsor regényében a legfontosabb költő József Attila –, az szemmel láthatólag nem hozhatja meg ezt a döntést.
A Pokoljárás Bipoláriában narrátorát két dolog tartja itt és össze: az egyik a nyelv, a másik a már említett kettősség. A felnőtt fejjel betért beszélő számára igen fontos héber szavak mintájára mássalhangzókból álló magyar szógyökök tagolják a szerkezetet. Jólesőn ritmikus, ahogy az alfejezetcímek ránézésre egy-két másodperc alatt kitalálhatók, de persze mind tartogat egyéb megfejtést is. Így lesz a VLSG valóság és válság, a RMLM remélem és rémálom, a KNYR kenyér és kinyír, a PNSZ penész és pénisz. Az utolsó alcím – KTLT, kitelt és kötelet – visszavisz a szöveg elejére, de hol van már ekkor a nyitó jelenet szűkszavú drámaisága! Túl sok mindent megtudtunk útközben. Megelevenedik előttünk a gyerekkorban gyökerező frankofília, a Marseille-ben élt és elhunyt nagyapai nagy-nagybácsi emléke, és a legfényesebb vezérfonal, a Lucy Corazon nevű femme fatale súlyos hiánya. Lucy Seattle-ben lakik és echte bitch, de az is lehet, hogy nem, csak egy átlagos amerikai bombázó, aki néha máshoz akar hozzámenni, néha meg olvas a narrátor titkos gondolataiban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
