Lemez

Nulláról indulva

Nick Cave & The Bad Seeds: Wild God

Kritika

Szinte biztosra vehető, hogy bármit is ad ki a jövőben Nick Cave, azt mindenki ahhoz mérten fogja hallgatni, hogy vannak-e benne utalások az őt ért veszteségekre.

Mint ismert, az ausztrál énekes-dalszerző fia, Arthur 2015-ben, mindössze 15 évesen halt meg egy tragikus balesetben. Az egy évvel később kiadott Nick Cave & The Bad Seeds-album, a Skeleton Tree és különösen a 2019-es Ghosteen dalai ezt a traumát igyekeztek feldolgozni az együttestől addig viszonylag szokatlan, minimalista ambient stílusban. Zeneileg hasonló utakra merészkedett a 2021-es Carnage című lemez is, amelyet Cave első számú alkotótársával, Warren Ellisszel rögzített.

Ami a kreatív munkát illeti, a Bad Seeds az elmúlt években pihenőpályán volt, de Cave így is sok mindennel foglalkozott, a Covid alatt pedig további veszteségek érték. 2020-ban elhunyt az édesanyja, egy évre rá korábbi barátnője, Anita Lane, tavalyelőtt pedig másik fia, az akkor 31 éves Jethro. Aztán 2023. január 1-jén Cave bement az irodájába, leült az íróasztalhoz, és nekiállt dalokat fabrikálni. A nulláról indult – egyedül annyit tudott, hogy teljes hangzású Bad Seeds-lemezt szeretne, mert az előző kettő nem az volt. Megírta a szövegeket, Ellisszel közösen megkomponálta a zenét, majd a zenekar tagjaival közösen megszerkesztette a dalokat. A Wild God című albumon szokás szerint sok a vallási utalás, Cave elveszített szeretteire is kitér, ami pedig a beígért, telt hangzást illeti, nincs túl sok meglepetés, leszámítva talán a néha rendkívül domináns női kórusokat. Ahogy azt a Bad Seeds oszlopos tagja, Jim Sclavunos nyilatkozta múlt heti lapszámunkban, Cave a Ghosteen 2022-es, a Covid miatt eltolt turnéján szeretett bele igazán a női énekhangokba, ezért is vannak markánsan jelen az új dalokban.

Az album hangmérnöke a nagyszabású dream­popos hangzás nagymestere, a Mercury Rev és a Flaming Lips felől ismert Dave Fridmann lett. Hallatszik is ez a dalokon, például rögtön a nyitó Song of the Lake-en, ez egy kicsit Scott Walker zenei világát idézi meg. Cave itt félig éneklős, félig dumálós stílusban énekel (sprechgesang), a basszusgitárt pedig minden bizonnyal Colin Greenwood kezeli a Radioheadből. Amúgy a Bad Seeds megszokott basszusgitárosa, Martyn P. Casey is jelen van a lemezen, de betegsége miatt a turnén Greenwood fogja helyettesíteni. A Frogs című számban talán még hangsúlyosabban van a Radiohead; bombasztikus nagyzenekar is hallható, Cave megemlíti Kris Kristoffersont és az ő egyik régi dalát, a legemlékezetesebb még­is az, amikor azt énekli, hogy „a gyerekek a mennyekben”. A Joy a címe ellenére sem vidám: a frontember itt már az Úrhoz könyörög, hogy ne sújtsa őt több tragédiával. Nem csoda, ha zeneileg talán ez a dal idézi meg legjobban a Ghosteen hangulatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.