Lemez

Nulláról indulva

Nick Cave & The Bad Seeds: Wild God

Kritika

Szinte biztosra vehető, hogy bármit is ad ki a jövőben Nick Cave, azt mindenki ahhoz mérten fogja hallgatni, hogy vannak-e benne utalások az őt ért veszteségekre.

Mint ismert, az ausztrál énekes-dalszerző fia, Arthur 2015-ben, mindössze 15 évesen halt meg egy tragikus balesetben. Az egy évvel később kiadott Nick Cave & The Bad Seeds-album, a Skeleton Tree és különösen a 2019-es Ghosteen dalai ezt a traumát igyekeztek feldolgozni az együttestől addig viszonylag szokatlan, minimalista ambient stílusban. Zeneileg hasonló utakra merészkedett a 2021-es Carnage című lemez is, amelyet Cave első számú alkotótársával, Warren Ellisszel rögzített.

Ami a kreatív munkát illeti, a Bad Seeds az elmúlt években pihenőpályán volt, de Cave így is sok mindennel foglalkozott, a Covid alatt pedig további veszteségek érték. 2020-ban elhunyt az édesanyja, egy évre rá korábbi barátnője, Anita Lane, tavalyelőtt pedig másik fia, az akkor 31 éves Jethro. Aztán 2023. január 1-jén Cave bement az irodájába, leült az íróasztalhoz, és nekiállt dalokat fabrikálni. A nulláról indult – egyedül annyit tudott, hogy teljes hangzású Bad Seeds-lemezt szeretne, mert az előző kettő nem az volt. Megírta a szövegeket, Ellisszel közösen megkomponálta a zenét, majd a zenekar tagjaival közösen megszerkesztette a dalokat. A Wild God című albumon szokás szerint sok a vallási utalás, Cave elveszített szeretteire is kitér, ami pedig a beígért, telt hangzást illeti, nincs túl sok meglepetés, leszámítva talán a néha rendkívül domináns női kórusokat. Ahogy azt a Bad Seeds oszlopos tagja, Jim Sclavunos nyilatkozta múlt heti lapszámunkban, Cave a Ghosteen 2022-es, a Covid miatt eltolt turnéján szeretett bele igazán a női énekhangokba, ezért is vannak markánsan jelen az új dalokban.

Az album hangmérnöke a nagyszabású dream­popos hangzás nagymestere, a Mercury Rev és a Flaming Lips felől ismert Dave Fridmann lett. Hallatszik is ez a dalokon, például rögtön a nyitó Song of the Lake-en, ez egy kicsit Scott Walker zenei világát idézi meg. Cave itt félig éneklős, félig dumálós stílusban énekel (sprechgesang), a basszusgitárt pedig minden bizonnyal Colin Greenwood kezeli a Radioheadből. Amúgy a Bad Seeds megszokott basszusgitárosa, Martyn P. Casey is jelen van a lemezen, de betegsége miatt a turnén Greenwood fogja helyettesíteni. A Frogs című számban talán még hangsúlyosabban van a Radiohead; bombasztikus nagyzenekar is hallható, Cave megemlíti Kris Kristoffersont és az ő egyik régi dalát, a legemlékezetesebb még­is az, amikor azt énekli, hogy „a gyerekek a mennyekben”. A Joy a címe ellenére sem vidám: a frontember itt már az Úrhoz könyörög, hogy ne sújtsa őt több tragédiával. Nem csoda, ha zeneileg talán ez a dal idézi meg legjobban a Ghosteen hangulatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.