Színház

Pozitív, negatív

Háy János: Elem

  • Sándor Panka
  • 2021. július 7.

Kritika

A novelláiból szokta írni a színpadi műveit Háy János, elmondása szerint azért, mert nem tud redukálni. Ez alkalommal is az azonos című novellája volt a darab kiindulópontja, de beleszövődött a darabba a Ne haragudj, véletlen volt című könyvének világa is, amelyet a felesége korai elvesztése ihletett.

Az Elem tekinthető a Nehéz és A halottember után egy trilógia utolsó részeként is. Bérczes Lászlónak ez az ötödik Háy-rendezése, és visszatérő partnerei/alkotótársai még Mucsi Zoltán és Rozs Tamás is. Persze a történetek és a szereplők is mindig mások, de mintha az első részben megkezdtük volna a Férfi, a másodikban a Nő, itt pedig a Házaspár mélylélektani elemzését.

A kétszereplős műben Kerekes Éva és Mucsi Zoltán párosa eleveníti meg az összes figurát: egy házaspárt, a feleség szüleit, és az ő múltjaikat is.

A lemerülő játék alcímet viselő darab azon elmélkedik, hogy vajon hogyan tudja az ember értékesen eltölteni életének utolsó harmadát. Szereplői romantikus nosztalgiával, olykor keserűséggel gondolnak vissza közös éle­tük meghatározó eseményeire. Megpróbálják megfejteni, vajon mikor kezdődött minden, hol van a mostani életük egy-egy mozzanatának eredője. Talán akkor, amikor kifogyott az elem a vérnyomásmérőből, vagy akkor, amikor az étteremben összezsugorodtak a betűk az étlapon? Vagy akkor, amikor hosszú évek után újból kettesben maradtak? Látjuk: az elmúlt idő, az öregedés egyszerre csiszolja össze és fordítja egymás ellen őket. Elképzelhetetlen az élet a másik nélkül, de elképzelhetetlen a valódi célok nélküli együttélés is. Az ellentétek, állandó viták az évek múltával újabb és újabb formában térnek vissza, a vélemények gazdát cserélnek, a határok összemosódnak. Ígéretek és csalódások, fájdalmak és örömök kövezte úton haladnak a végső állomás felé.

 
Kerekes Éva és Mucsi Zoltán. Fotó: Gálos Mihály Samu

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.