Az Elem tekinthető a Nehéz és A halottember után egy trilógia utolsó részeként is. Bérczes Lászlónak ez az ötödik Háy-rendezése, és visszatérő partnerei/alkotótársai még Mucsi Zoltán és Rozs Tamás is. Persze a történetek és a szereplők is mindig mások, de mintha az első részben megkezdtük volna a Férfi, a másodikban a Nő, itt pedig a Házaspár mélylélektani elemzését.
A kétszereplős műben Kerekes Éva és Mucsi Zoltán párosa eleveníti meg az összes figurát: egy házaspárt, a feleség szüleit, és az ő múltjaikat is.
A lemerülő játék alcímet viselő darab azon elmélkedik, hogy vajon hogyan tudja az ember értékesen eltölteni életének utolsó harmadát. Szereplői romantikus nosztalgiával, olykor keserűséggel gondolnak vissza közös életük meghatározó eseményeire. Megpróbálják megfejteni, vajon mikor kezdődött minden, hol van a mostani életük egy-egy mozzanatának eredője. Talán akkor, amikor kifogyott az elem a vérnyomásmérőből, vagy akkor, amikor az étteremben összezsugorodtak a betűk az étlapon? Vagy akkor, amikor hosszú évek után újból kettesben maradtak? Látjuk: az elmúlt idő, az öregedés egyszerre csiszolja össze és fordítja egymás ellen őket. Elképzelhetetlen az élet a másik nélkül, de elképzelhetetlen a valódi célok nélküli együttélés is. Az ellentétek, állandó viták az évek múltával újabb és újabb formában térnek vissza, a vélemények gazdát cserélnek, a határok összemosódnak. Ígéretek és csalódások, fájdalmak és örömök kövezte úton haladnak a végső állomás felé.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
