Lemez

Szent nevetés

Mitsuko Uchida: Diabelli-variációk

Kritika

Hans von Bülow szerint a Diabelli-variációk „Beethoven művészetének mikrokozmosza”, Alfred Brendel pedig egyszerűen „a zongoraművek legnagyobbikának” nevezte ezt a 33 variációra épülő darabot, amely a kor zeneműkiadója és félamatőr zeneszerzője, Anton Diabelli témájára született. De nem gondolom, hogy pátoszos hangon kellene beszélni róla.

Diabellit nemes szándék vezérelte, amikor a kor zeneszerzőinek saját keringőtémáját ajánlotta feldolgozásra, hogy a kottakiadás bevételeivel aztán a napóleoni háborút megszenvedő özvegyeket és árvákat támogassa. (Rövid mellékszál, hogy egyet a 11 éves Liszt Ferenc is komponált: dörgedelmes tizenhatodok, beethoveni szellemben.) A lánglelkű géniusz először hozzá sem akart nyúlni. Fércmű („Schusterflecken”), mondta a rövidke, közönséges valcerre, aztán csak talált benne valamit, ami érdekli – honoráriumot –, mert jócskán túlteljesítette a feladatot. Meg bizonyosan perverz örömet is, mert Beethoven alaposan kigúnyolja Diabelli témáját, aki viszont, ha egyáltalán észrevette, nem sértődött meg. Amikor 1823-ban az opus 120-as mű megjelent, a kiadáshoz tartozó előszóban a nagy klasszikusokkal versengő mestermunkának nevezte, remélve, hogy így majd az ő neve is egy bizonyos Goldberg mellé emelkedik.

Beethoven a grandiózus eszméket kéjes élvezettel ellenpontozta perverz tréfákkal. Miközben az Eroica szimfónián dolgozott, teremtő erejét a szórakoztatóan ironikus Eroica-variációkra pazarolta. A Hammerklavier szonáta scherzóját vagy a III. zongoraverseny játékos zárótételét általában eufemisztikusan szokták előadni, a IX. szimfónia kórustételében hallott „fagottfingot” – Roger Norrington kifejezése – meg éppúgy nem illik észrevenni, mint a valódi szellentést egy polgári szalonban. (Pedig a fagott a török variációkat vezeti elő, amelyben Beethoven rögtön ki is gúnyolja a schilleri békeethoszt.) A Diabelli-témára írt variációsorozat is tömve van vaskos tréfákkal: az elején rögtön egy komikusan pöffeszkedő indulót hallunk (Var. 1), később a szerző Mozartot idéz (Var. 22), ujjgyakorlatnak szánt etűdöt parodizál (Var. 23), addig-addig, hogy a 16. variáció basszusszólamában – mely leginkább a Beatles Lady Madonnájára hasonlít – majdnem feltalálja a boogie-woogie-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.