Lemez

Szent nevetés

Mitsuko Uchida: Diabelli-variációk

Kritika

Hans von Bülow szerint a Diabelli-variációk „Beethoven művészetének mikrokozmosza”, Alfred Brendel pedig egyszerűen „a zongoraművek legnagyobbikának” nevezte ezt a 33 variációra épülő darabot, amely a kor zeneműkiadója és félamatőr zeneszerzője, Anton Diabelli témájára született. De nem gondolom, hogy pátoszos hangon kellene beszélni róla.

Diabellit nemes szándék vezérelte, amikor a kor zeneszerzőinek saját keringőtémáját ajánlotta feldolgozásra, hogy a kottakiadás bevételeivel aztán a napóleoni háborút megszenvedő özvegyeket és árvákat támogassa. (Rövid mellékszál, hogy egyet a 11 éves Liszt Ferenc is komponált: dörgedelmes tizenhatodok, beethoveni szellemben.) A lánglelkű géniusz először hozzá sem akart nyúlni. Fércmű („Schusterflecken”), mondta a rövidke, közönséges valcerre, aztán csak talált benne valamit, ami érdekli – honoráriumot –, mert jócskán túlteljesítette a feladatot. Meg bizonyosan perverz örömet is, mert Beethoven alaposan kigúnyolja Diabelli témáját, aki viszont, ha egyáltalán észrevette, nem sértődött meg. Amikor 1823-ban az opus 120-as mű megjelent, a kiadáshoz tartozó előszóban a nagy klasszikusokkal versengő mestermunkának nevezte, remélve, hogy így majd az ő neve is egy bizonyos Goldberg mellé emelkedik.

Beethoven a grandiózus eszméket kéjes élvezettel ellenpontozta perverz tréfákkal. Miközben az Eroica szimfónián dolgozott, teremtő erejét a szórakoztatóan ironikus Eroica-variációkra pazarolta. A Hammerklavier szonáta scherzóját vagy a III. zongoraverseny játékos zárótételét általában eufemisztikusan szokták előadni, a IX. szimfónia kórustételében hallott „fagottfingot” – Roger Norrington kifejezése – meg éppúgy nem illik észrevenni, mint a valódi szellentést egy polgári szalonban. (Pedig a fagott a török variációkat vezeti elő, amelyben Beethoven rögtön ki is gúnyolja a schilleri békeethoszt.) A Diabelli-témára írt variációsorozat is tömve van vaskos tréfákkal: az elején rögtön egy komikusan pöffeszkedő indulót hallunk (Var. 1), később a szerző Mozartot idéz (Var. 22), ujjgyakorlatnak szánt etűdöt parodizál (Var. 23), addig-addig, hogy a 16. variáció basszusszólamában – mely leginkább a Beatles Lady Madonnájára hasonlít – majdnem feltalálja a boogie-woogie-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.