Készült vele két nem különösebben izgalmas lemez (I’m With You, The Getaway), és aki látta őket például Bécsben 2011-ben, joggal érezhette, hogy valami fontos hiányzik a produkcióból.
Nem lehet tudni, hogy Klinghoffer sejtette-e, mi van Flea SMS-e mögött, amikor a basszusgitáros áthívta magához 2019 végén, de ahogy belépett, és a házigazda mellett meglátta az énekest, Anthony Kiedist és a dobost, Chad Smith-t, egyből tudta, hogy eljött a régóta rettegett pillanat. Későbbi elmondása szerint gyászhírként élte meg az elbocsátást, de nem haragudott meg a többiekre, és sok sikert kívánt nekik. Biztosan szar lehet neki, hogy rengetegen örülnek a távozásának, viszont egész biztosan komoly kárpótlást jelenthet számára, hogy azóta bekerült a Pearl Jambe turnézenészént.
John Frusciante először 1992-ben hagyta ott a Red Hotot, méghozzá drogproblémák miatt, és kisebb csoda, hogy túlélte a 90-es éveket. 1998-ban megtisztulva tért vissza, hogy aztán egy évtizedre rá ismét távozzon. Másodjára már nem a kábítószerek, hanem a szellemi/zenei/személyes kiégés miatt lépett ki: olyan szinten csömörlött meg a rockzenétől, hogy egy évtizeden át szinte egyáltalán nem vett gitárt a kezébe. Elektronikus alapú lemezeket adott ki, és pont akkor támadt megint hiányérzete a hathúros hangszer iránt, amikor ismét lógni kezdett Flea-vel. A zenekar ekkor már egy ideje dolgozott a 12. lemezén, és mivel Klinghofferrel nem haladt jól a dalszerzés, úgy döntöttek, hogy visszahívják Frusciantét. Az RHCP George Martinja, Rick Rubin is újra színre lépett – az együttes ötödik tagjának tekinthető producer nem működött közre a 2016-os The Getaway-en, de a klasszikus felállás hírére ő is az első szóra csatlakozott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
