Színház

Szex, szerelem, dickpick

Eva Rottmann: Kék órák

Kritika

Mi az erősebb: a másik iránt érzett tiszta érzéseink, vagy a közösségi nyomás? S mit bocsátunk meg a másiknak azért, mert szeretjük?

A darab azt a kettősséget igyekszik bemutatni, amelyet tinédzserkorunkban mindannyian átélünk, amikor egyszerre szeretnénk átadni magunkat e tiszta érzésnek, és megfelelni környezetünk, főképp kortársaink elvárásainak. Eva Rottmann fiatal német szerzőnek az első szerelem témáját körüljáró, annak szépségeit és nehézségeit boncolgató írását Kiss Márton rendező állította színre.

A darab két főszereplője, Fülöp (Csernák Norbert) és Juli (Nyirkó Krisztina) első látásra egymásba szeretnek, tényleg egy pillanat alatt. Az előadás első fele azt mutatja meg, hogyan közelednek egymáshoz fokról fokra, hogyan vágynak egymásra, és hogyan próbálják elügyetlenkedni magukat az első szexuális élményükig. Ezek a jelenetek pedig rém kínosak és nyálasak, vagy úgy is fogalmazhatnék: az előadás vállalja azt, hogy cringe legyen. Emiatt előfordul, hogy a legromantikusabban felépített pillanatoknál a tizenéves nézők fel-felnevetnek, összesúgnak, miközben a bennük lévő zavart természetesen az is okozza, hogy ráismernek egyes helyzetekre. Persze mi, felnőttek is ráismerünk egy s másra, már csak azért is, mert a bénáskodás nemcsak az első szerelem, hanem a legtöbb romantikus kapcsolat sajátja lehet.

Ez utóbbira bizonyíték a két felnőtt, Fülöp apja, Robi (Ruszina Szabolcs) és a trafikos nő (Grisnik Petra) furcsán kialakuló kapcsolata, akik egymás jelenlétében láthatólag ugyanannyira zavarban vannak, mint a fiatalok. Mindkét páros szerelmi története lehetne egyszerű, kedves, ha nem verné át mindkét férfi a hozzá tartozó nőt – kevésbé vagy jobban, minden­eset­re az erre való hajlam családi mintázatnak tűnik. S bár az előadás első felében sokáig azt hihetjük, hogy a fókusz az első szexuális élményen van, szép lassan kiderül, hogy az igazán fontos a bizalom kérdése, s az persze összefonódik az intimitással is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.