Színház

Szex, szerelem, dickpick

Eva Rottmann: Kék órák

Kritika

Mi az erősebb: a másik iránt érzett tiszta érzéseink, vagy a közösségi nyomás? S mit bocsátunk meg a másiknak azért, mert szeretjük?

A darab azt a kettősséget igyekszik bemutatni, amelyet tinédzserkorunkban mindannyian átélünk, amikor egyszerre szeretnénk átadni magunkat e tiszta érzésnek, és megfelelni környezetünk, főképp kortársaink elvárásainak. Eva Rottmann fiatal német szerzőnek az első szerelem témáját körüljáró, annak szépségeit és nehézségeit boncolgató írását Kiss Márton rendező állította színre.

A darab két főszereplője, Fülöp (Csernák Norbert) és Juli (Nyirkó Krisztina) első látásra egymásba szeretnek, tényleg egy pillanat alatt. Az előadás első fele azt mutatja meg, hogyan közelednek egymáshoz fokról fokra, hogyan vágynak egymásra, és hogyan próbálják elügyetlenkedni magukat az első szexuális élményükig. Ezek a jelenetek pedig rém kínosak és nyálasak, vagy úgy is fogalmazhatnék: az előadás vállalja azt, hogy cringe legyen. Emiatt előfordul, hogy a legromantikusabban felépített pillanatoknál a tizenéves nézők fel-felnevetnek, összesúgnak, miközben a bennük lévő zavart természetesen az is okozza, hogy ráismernek egyes helyzetekre. Persze mi, felnőttek is ráismerünk egy s másra, már csak azért is, mert a bénáskodás nemcsak az első szerelem, hanem a legtöbb romantikus kapcsolat sajátja lehet.

Ez utóbbira bizonyíték a két felnőtt, Fülöp apja, Robi (Ruszina Szabolcs) és a trafikos nő (Grisnik Petra) furcsán kialakuló kapcsolata, akik egymás jelenlétében láthatólag ugyanannyira zavarban vannak, mint a fiatalok. Mindkét páros szerelmi története lehetne egyszerű, kedves, ha nem verné át mindkét férfi a hozzá tartozó nőt – kevésbé vagy jobban, minden­eset­re az erre való hajlam családi mintázatnak tűnik. S bár az előadás első felében sokáig azt hihetjük, hogy a fókusz az első szexuális élményen van, szép lassan kiderül, hogy az igazán fontos a bizalom kérdése, s az persze összefonódik az intimitással is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.