Színház

Szex, szerelem, dickpick

Eva Rottmann: Kék órák

Kritika

Mi az erősebb: a másik iránt érzett tiszta érzéseink, vagy a közösségi nyomás? S mit bocsátunk meg a másiknak azért, mert szeretjük?

A darab azt a kettősséget igyekszik bemutatni, amelyet tinédzserkorunkban mindannyian átélünk, amikor egyszerre szeretnénk átadni magunkat e tiszta érzésnek, és megfelelni környezetünk, főképp kortársaink elvárásainak. Eva Rottmann fiatal német szerzőnek az első szerelem témáját körüljáró, annak szépségeit és nehézségeit boncolgató írását Kiss Márton rendező állította színre.

A darab két főszereplője, Fülöp (Csernák Norbert) és Juli (Nyirkó Krisztina) első látásra egymásba szeretnek, tényleg egy pillanat alatt. Az előadás első fele azt mutatja meg, hogyan közelednek egymáshoz fokról fokra, hogyan vágynak egymásra, és hogyan próbálják elügyetlenkedni magukat az első szexuális élményükig. Ezek a jelenetek pedig rém kínosak és nyálasak, vagy úgy is fogalmazhatnék: az előadás vállalja azt, hogy cringe legyen. Emiatt előfordul, hogy a legromantikusabban felépített pillanatoknál a tizenéves nézők fel-felnevetnek, összesúgnak, miközben a bennük lévő zavart természetesen az is okozza, hogy ráismernek egyes helyzetekre. Persze mi, felnőttek is ráismerünk egy s másra, már csak azért is, mert a bénáskodás nemcsak az első szerelem, hanem a legtöbb romantikus kapcsolat sajátja lehet.

Ez utóbbira bizonyíték a két felnőtt, Fülöp apja, Robi (Ruszina Szabolcs) és a trafikos nő (Grisnik Petra) furcsán kialakuló kapcsolata, akik egymás jelenlétében láthatólag ugyanannyira zavarban vannak, mint a fiatalok. Mindkét páros szerelmi története lehetne egyszerű, kedves, ha nem verné át mindkét férfi a hozzá tartozó nőt – kevésbé vagy jobban, minden­eset­re az erre való hajlam családi mintázatnak tűnik. S bár az előadás első felében sokáig azt hihetjük, hogy a fókusz az első szexuális élményen van, szép lassan kiderül, hogy az igazán fontos a bizalom kérdése, s az persze összefonódik az intimitással is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.