Lemez

Szűk ösvény

Brahms: Complete Symphonies – Adam Fischer – Danish Chamber Orchestra

Kritika

Noha manapság 70–80 fős szimfonikus zenekaroktól halljuk Brahms szimfóniáit, a maguk idejében kisebb erők szólaltatták meg ezeket a remekműveket. Az I. szimfónia őspremierjén muzsikáló karlsruhei együttes mindössze 49 főt számlált, a meiningeni udvari zenekar, amely a szerző vezényletével mutatta be a négyes számút, 48-at.

Nemcsak a zenekarok létszáma növekedett százötven év alatt, hanem a hangszerek hangereje is, a késő romantika dús, túláradó hangzásideálja pedig visszahatott az első- és másodgenerációs romantikusok műveire is. Fischer Ádám és a 25 éves Danmarks Underholdnings­orkester (Dán Kamarazenekar) e háromlemezes kiadvánnyal arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, hogyan szólhattak a Brahms-szimfóniák a maguk idejében.

Persze ki tudná megmondani, hogy mire gondolt a költő? Nem ritkaság, hogy már a 19. századi műveket is utoléri a historizálás igénye: Schiff András és az Orchestra of the Age of Enlightenment (A Felvilágosodás Korának Zenekara) például a két Brahms-zongoraversenyt játszotta lemezre korhű hangszereken. Fischer Ádám valójában nem is az Arany János-i kérdésre akar választ adni. Több mint két évtizede dolgozik együtt a dánokkal, és elsősorban arra törekszik, hogy izgalmas interpretáció szülessen, ez jobban érdekli, mint a történeti hitelesség. Egyike azoknak a karmestereknek, akik Haydn összes szimfóniáját lemezre vették, később ugyanezt megcsinálta Mozart, illetve Mahler összes szimfóniájával, két éve pedig – szintén a dán együttessel – megjelent a Beethoven-szimfóniaciklus is, amely frissen tálalta az ezerszer hallott műveket. Brahmsot ugyancsak nehéz újdonságként elmesélni. A zeneszerző művei töretlen népszerűségnek örvendenek, pedig személyéhez nem kötődnek izgalmas mítoszok és legendák, életműve stabilan áll, noha a maga korában is konzervatívnak tartották az újító forradalmárok, Liszt és Wagner ellenében. Brahms, anélkül, hogy ezt számos kortársához hasonlóan hangoztatta volna, értett az emberi lélekhez, és gyönyörű zenét írt. Ennyi épp elég a halhatatlansághoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.