Lemez

Szűk ösvény

Brahms: Complete Symphonies – Adam Fischer – Danish Chamber Orchestra

Kritika

Noha manapság 70–80 fős szimfonikus zenekaroktól halljuk Brahms szimfóniáit, a maguk idejében kisebb erők szólaltatták meg ezeket a remekműveket. Az I. szimfónia őspremierjén muzsikáló karlsruhei együttes mindössze 49 főt számlált, a meiningeni udvari zenekar, amely a szerző vezényletével mutatta be a négyes számút, 48-at.

Nemcsak a zenekarok létszáma növekedett százötven év alatt, hanem a hangszerek hangereje is, a késő romantika dús, túláradó hangzásideálja pedig visszahatott az első- és másodgenerációs romantikusok műveire is. Fischer Ádám és a 25 éves Danmarks Underholdnings­orkester (Dán Kamarazenekar) e háromlemezes kiadvánnyal arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, hogyan szólhattak a Brahms-szimfóniák a maguk idejében.

Persze ki tudná megmondani, hogy mire gondolt a költő? Nem ritkaság, hogy már a 19. századi műveket is utoléri a historizálás igénye: Schiff András és az Orchestra of the Age of Enlightenment (A Felvilágosodás Korának Zenekara) például a két Brahms-zongoraversenyt játszotta lemezre korhű hangszereken. Fischer Ádám valójában nem is az Arany János-i kérdésre akar választ adni. Több mint két évtizede dolgozik együtt a dánokkal, és elsősorban arra törekszik, hogy izgalmas interpretáció szülessen, ez jobban érdekli, mint a történeti hitelesség. Egyike azoknak a karmestereknek, akik Haydn összes szimfóniáját lemezre vették, később ugyanezt megcsinálta Mozart, illetve Mahler összes szimfóniájával, két éve pedig – szintén a dán együttessel – megjelent a Beethoven-szimfóniaciklus is, amely frissen tálalta az ezerszer hallott műveket. Brahmsot ugyancsak nehéz újdonságként elmesélni. A zeneszerző művei töretlen népszerűségnek örvendenek, pedig személyéhez nem kötődnek izgalmas mítoszok és legendák, életműve stabilan áll, noha a maga korában is konzervatívnak tartották az újító forradalmárok, Liszt és Wagner ellenében. Brahms, anélkül, hogy ezt számos kortársához hasonlóan hangoztatta volna, értett az emberi lélekhez, és gyönyörű zenét írt. Ennyi épp elég a halhatatlansághoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”