Könyv

Törvénytelen gyermekek

Martyna Bunda: Ridegség

Kritika

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

A valahol Kartuzy környékén fekvő kis település, Szűzlányhegy nem is esik olyan messze a nagyobb városoktól, például Gdyniától vagy Gdańsktól, a Rozela férjének halála után járó kártérítésből berendezett otthon mégis egy mindentől távoli, világvégi, sajátos szabályok szerint működő, zárt világnak tűnik, ahol kitüntetett jelentőségű, ha valakit befogad a négy nő súrlódások ellenére is összetartó szövetsége. Ahogy az is, ha valaki elhagyja Szűzlányhegyet, vagy esetleg erőszakkal próbál behatolni oda.

A regény az 1930-as évektől nagyjából a hetvenes évekig beszéli el a három lány és az anyjuk történetét. Bár e bő négy évtizedet két, időben későbbi temetés keretezi – ha úgy tetszik, ezek adják az apropót a múlt felidézésének –, a fő cselekményszál lineárisan építkezik a négy nő meghatározó életeseményeire az egyes emlékekkel kapcsolatos szubjektív megéléseikre fókuszáló, rövid alfejezeteken keresztül. A nevekkel jelölt, egymástól hol jobban, hol kevésbé hangsúlyosan elválasztott szakaszokban azonban Gerta, Truda, Ilda és Rozela egyszer sem lépnek elő saját sorsuk elbeszélőivé. A szöveg végig harmadik személyű narrációval dolgozik, a jelentős többlettudással rendelkező elbeszélőnek pedig a szereplői tudatok és az egyéni érzelmek között is átjárása van. Ez az írástechnika kissé indokolatlanná, de legalábbis esetlegessé teszi a regény szerkezetét. Hiszen hiába tűnik úgy, hogy az évszakok és a különböző női perspektívák váltakozása nyomán kibomló asszociációs lánc mentén haladunk az egyre mélyebb és egyre intimebb rétegek felé, a narráció lépten-nyomon emlékezteti az olvasót, hogy ezek a mélységek csak a mindentudó elbeszélő által adagolt információk nyomán érhetők el. „[A] koporsónál elővett rúzs csak egy részlet volt a műegészben, amelyben rég le voltak osztva szerepek, és amelynek fináléját fekete tintával örökítették meg a szalagon.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.