A meghiúsult fiatalkori focistakarriert követően a zenekészítés felé forduló Gonzalez Nicolas Fromageau-val készítette el első két albumát, ám utóbbi a Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts lemez (2003) turnéja után otthagyta a zenekart, amelynek bázisa már egy jó ideje Los Angeles. Bár a lemezek gerincét az összes hangszeren játszó zenebohócként maga Gonzalez rakja össze, soha nem dolgozik egyedül: a most megjelent kilencedik albumát, a Fantasyt is régi muzsikus társaival együtt jegyzi: Joe Berry billentyűs-szaxofonos és Justin-Meldal Johnsen producer mellett – aki a Nine Inch Nails, Beck és St. Vincent zenésze is – szerzőként és énekesként Kaela Sinclair vállalt szerepet.
Az M83 zenéje sokat és sokszor változott az évtizedek során, miközben bizonyos vonatkoztatási pontok változatlanok maradtak. Korai lemezeiket a nyolcvanas–kilencvenes évek shoegaze gitárzenéi ihlették, idővel mind többet beleszőve a klasszikus elektronikus popzenékből, a Tangerine Dreamtől az izgalmasabb szintipopig, sőt még a nyolcvanas évek mainstream pop-rockjából is. Ez az optimista, nagy ívű álompop hangzást eredményező szintézis hallható a 2011-es, Morgan Kibby billentyűs-énekesnővel készült Hurry Up, We’re Dreamingen, de az ezt követő Grammy-jelölésben kicsúcsosodó siker a szükségesnél is többnek bizonyult Gonzalez számára.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
