Lemez

Egy álommal több

M83: Fantasy

  • - minek -
  • 2023. április 12.

Kritika

A francia M83, Anthony Gonzales legszemélyesebb projektje csaknem negyedszázados előtörténettel és terjedelmes diszkográfiával büszkélkedhet.

A meghiúsult fiatalkori focistakarriert követően a zenekészítés felé forduló Gonzalez Nicolas Fromageau-val készítette el első két albumát, ám utóbbi a Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts lemez (2003) turnéja után otthagyta a zenekart, amelynek bázisa már egy jó ideje Los Angeles. Bár a lemezek gerincét az összes hangszeren játszó zenebohócként maga Gonzalez rakja össze, soha nem dolgozik egyedül: a most megjelent kilencedik albumát, a Fantasyt is régi muzsikus társaival együtt jegyzi: Joe Berry billentyűs-szaxofonos és Justin-Meldal Johnsen producer mellett – aki a Nine Inch Nails, Beck és St. Vincent zenésze is – szerzőként és énekesként Kaela Sinclair vállalt szerepet.

Az M83 zenéje sokat és sokszor változott az évtizedek során, miközben bizonyos vonatkoztatási pontok változatlanok maradtak. Korai lemezeiket a nyolcvanas–kilencvenes évek shoegaze gitárzenéi ihlették, idővel mind többet beleszőve a klasszikus elektronikus popzenékből, a Tangerine Dreamtől az izgalmasabb szintipopig, sőt még a nyolcvanas évek mainstream pop-rockjából is. Ez az optimista, nagy ívű álompop hangzást eredményező szintézis hallható a 2011-es, Morgan Kibby billentyűs-énekesnővel készült Hurry Up, We’re Dreamingen, de az ezt követő Grammy-jelölésben kicsúcsosodó siker a szükségesnél is többnek bizonyult Gonzalez számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.