Kiállítás

Üdv a pokolban

Nyíri Orsolya: Az akarat erős, de a hús gyenge

Kritika

A fiatal művész tavaly végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, és már akkor láthattuk is egy nagyobb műcsoportját (A celeb „istennő” és a voyeur tekintet) a Q Contemporary Mediating Time and Charm című csoportos kiállításán.

Már ott is feltűnő volt erős és jellegzetes kézjegye. Nagy méretek, az egymást ütő színek kontrasztja, elfolyó alakok, különös képnézetek és nézőpontok jellemzik a munkáit, a felnagyított közelik és a síkba hajló térbeliség. A látvány a befogadót egyfajta érzéki „horrorélménnyel” hengerli le.

A mostani kiállítás kurátora, egész pontosan a „koncepciófelelőse” Kovács Kristóf (aka Sajnos Gergely, helyszínelő) szerint Nyíri festményeinek „dramaturgiáját a fikcióval átitatott valóság adja”, ez utóbbi akár egy 19. századi festmény is lehet, egyesül bennük a realitás és a szürrealitás, és „összemosódnak a személyes és kollektív élmények”. Ebben nem vagyok olyan biztos. De tény, hogy vannak megfogható, ismerős valóságok (babaház „valódi” berendezési tárgyakkal, babasampon, körömlakk, és így tovább), filmes reminiszcenciák (zöld ruhás szuperhős, gésapapucs), vagy művészettörténeti utalások (például a totálissá tett, megsokszorozott kép a képben megoldás), de összességében az egész inkább egy fluid, utólag „rendbe szedett”, megszerkesztett álomnak tűnik.

Lehet, hogy rossz szeren vagyok, de ritkán látogat meg onanizáló nyúl, dohányzó macska (mint a „bagzó macska” szókapcsolat kiterjesztése), rózsaszín, csinos tetkót viselő ördöglány (Nyíri tetoválóművészként is ismert). És még véletlenül sem szoktam szúró-vágó fegyverekkel (netán pisztollyal), csontvázakkal és koponyákkal, lebegő szellemekkel, esetleg graffitiző Michelin-babával álmodni. A képek szereplői mintha egy nagyon is nyomasztó világ rajzfilmszerűen megragadott pillanataiban rekedtek volna, egy vicces, de riasztó helyen, a pokol tornácán, ahol az időtlenség állapotát hétköznapi cselekedetek (fürdés, teregetés) és szórakozás megannyi formája tagolja, különös tekintettel a „hús gyenge” következményeire (itt a hét főbűn közül a leghangsúlyosabb a bujaság, de befigyel még a mohóság és a lustaság is). A kép hőseinek útját repkedő ördögmaszkok és könnycseppkristályok kísérik, még a képeket rögzítő szögek tetején is megjelennek, kiegészülve egy kicsit maciszerű, hegyes fülű lénnyel, valamiféle kisördöggel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.