Már ott is feltűnő volt erős és jellegzetes kézjegye. Nagy méretek, az egymást ütő színek kontrasztja, elfolyó alakok, különös képnézetek és nézőpontok jellemzik a munkáit, a felnagyított közelik és a síkba hajló térbeliség. A látvány a befogadót egyfajta érzéki „horrorélménnyel” hengerli le.
A mostani kiállítás kurátora, egész pontosan a „koncepciófelelőse” Kovács Kristóf (aka Sajnos Gergely, helyszínelő) szerint Nyíri festményeinek „dramaturgiáját a fikcióval átitatott valóság adja”, ez utóbbi akár egy 19. századi festmény is lehet, egyesül bennük a realitás és a szürrealitás, és „összemosódnak a személyes és kollektív élmények”. Ebben nem vagyok olyan biztos. De tény, hogy vannak megfogható, ismerős valóságok (babaház „valódi” berendezési tárgyakkal, babasampon, körömlakk, és így tovább), filmes reminiszcenciák (zöld ruhás szuperhős, gésapapucs), vagy művészettörténeti utalások (például a totálissá tett, megsokszorozott kép a képben megoldás), de összességében az egész inkább egy fluid, utólag „rendbe szedett”, megszerkesztett álomnak tűnik.
Lehet, hogy rossz szeren vagyok, de ritkán látogat meg onanizáló nyúl, dohányzó macska (mint a „bagzó macska” szókapcsolat kiterjesztése), rózsaszín, csinos tetkót viselő ördöglány (Nyíri tetoválóművészként is ismert). És még véletlenül sem szoktam szúró-vágó fegyverekkel (netán pisztollyal), csontvázakkal és koponyákkal, lebegő szellemekkel, esetleg graffitiző Michelin-babával álmodni. A képek szereplői mintha egy nagyon is nyomasztó világ rajzfilmszerűen megragadott pillanataiban rekedtek volna, egy vicces, de riasztó helyen, a pokol tornácán, ahol az időtlenség állapotát hétköznapi cselekedetek (fürdés, teregetés) és szórakozás megannyi formája tagolja, különös tekintettel a „hús gyenge” következményeire (itt a hét főbűn közül a leghangsúlyosabb a bujaság, de befigyel még a mohóság és a lustaság is). A kép hőseinek útját repkedő ördögmaszkok és könnycseppkristályok kísérik, még a képeket rögzítő szögek tetején is megjelennek, kiegészülve egy kicsit maciszerű, hegyes fülű lénnyel, valamiféle kisördöggel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
