Kiállítás

Üdv a pokolban

Nyíri Orsolya: Az akarat erős, de a hús gyenge

Kritika

A fiatal művész tavaly végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, és már akkor láthattuk is egy nagyobb műcsoportját (A celeb „istennő” és a voyeur tekintet) a Q Contemporary Mediating Time and Charm című csoportos kiállításán.

Már ott is feltűnő volt erős és jellegzetes kézjegye. Nagy méretek, az egymást ütő színek kontrasztja, elfolyó alakok, különös képnézetek és nézőpontok jellemzik a munkáit, a felnagyított közelik és a síkba hajló térbeliség. A látvány a befogadót egyfajta érzéki „horrorélménnyel” hengerli le.

A mostani kiállítás kurátora, egész pontosan a „koncepciófelelőse” Kovács Kristóf (aka Sajnos Gergely, helyszínelő) szerint Nyíri festményeinek „dramaturgiáját a fikcióval átitatott valóság adja”, ez utóbbi akár egy 19. századi festmény is lehet, egyesül bennük a realitás és a szürrealitás, és „összemosódnak a személyes és kollektív élmények”. Ebben nem vagyok olyan biztos. De tény, hogy vannak megfogható, ismerős valóságok (babaház „valódi” berendezési tárgyakkal, babasampon, körömlakk, és így tovább), filmes reminiszcenciák (zöld ruhás szuperhős, gésapapucs), vagy művészettörténeti utalások (például a totálissá tett, megsokszorozott kép a képben megoldás), de összességében az egész inkább egy fluid, utólag „rendbe szedett”, megszerkesztett álomnak tűnik.

Lehet, hogy rossz szeren vagyok, de ritkán látogat meg onanizáló nyúl, dohányzó macska (mint a „bagzó macska” szókapcsolat kiterjesztése), rózsaszín, csinos tetkót viselő ördöglány (Nyíri tetoválóművészként is ismert). És még véletlenül sem szoktam szúró-vágó fegyverekkel (netán pisztollyal), csontvázakkal és koponyákkal, lebegő szellemekkel, esetleg graffitiző Michelin-babával álmodni. A képek szereplői mintha egy nagyon is nyomasztó világ rajzfilmszerűen megragadott pillanataiban rekedtek volna, egy vicces, de riasztó helyen, a pokol tornácán, ahol az időtlenség állapotát hétköznapi cselekedetek (fürdés, teregetés) és szórakozás megannyi formája tagolja, különös tekintettel a „hús gyenge” következményeire (itt a hét főbűn közül a leghangsúlyosabb a bujaság, de befigyel még a mohóság és a lustaság is). A kép hőseinek útját repkedő ördögmaszkok és könnycseppkristályok kísérik, még a képeket rögzítő szögek tetején is megjelennek, kiegészülve egy kicsit maciszerű, hegyes fülű lénnyel, valamiféle kisördöggel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.