Könyv

Csodálatos hazugságok

Michel Houellebecq: Megsemmisülni

Kritika

„Az ég alacsony, szürke, tömör” – olvashatjuk a regény elején, és nem nehéz arra gondolnunk, hogy a vaskos könyv magja ez a kép volt.

„Mintha nem is fö­lülről, hanem a földet borító hótakaróból érkezne a fény. Kérlelhetetlenül gyengül, nyilván hamarosan beesteledik” – folytatódik a szöveg, és a későbbiekben azt látjuk, hogy az író végig ezzel a kérlelhetetlenséggel néz szembe, ezt a gyengülést járja körül. A regény utolsó jelenete a végső stádiumos rákos főhős (Paul) és felesége (Prudence) párbeszéde. „Azt hiszem, nem állt hatalmunkban változtatni a dolgokon” – mondja a nő. Mire Paul: „– Nem, kedvesem. – Prudence mélyen a szemébe nézett, félig mosolygott, de néhány könnycsepp is megcsillant az arcán. – Ehhez néhány csodálatos hazugságra lett volna szükségünk.”

Mi lett volna ez a néhány csodálatos hazugság? Milyen válaszai maradtak az európai embernek a sötétséggel szemben? Mi vár az emberiségre és mi az egyes emberre, amikor elér mindannyiunkat a vég? Az egyik oldalon a káosz, a halál, a szomorúság és a pusztulás, de vajon kerül valami a másik serpenyőbe egyáltalán? A vallás, a politika, a (magas és a pop-) kultúra, valamint a személyes kapcsolatok jöhetnek szóba. Hogy ezek mennyire kielégítő válaszok, ezt a kérdést tárgyalja a szerző az ezúttal is sötét művében. Sötét, de semmiképp nem egyértelműen nihilista alkotás ez, holott felületes olvasatban ő a dekadens és kiábrándult értelmiségi lexikoni szócikk illusztrációja, de volt már „perverz” és „rasszista” is. „Ha rágyújtasz, miközben a TGV-re vársz, máris rögtön nihilistának kiáltanak ki” – mondja egy helyütt, majd hozzáteszi: „Nem, én nem vagyok nihilista, pont fordítva, konzervatív vagyok.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.