Könyv

Csodálatos hazugságok

Michel Houellebecq: Megsemmisülni

Kritika

„Az ég alacsony, szürke, tömör” – olvashatjuk a regény elején, és nem nehéz arra gondolnunk, hogy a vaskos könyv magja ez a kép volt.

„Mintha nem is fö­lülről, hanem a földet borító hótakaróból érkezne a fény. Kérlelhetetlenül gyengül, nyilván hamarosan beesteledik” – folytatódik a szöveg, és a későbbiekben azt látjuk, hogy az író végig ezzel a kérlelhetetlenséggel néz szembe, ezt a gyengülést járja körül. A regény utolsó jelenete a végső stádiumos rákos főhős (Paul) és felesége (Prudence) párbeszéde. „Azt hiszem, nem állt hatalmunkban változtatni a dolgokon” – mondja a nő. Mire Paul: „– Nem, kedvesem. – Prudence mélyen a szemébe nézett, félig mosolygott, de néhány könnycsepp is megcsillant az arcán. – Ehhez néhány csodálatos hazugságra lett volna szükségünk.”

Mi lett volna ez a néhány csodálatos hazugság? Milyen válaszai maradtak az európai embernek a sötétséggel szemben? Mi vár az emberiségre és mi az egyes emberre, amikor elér mindannyiunkat a vég? Az egyik oldalon a káosz, a halál, a szomorúság és a pusztulás, de vajon kerül valami a másik serpenyőbe egyáltalán? A vallás, a politika, a (magas és a pop-) kultúra, valamint a személyes kapcsolatok jöhetnek szóba. Hogy ezek mennyire kielégítő válaszok, ezt a kérdést tárgyalja a szerző az ezúttal is sötét művében. Sötét, de semmiképp nem egyértelműen nihilista alkotás ez, holott felületes olvasatban ő a dekadens és kiábrándult értelmiségi lexikoni szócikk illusztrációja, de volt már „perverz” és „rasszista” is. „Ha rágyújtasz, miközben a TGV-re vársz, máris rögtön nihilistának kiáltanak ki” – mondja egy helyütt, majd hozzáteszi: „Nem, én nem vagyok nihilista, pont fordítva, konzervatív vagyok.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.