Könyv

Csodálatos hazugságok

Michel Houellebecq: Megsemmisülni

Kritika

„Az ég alacsony, szürke, tömör” – olvashatjuk a regény elején, és nem nehéz arra gondolnunk, hogy a vaskos könyv magja ez a kép volt.

„Mintha nem is fö­lülről, hanem a földet borító hótakaróból érkezne a fény. Kérlelhetetlenül gyengül, nyilván hamarosan beesteledik” – folytatódik a szöveg, és a későbbiekben azt látjuk, hogy az író végig ezzel a kérlelhetetlenséggel néz szembe, ezt a gyengülést járja körül. A regény utolsó jelenete a végső stádiumos rákos főhős (Paul) és felesége (Prudence) párbeszéde. „Azt hiszem, nem állt hatalmunkban változtatni a dolgokon” – mondja a nő. Mire Paul: „– Nem, kedvesem. – Prudence mélyen a szemébe nézett, félig mosolygott, de néhány könnycsepp is megcsillant az arcán. – Ehhez néhány csodálatos hazugságra lett volna szükségünk.”

Mi lett volna ez a néhány csodálatos hazugság? Milyen válaszai maradtak az európai embernek a sötétséggel szemben? Mi vár az emberiségre és mi az egyes emberre, amikor elér mindannyiunkat a vég? Az egyik oldalon a káosz, a halál, a szomorúság és a pusztulás, de vajon kerül valami a másik serpenyőbe egyáltalán? A vallás, a politika, a (magas és a pop-) kultúra, valamint a személyes kapcsolatok jöhetnek szóba. Hogy ezek mennyire kielégítő válaszok, ezt a kérdést tárgyalja a szerző az ezúttal is sötét művében. Sötét, de semmiképp nem egyértelműen nihilista alkotás ez, holott felületes olvasatban ő a dekadens és kiábrándult értelmiségi lexikoni szócikk illusztrációja, de volt már „perverz” és „rasszista” is. „Ha rágyújtasz, miközben a TGV-re vársz, máris rögtön nihilistának kiáltanak ki” – mondja egy helyütt, majd hozzáteszi: „Nem, én nem vagyok nihilista, pont fordítva, konzervatív vagyok.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.