Kiállítás

Vizit a Harap utcában

Vau! – A fővárosi kutyatartás kultúrtörténete

Kritika

A nagyváros közelmúltjának egyik izgalmas epizódja, hogyan foglalták el Budapest tereit, a polgári lakások minden zegzugát, az udvarokat és a parkokat legjobb barátaink, a kutyák. A beszédes című és kivételes gazdagságú kiállításon a kutyatartással kapcsolatos tárgyak, műalkotások, fotók, plakátok, kabaré­szkeccsek, rajz- és játékfilmrészletek, installációk és a szemléltető eszközök legkülönfélébb típusai mutatják meg nekünk, miért pont a kutya lett a városban is a legfontosabb társunk. És persze azt is, hogy mi mindent kellett megtenni azért, hogy a város féken is tartsa a kutyaáradatot.

Balla Loránd és Molnár Álmos kurátorok minden szempontból lenyűgöző, több szálon futó elbeszélést raktak össze a saját kollekcióik témába vágó darabjai mellett magángyűjtők, régiségboltok és társmúzeumok anyagaiból. Egy, a közösségi hálón létrehozott oldalon keresztül is bárki felajánlhatta saját kutyás fotóit, amelyekből speciális vetítés formájában is kaphatunk ízelítőt.

A kiállítás logikája világos, az anyag jól követhető, s a Sziklapince labirintusszerű szerkezete azt is lehetővé teszi, hogy az időrendi sorrendre fittyet hányva járjuk be a helyszínt, így elképzelhető az is, hogy csak a végén jön velünk szembe a főváros bronz-, vas-, római és népvándorlás kori kutyaemlékeit felsorakoztató terem. A homokágyon elhelyezett több ezer éves kutyacsontvázak épsége a meglepő: lám, semmi sem utal rá, hogy a Duna-vidék egymást váltó népei a kutyákat étkezési célokra használták volna. A középkori Buda kutyaemlékei közül is kiemelkedik az eredeti formájában (és jócskán kinagyított fényképként is) megtekinthető, Szent Rókust kutyával ábrázoló színezett kerámiacsempe. Rókust, aki a pestisesek gyógyításának szentelte idejét, megkísértette a fekete halál, s csak egy nemesember kutyájának köszönhetően élte túl a betegséget: a hű eb kenyeret hozott neki, és nyalogatva gyógyította meg a sebeit. A ragályos nyavalyák elleni harc bajnoka így lett egyben a kutyák védőszentje is. A védelemre márpedig rá is szolgáltak az ebek, hiszen a számuk ugyan feltűnően szaporodott, miután a 19. századtól Buda, Pest és Óbuda lakói is tömegesen kezdték tartani őket. Ekkor még a várost körbeölelő külvárosi, peremvárosi övezetben a haszonkutyák domináltak: a házőrzéstől kezdve a terelésen át a mészárszéki pribékmunkáig sokféle teendő jutott nekik. De legyen szó kisebb vagy nagyobb méretű, passzióból tartott vagy drabális munkakutyáról, a balsors kegyéből bármelyikük az utcán végezhette, ahol azután vadászhattak rájuk a sintérek, gyepmesterek (kezdetben egyenesen a város hóhérai!), és könnyen kiköthettek valamelyik hírhedett kutyatelepen: az Illatos úti sintértelepet is megörökítette néhány hangulatos fotó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.