Emberikon

Antoine Fuqua: Emancipáció

A polkorrektség balladája – ez is lehetne a címe e látványosan Oscarra szánt produkciónak. Hiszen miféle errorral kell megküzdenie az Amerikai Filmakadémia algoritmusának egy rabszolgaságról szóló film esetében, amely ráadásul igaz történetet dolgoz fel, ám a főszereplője nyilvánosan bántalmazott valakit (azt már hozzá se tegyük, hogy egy színes bőrűt). De a döntéshozók legnagyobb szerencséjére a film olyan botrányosan rossz, hogy minden vádtól mentesülve fordíthatják el róla a fejüket.

Nem arról van szó, hogy unalmas lenne a téma, sőt az alkotók láthatóan egyre hátrébb nyúlnak vissza a sebfeltépésért, Az angolok például az amerikai bennszülöttek tragédiáját énekelte meg nemrég, és egészen nagy sikernek örvendhetett, tehát a most elégedetlenkedő nézők sem lesznek vádolhatók a white supremacy szemellenzősségével.

Az Emancipáció egy gyötrelmeiről híressé vált rabszolga történetét meséli el, aki fogva tartói elől napokon át menekült Baton Rouge-ba, hogy elérje Lincoln seregét és vele az oly’ régóta várt felszabadítást. Útját számos embert próbáló akadály kísérte, kezdve a nyomában csaholó vérszomjas kutyákkal, egy hirtelen feltűnt krokodillal és a mindent elnyelni kész mocsárral, amely gyakorlatilag saját entitással rendelkezik, és metaforájává válik a fehér társadalom gyűlöletére jellemző áthatolhatatlanságnak.