Divanhana: Zavrzlama Tizenharmadik éve működik és hatodik korongjával állt elő a bosnyák Divanhana. Azon az égtájon eddig is nagy népszerűségnek örvendett, de új albuma határtalanul befutott. A fő csapásiránya továbbra is a reneszánszát élő sevdah, amelynek melankolikus hangulata a fadóéval rokon, vagyis könnyen megszakad tőle a szív. Az elmúlt években a Mostar Sevdah Reunion, Damir Imamović és Amira Medunjanin lemezeire számíthattunk, ha elegünk lett a Balkán vigalmából, de immár méltó társuk lett a Divanhana, úgy indítva új albumát, hogy azonnal megáll az ütő.
A Na Kuslatu se mahrama vihori – ahogy a dalok többsége – saját szerzeményük, és a sevdah nagy érzései mellett arra is pompás példa, hogy miként lehet személyessé és frissé tenni egy réges-régi hagyományt. A baj csak az, hogy olyan magasra helyezte a lécet, ami a továbbiakban felülmúlhatatlan. Igaz, nem is erőltetik, inkább nyitnak a Balkán táncosabb irányzatai felé, fejet hajtanak Saban Bajramović előtt, majd átültetik (az ugyancsak szerb) Radivoje Radivojević Opa Opa című nótáját egy sűrű salsába. Persze, a kiruccanások közepette a súlyos bosnyák szívügyek sem merülnek feledésbe, az albumot záró dallal pedig végleg „hazatér” a zenekar. Jól hallható, hogy van „otthona”, ami nagy szó a világzenében. (CPL Music, 2022)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
