A háborús Ukrajna a harmadik tél előtt

A legkeményebb

Külpol

Legkeményebb tele elé néz Ukrajna: az energiahálózat jelentős része sérült vagy működésképtelen, több millióan – ezen belül a frontvonal közelében majdnem egymillióan – szorulnak közvetlen vagy közvetett támogatásra. Az ENSZ által kalkulált szükséges forrásnak kevesebb, mint a fele jött össze szeptember végére.

„Ez a tél lesz az elmúlt három év legkeményebb tele” – mondta Olekszandr Breht, az ukrán villamosenergia-szolgáltató vállalat, az Ukrenergo ideiglenesen kinevezett igazgatója október végén a sajtónak. Nem ijesztgetni akart. 2022-ben a háború első telét könnyen át lehetett vészelni, hiszen amikor megindultak az orosz csapatok, már február volt. Tavaly az amiatti lelkesedés, hogy visszaszorították a megszállókat, sokat számított, berregtek a generátorok, nem mellesleg szokatlanul enyhe volt a tél. Az idén azonban már tavasszal tudni lehetett, hogy extrém kihívásokkal kell szembenézni – és azóta csak romlott a helyzet.

Az orosz rakéták és drónok folyamatosan támadták és pusztították az ukrajnai erőműveket, az energia előállításához és szállításához, szolgáltatásához szükséges infrastruktúrát. Az idén több mint négyszáz ilyen támadás érte a hálózatot, csak augusztus 26-án több mint 120 rakéta vagy drón irányult ezekre, és egy részük célba is talált. Hiába álltak neki gőzerővel a helyreállításnak, nem lehet mindent újjáépíteni vagy kijavítani. Az energiaellátást biztosító infrastruktúra 60 százalékban sérült, megsemmisült. Október végén azzal számolt az Ukrenergo, hogy az ország ellátáshoz szükséges 18 gigawatthoz képest jó, ha 12–13 gigawattnyi kapacitást fel tud majd mutatni a rendszer. A hiányt importból kell pótolni, de így is megszorítások várhatók.

A számítás azzal kalkulált, hogy nem lesz több rombolás, ám ez nem jött össze. November 17-én az orosz haderő nagy erejű támadást hajtott végre, amely nem kímélte az energiahálózatot. Ennek következtében a múlt hétvégén szakaszos, tervezett áramszünetet kellett bevezetni: reggel nyolc és este tíz között tervezett áramkimaradások voltak országszerte, emiatt sok helyen egyebek közt fűtés nélkül maradtak az emberek.

Meleg helyzet

A generátor alapfelszerelés. A nagy, autónyi méretűek az utcán vannak, a kisebbek akár az üzletben is elférnek. Jól néznek ki, van sárga és piros is, utóbbi stílusosan a KFC előtt, a zöld pedig egész jól illik a gyógyszertár színvilágához. Szerte Lviv belvárosában be vannak készítve, az ékszerüzlet volt az egyetlen, ahol furcsán hatott a jelenléte. A vitrinben sorakoztak a csillogó gyűrűk, karkötők és fülbevalók, nyitás előtt akkurátusan végigsuvickolta az eladó az üvegfelületeket, a generátor meg ott pihent a vitrin­asztal alatt.

 
Élni Lvivben
Fotó: Sióréti Gábor 

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.