Ötvenéves a szaúdi–amerikai olajmegállapodás

A petrodollár legendája

Külpol

Makacs, sűrűn emlegetett, de igazolhatatlan legendák kísérik az ötven éve aláírt, és egy egész korszakot meghatározó amerikai–szaúdi olajmegállapodást. Kinek jó, kinek rossz hír: a dollár továbbra is tényező marad a világban.

Egy fél évszázaddal ezelőtt éppen fellélegzett a világ: úgy tűnt, hogy vége az 1973. októberi arab–izraeli (jom kippuri) háború nyomán kitört olajválságnak. Szaúd-Arábia a hetvenes években mindvégig kulcsfontosságú szereplője volt a nemzetközi olajkitermelésnek és -kereskedelemnek, ahogyan ma is a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, közvetlenül az Egyesült Államok és Oroszország mögött, és a kitermelt folyékony szénhidrogén nagy részét exportálja.

Ma is megtalálható a különböző közösségi oldalakon vagy kellő távolságból akár tudományos cikkeknek látszó írásokban az az állítás, amely szerint Szaúd-Arábiát az Egyesült Államokkal 1974 nyarán kötött különleges megállapodása 50 éven át arra kötelezte, hogy fizetőeszközként csakis az amerikai dollárt használja olajexportja lebonyolítására. A konteók szerint ez a kötelezettség idén június elején megszűnt, és a szaúdiak nagy örömükben ezentúl inkább kínai jüanban (ha nem mindjárt rubelben) fogják kérni az eladott olaj ellenértékét – legalábbis Kínától biztosan.

A valóság ennél sokkal bonyolultabb, bár némi tényellenőrzés (amivel nemrég az AFP próbálkozott) sohasem fogja meggyőzni azokat, akik szerint a fontos országok közötti szerződések nyilvános, a publikumnak szánt verziói csupán álca és megtévesztés – mert mindig van egy titkos záradék, amely kizárólag a háttérhatalom titkos archívumaiban érhető el.

Fekete, zöld, arany

Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti megállapodás közvetlenül az első olajválság után született meg. A válságot az robbantotta ki, hogy 1973. október 16-án, tíz nappal az Izrael elleni (kezdetben átmeneti sikereket hozó) egyiptomi és szíriai offenzíva kezdete után a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hat Öböl menti tagállama 70 százalékkal megemelte az olajárakat. A szervezet 1960-as megalakulása óta először fordult elő, hogy az olajtermelő országok az olajtársaságok jóváhagyása nélkül hajtottak végre áremelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.