Ötvenéves a szaúdi–amerikai olajmegállapodás

A petrodollár legendája

Külpol

Makacs, sűrűn emlegetett, de igazolhatatlan legendák kísérik az ötven éve aláírt, és egy egész korszakot meghatározó amerikai–szaúdi olajmegállapodást. Kinek jó, kinek rossz hír: a dollár továbbra is tényező marad a világban.

Egy fél évszázaddal ezelőtt éppen fellélegzett a világ: úgy tűnt, hogy vége az 1973. októberi arab–izraeli (jom kippuri) háború nyomán kitört olajválságnak. Szaúd-Arábia a hetvenes években mindvégig kulcsfontosságú szereplője volt a nemzetközi olajkitermelésnek és -kereskedelemnek, ahogyan ma is a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, közvetlenül az Egyesült Államok és Oroszország mögött, és a kitermelt folyékony szénhidrogén nagy részét exportálja.

Ma is megtalálható a különböző közösségi oldalakon vagy kellő távolságból akár tudományos cikkeknek látszó írásokban az az állítás, amely szerint Szaúd-Arábiát az Egyesült Államokkal 1974 nyarán kötött különleges megállapodása 50 éven át arra kötelezte, hogy fizetőeszközként csakis az amerikai dollárt használja olajexportja lebonyolítására. A konteók szerint ez a kötelezettség idén június elején megszűnt, és a szaúdiak nagy örömükben ezentúl inkább kínai jüanban (ha nem mindjárt rubelben) fogják kérni az eladott olaj ellenértékét – legalábbis Kínától biztosan.

A valóság ennél sokkal bonyolultabb, bár némi tényellenőrzés (amivel nemrég az AFP próbálkozott) sohasem fogja meggyőzni azokat, akik szerint a fontos országok közötti szerződések nyilvános, a publikumnak szánt verziói csupán álca és megtévesztés – mert mindig van egy titkos záradék, amely kizárólag a háttérhatalom titkos archívumaiban érhető el.

Fekete, zöld, arany

Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti megállapodás közvetlenül az első olajválság után született meg. A válságot az robbantotta ki, hogy 1973. október 16-án, tíz nappal az Izrael elleni (kezdetben átmeneti sikereket hozó) egyiptomi és szíriai offenzíva kezdete után a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hat Öböl menti tagállama 70 százalékkal megemelte az olajárakat. A szervezet 1960-as megalakulása óta először fordult elő, hogy az olajtermelő országok az olajtársaságok jóváhagyása nélkül hajtottak végre áremelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.