Ötvenéves a szaúdi–amerikai olajmegállapodás

A petrodollár legendája

Külpol

Makacs, sűrűn emlegetett, de igazolhatatlan legendák kísérik az ötven éve aláírt, és egy egész korszakot meghatározó amerikai–szaúdi olajmegállapodást. Kinek jó, kinek rossz hír: a dollár továbbra is tényező marad a világban.

Egy fél évszázaddal ezelőtt éppen fellélegzett a világ: úgy tűnt, hogy vége az 1973. októberi arab–izraeli (jom kippuri) háború nyomán kitört olajválságnak. Szaúd-Arábia a hetvenes években mindvégig kulcsfontosságú szereplője volt a nemzetközi olajkitermelésnek és -kereskedelemnek, ahogyan ma is a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, közvetlenül az Egyesült Államok és Oroszország mögött, és a kitermelt folyékony szénhidrogén nagy részét exportálja.

Ma is megtalálható a különböző közösségi oldalakon vagy kellő távolságból akár tudományos cikkeknek látszó írásokban az az állítás, amely szerint Szaúd-Arábiát az Egyesült Államokkal 1974 nyarán kötött különleges megállapodása 50 éven át arra kötelezte, hogy fizetőeszközként csakis az amerikai dollárt használja olajexportja lebonyolítására. A konteók szerint ez a kötelezettség idén június elején megszűnt, és a szaúdiak nagy örömükben ezentúl inkább kínai jüanban (ha nem mindjárt rubelben) fogják kérni az eladott olaj ellenértékét – legalábbis Kínától biztosan.

A valóság ennél sokkal bonyolultabb, bár némi tényellenőrzés (amivel nemrég az AFP próbálkozott) sohasem fogja meggyőzni azokat, akik szerint a fontos országok közötti szerződések nyilvános, a publikumnak szánt verziói csupán álca és megtévesztés – mert mindig van egy titkos záradék, amely kizárólag a háttérhatalom titkos archívumaiban érhető el.

Fekete, zöld, arany

Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti megállapodás közvetlenül az első olajválság után született meg. A válságot az robbantotta ki, hogy 1973. október 16-án, tíz nappal az Izrael elleni (kezdetben átmeneti sikereket hozó) egyiptomi és szíriai offenzíva kezdete után a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hat Öböl menti tagállama 70 százalékkal megemelte az olajárakat. A szervezet 1960-as megalakulása óta először fordult elő, hogy az olajtermelő országok az olajtársaságok jóváhagyása nélkül hajtottak végre áremelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.