Külpol

Hogy valaki fizetni fog, tudjuk: a vita csak azon folyik, hogy mennyit dobjanak be a görög és mennyit az európai (jobbára német) adófizetők, s mennyit bukjanak a görög államot korábban esztelenül hitelező európai bankok. Az sem mindegy, hogy a csőd hirtelen és kaotikusan, vagy szépen, rendezetten érkezik-e el. És hogy talpra tud-e állni utána az unió.

"Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el. / S futárok érkeztek a limesek felől, / jelentve, hogy barbárok többé nincsenek. / S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? / Õk mégiscsak megoldás voltak valahogy..." (Konsztantinosz Kavafisz: A barbárokra várva; Somlyó György fordítása) Bár a tőke és az áruk eddig is szabadabban mozogtak az unión belül, mint az emberek, a tanács múlt heti döntése értelmében az utóbbiak részére további korlátozás bevezetése szükséges. De nincs okunk aggodalomra: az Európai Unió megvédi polgárait a maga festette rémképektől.

Fogy az olaj, és fogyóban vannak azok az önkényuralmi rezsimek is az arab világban, amelyekkel a nyugati demokráciák is aggálytalanul tudtak üzletelni. Miért nem mehet úgy tovább semmi, ahogy eddig?

Az elmúlt hetekben Bagdadtól Alexandrián át Kairóig templomok kaptak lángra. A forradalmi változások alatt álló régióban továbbra is súlyos a keresztény kisebbségek helyzete.

A Mol-papírok visszavásárlásának hátteréről és indítékairól új információt az orosz sajtó sem bányászott ki, sőt, néhány nap alatt túl is lépett az ügyön. De ne gondoljuk, hogy Moszkvában nem jegyezték meg a magyar kormány mezének a számát - és nem akarják majd felrúgni, ha megint arra szaladgál.

Európa aktívan kivenné a részét az izraeli-palesztin békefolyamatból. De miért? És mit szólnak hozzá Izraelben?

A tavaly márciusi (részleges) regionális választások előtt az volt az általános vélemény, hogy a Silvio Belusconi körüli botrányok, a miniszterelnök sokakat felháborító, ellenfeleit lekezelő nyilatkozatai ellene fordítják majd az olasz szavazókat. Nem ez történt, és ha a kormányzó koalíció nem is erősítette meg a pozícióit, igazi elmozdulás nem következett be. A mostani - ugyancsak részleges - helyi választások előtt talán emiatt is sokkal óvatosabbak voltak a találgatások, pedig Berlusconi most is megtett minden tőle telhetőt, hogy ébren tartsa a vele szembeni indulatokat. Fitymálva nyilatkozott a baloldali politikusok szerinte hiányos tisztálkodási szokásairól, az őt újból és újból perbe fogó ügyészeket pedig "a demokrácia rákos kelevényeinek" nevezte. A mostani párizsi G8-csúcstalálkozón még Barack Obamának is panaszkodott az őt üldöző baloldali jogászok "diktatúrájára" - egy másik alkalommal pedig kijelentette, hogy ő minden idők legüldözöttebb embere. Ehhez képest a mostani választási kampány során talán túlságosan is merésznek mutatkozott, amikor a választást megpróbálta egyfajta, a személyéről ítéletet mondó népszavazásnak beállítani. Alighanem azért volt ilyen magabiztos, mert többek között éppen abban a városban, Milánóban kellett döntenie a mostani szavazásnak az új polgármester személyéről, amely felemelkedésének és kiteljesedő hatalmának a központi színtere, pártjának évek óta biztos támogatója volt (pályafutását Az unga-bunga lovagja című cikkünkben ismertettük részletesen: MaNcs, 2011. március 10.). Itt azzal próbált besegíteni támogatottjának, hogy alpári cigányozással és muszlimozással vizionálta, hogyan lesz Milánó a prostitúció és az erőszak városa a baloldali jelölt sikere esetén. De győzelemre számított az eddig balközép vezetésű Nápolyban is, ahol gyakori látogatásain a krónikus szemétszállítási válság és más problémák megoldásának rettenthetetlen lovagjaként lépett fel a követői által így is nevezett Cavaliere.

Negyedik hónapja tart a líbiai polgárháború. A frontok megmerevedtek, két részre szakadt az ország. A leghevesebb harcok az ostromot hősiesen álló Miszrátáért dúlnak. A felkelők fővárosában, Bengáziban megindult az új rend építése. Helyszíni riport a háborúból.

Az elmúlt évtizedek legrosszabb eredményét érte el a hét éve kormányzó szocialista munkáspárt vasárnap, a válság beköszönte óta első alkalommal rendezett országos (helyhatósági) választásokon. A jövőre esedékes országgyűlési voksolás előjátékának is tekintett szavazáson az ellenfelét tíz százalékkal verő néppárt mellett relatív győztesnek mondható a többéves illegalitás után újra kiálló baszk függetlenségi mozgalom és a "Végre valódi demokráciát!" elnevezésű civil szerveződés is.

Az olyan figurák, mint Uszáma bin Ládin, mindig ugyanazt a hibát követik el: úgy gondolják, nemcsak világpolitikai szerepük rendkívüli, de a személyük is. Aztán nem veszik észre, hogy az események lassan átlépnek rajtuk, ők pedig már csak koloncok azok nyakán, akik korábban is csak eszközként használták őket.

Amikor az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) "trojkája" - ahogy a görög sajtó nevezi - tavaly májusban megnyitott Athén számára egy 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görög kormány ennek fejében kőkemény megszorító intézkedéseket vállalt. A bizakodás, hogy a megállapodás eredményeképpen a görög államháztartás hiányát 2014 végéig sikerül három százalék alá szorítani, egészen az év végéig kitartott, és a keretösszeg újabb és újabb részleteit utalták át. Az optimizmusra a szükségköltségvetés előirányzatai, a közalkalmazotti bérek és juttatások lefaragása, az áfa fölemelése, valamint a kormány privatizációs tervei adtak alapot. 2011 elejére viszont egyre világosabbá vált, hogy Görögország nem lesz képes önerőből visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, sőt a fenyegető államcsődöt csak újabb hitelfelvétellel tudja elkerülni, ami az EU-ban, főleg a hitelnyújtásban a legnagyobb részt vállaló Németországban súlyos aggodalmakat váltott ki. A németek már az eddigi segítségnyújtást is pénzkidobásnak tekintették, most pedig még inkább kétségbe vonják, hogy Görögország képes lesz valaha is a kölcsönök visszafizetésére. És az aggodalmuk nem alaptalan: a görög államháztartás tavalyi hiánya a tervezett 9,4 helyett a GDP-nek csak 10,4 százalékára csökkent - ami persze így is dicséretes az egy évvel korábbi 15 százalékhoz képest. Viszont eközben már a GDP 143 százalékára rúgott az államadósság, miközben a görög állampapírok rizikófelára egyre feljebb szökik. Maga a GDP viszont továbbra is csökken, ám nő a munkanélküliség aránya, a 18-24 éves "elátkozott generáció" körében meghaladva a 40 százalékot.

Vagy az történt, hogy túl későn és túl keveset ígért a damaszkuszi vezetés az április elején bejelentett reformokkal, vagy pedig az, hogy hiába is ígért volna bármit, az ellenzék már nem adott hitelt a szavának. Akárhogy is, ahogy telnek a napok, egyre kevésbé látszik bármiféle lehetőség az egyezkedésre. A rezsim a jelek szerint következetesen és kíméletlenül igyekszik felszámolni az ellenállás valamennyi központját, de ez eddig még nem törte meg az ellenállást, amelynek részleteiről hírforrások híján nem sokat tud a külvilág.

Pakisztáni idő szerint hétfőn reggel Abbottabad városában amerikai katonák megölték Uszáma bin Ládint. A szaúdi férfi halálával lezárult a dzsihádisták globalizált háborújának első korszaka, mégis minden folytatódik tovább.

Majd két évszázados múltra tekint vissza a flamand nacionalizmus, a flamand választók nagy része mégsem tartja túlhaladottnak ezt az ideológiát, és szívesen szavaz azokra a pártokra, amelyek Flandria függetlenségét ígérik - rasszista töltettel vagy a nélkül.