Ilham Alijev azeri elnök szeptember 19-én arra hivatkozva, hogy a karabahi örmények halálos áldozatokkal járó robbantásos merényletet hajtottak végre országa területén, kiadta a parancsot a még örmény ellenőrzés alatt maradt szakadár terület megtámadására. Az „antiterrorista műveletként” emlegetett háború ezúttal mindössze egyetlen napig tartott. A senki által el nem ismert Arcah, vagyis a Karabahi Köztársaság vezetése – belátva, hogy az azeriek jelentős erőfölénye miatt értelmetlen az ellenállás, és nincs senki, aki segíthetne rajtuk – megadták magukat és letették a fegyvert.
A fennsík nem védhető
Az, hogy az 1988-ban, a Szovjetunió felbomlásával egy időben kezdődött konfliktus így zárul le, egy ideje nem volt kétséges. A 2020-as őszi 44 napos háború már nyilvánvalóvá tette, hogy Azerbajdzsán katonailag immár nemcsak a hegyi-karabahi erőknél erősebb, de az őket támogató örmény hadseregnél is, vagyis csak idő kérdése volt, hogy Baku – akár erőszakhoz is folyamodva – visszaszerezze a nemzetközi jogilag hozzá tartozó valamennyi területet. Az örmény politikusok közül Levon Ter-Petroszján, a függetlenné vált Örményország első elnöke már a 90-es évek végén felismerte, hogy az idő nem Jerevánnak dolgozik, ezért minél előbb kompromisszumra kellene jutni Bakuval. Tudta, hogy az első karabahi háború (1992–1994) idején megszerzett örmény többségű karabahi terület és az akkor elfoglalt további hét azeri járás a végtelenségig nem tartható meg. Az Azerbajdzsánhoz képest harmad akkora lakossággal, jóval kisebb gazdasággal és hadsereggel rendelkező Örményország egy idő után képtelen lesz e területek megvédésére. Álláspontjával azonban Ter-Petroszján kisebbségben maradt, ezért 1998-ban lemondott.
Utódai, Robert Kocserján és Szerzs Szargszján – mindketten Hegyi-Karabahból származó politikusok – kompromisszumról hallani sem akartak. Harcias, Karabah ügyében mindenféle engedményt elutasító retorikájuk fedezékében korrupt és egyre autokratikusabb rendszert hoztak létre. Szargszján, miután két elnöki ciklusát kitöltötte, úgy változtatta meg az alkotmányt és Örményország politikai rendszerét, hogy miniszterelnökként továbbra is irányíthassa az országot. Az emiatt kitört széles körű társadalmi tiltakozás azonban 2018 tavaszán lemondásra kényszerítette; utódja a tüntetések elindítója, Nikol Pasinján lett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
