Az örmény–azeri háború története

Arcah végnapjai

Külpol

Alighanem az örmény–azeri konfliktus utolsó felvonásához ­érkeztünk a múlt héten. Azerbajdzsán visszanyerte ellenőrzését Hegyi-Karabah, a területén lévő, örmény többségű, s az 1992–1994-es háború óta magát függetlennek tudó enklávé ­fölött. Lesz-e maradása az itt élő 120 ezer örménynek, hogyan tékozolta el utolsó szövetségesét a térségben Moszkva, és ­maradtak-e jó fiúk a történet végén?

Ilham Alijev azeri elnök szeptember 19-én arra hivatkozva, hogy a karabahi örmények halálos áldozatokkal járó robbantásos merényletet hajtottak végre országa területén, kiadta a parancsot a még örmény ellenőrzés alatt maradt szakadár terület megtámadására. Az „antiterrorista műveletként” emlegetett háború ezúttal mindössze egyetlen napig tartott. A senki által el nem ismert Arcah, ­vagyis a Karabahi Köztársaság vezetése – belátva, hogy az azeriek jelentős erőfölénye miatt értelmetlen az ellenállás, és nincs senki, aki segíthetne rajtuk – megadták magukat és letették a fegyvert.

A fennsík nem védhető

Az, hogy az 1988-ban, a Szovjetunió felbomlásával egy időben kezdődött konfliktus így zárul le, egy ideje nem volt kétséges. A 2020-as őszi 44 napos háború már nyilvánvalóvá tette, hogy Azerbajdzsán katonailag immár nemcsak a hegyi-karabahi erőknél erősebb, de az őket támogató örmény hadseregnél is, vagyis csak idő kérdése volt, hogy Baku – akár erőszakhoz is folyamodva – visszaszerezze a nemzetközi jogilag hozzá tartozó valamennyi területet. Az örmény politikusok közül Levon Ter-Petroszján, a függetlenné vált Örményország első elnöke már a 90-es évek végén felismerte, hogy az idő nem Jerevánnak dolgozik, ezért minél előbb kompromisszumra kellene jutni Bakuval. Tudta, hogy az első karabahi háború (1992–1994) idején megszerzett örmény többségű karabahi terület és az akkor elfoglalt további hét azeri járás a végtelenségig nem tartható meg. Az Azerbajdzsánhoz képest harmad akkora lakossággal, jóval kisebb gazdasággal és hadsereggel rendelkező Örményország egy idő után képtelen lesz e területek megvédésére. Álláspontjával azonban Ter-Petroszján kisebbségben maradt, ezért 1998-ban lemondott.

Utódai, Robert Kocserján és Szerzs Szargszján – mindketten Hegyi-Karabahból származó politikusok – kompromisszumról hallani sem akartak. Harcias, Karabah ügyében mindenféle engedményt elutasító retorikájuk fedezékében korrupt és egyre autokratikusabb rendszert hoztak létre. Szargszján, miután két elnöki ciklusát kitöltötte, úgy változtatta meg az alkotmányt és Örményország politikai rendszerét, hogy miniszterelnökként továbbra is irányíthassa az országot. Az emiatt kitört széles körű társadalmi tiltakozás azonban 2018 tavaszán lemondásra kényszerítette; utódja a tüntetések elindítója, Nikol Pasinján lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.