A háború mindennapjai

Herszoni történet

Külpol

A háború alatt Herszon lakosságának java része elmenekült, csak néhány tízezren maradtak és dacoltak a megszállókkal. Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta a várost.

A Dnyipro fekete-tengeri torkolatánál fekvő kikötővárost a háború előtt 300 ezren lakták. Az orosz hadsereg a háború kitörése után szinte azonnal elfoglalta: 2022. március 2-án vonult be, majd nyolc hónapig tartó megszállás után, november 9-én húzódott vissza a folyó bal partjára, halottakat, könnyeket, pusztulást és romokat hagyva maga után. A háború kitörésekor Olena férje elmúlt hetvenéves. Egész életében kitartóan hitt abban, hogy Oroszország jó, az igaz barát, ezért abban is próbált rendületlenül hinni, hogy azok a szörnyűségek, amik a hírekben szerepeltek, biztosan nem úgy történtek – mert az nem lehet, hogy úgy történtek.

A megszállás alatt

A házuk kőhajításnyira van a Dnyiprótól. A homlokzatot az ajtó és az ablakok felett faragott fejek díszítik. Legalább százéves ház. Ezen a városrészen sok ilyen van, téglaszínűek, világoskékek, fehérek, legfeljebb kétszintesek. A környék kihalt. Nagyon közel van a folyó, nem tanácsos csak úgy mászkálni, az ­autóval is szorosan a fal mellé célszerű parkolni, nehogy odaátról szemet szúrjon a mozgolódás. Vannak kilőtt épületek, látszanak a lövedékek nyomai a falakon, ökölnyi bemélyedések. Könnyű felismerni azokat a házakat, ahonnan elmentek a lakók. Nem csak azért, mert be van húzva a függöny vagy le van eresztve a redőny. Ahol a lépcsőről nem seperték el a lehullott faleveleket, ott biztosan nem lakik senki. Ahol laknak, ott rend van, nincs avar, nincs szemét. Ezen a környéken utcák során át nem maradt senki, aki összeseperje a leveleket.

Olena férje is azt akarta elmagyarázni az orosz katonáknak, akik megpróbáltak bejutni a házba, hogy a szomszéd nincs otthon, Németországba mentek rég. Kérdezte, mit akarnak, mire a katonák nekiszegezték AK–47-es karabélyukat és visszataszították a férfit a lakásba, aki az ijedtség és a hetek óta tartó folyamatos feszültség hatására agyvérzést kapott. Képtelen volt feldolgozni a sokkot, a csalódást, hogy mindaz, amiben őszintén hitt, egy pillanat alatt szertefoszlott; hogy akiket a barátainak hitt, azok gépkarabéllyal a kezükben fenyegették a saját házában. Hogy a valóság sokkal szörnyűbb, mint amit ép ésszel fel lehet fogni. Egy hónappal később a szervezete feladta, Olena egyedül maradt az öreg házban.

 
Olena a háza előtt
Fotó: Sióréti Gábor 

Látogatói persze voltak. Barátok, meg mások is. A nappali közepén álló gyönyörű, festett csempékkel kirakott cserépkályhát mindenki megcsodálta mint a helyiség ékét. Egy alkalommal néhány megszálló katona zörgetett be. Ez nem volt példa nélküli, a katonák rendszeresen vegzálták a lakosságot, és ha erőszakot nem is alkalmaztak feltétlenül, a puszta jelenlétük is elég fenyegetést jelentett. Olena ukrán nyelvszakos tanárként szép házikönyvtárat alakított ki, régi, évszázados kiadványok is a polcra kerültek az irodalmi művek mellett. Annak érdekében, hogy az oroszok esetleges látogatásai lehetőség szerint ne tartsanak túlságosan hosszú ideig, és ne vegyen rossz irányt a beszélgetés, Olena az ukrán szerzők műveit a könyvszekrény végébe tolta, eléjük pedig orosz műveket pakolt. Amikor a katonák kopogtattak nála, kedvesen beinvitálta őket, főzött nekik teát és jó házigazdaként elbeszélgetett velük. Közben reménykedett, hogy a vendégek nem állnak neki olvasgatni és nem fedezik fel a könyvgyűjtemény értékesebb darabjait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.