A háború mindennapjai

Herszoni történet

Külpol

A háború alatt Herszon lakosságának java része elmenekült, csak néhány tízezren maradtak és dacoltak a megszállókkal. Olena férje nem sokkal azután halt meg, hogy az orosz hadsereg elfoglalta a várost.

A Dnyipro fekete-tengeri torkolatánál fekvő kikötővárost a háború előtt 300 ezren lakták. Az orosz hadsereg a háború kitörése után szinte azonnal elfoglalta: 2022. március 2-án vonult be, majd nyolc hónapig tartó megszállás után, november 9-én húzódott vissza a folyó bal partjára, halottakat, könnyeket, pusztulást és romokat hagyva maga után. A háború kitörésekor Olena férje elmúlt hetvenéves. Egész életében kitartóan hitt abban, hogy Oroszország jó, az igaz barát, ezért abban is próbált rendületlenül hinni, hogy azok a szörnyűségek, amik a hírekben szerepeltek, biztosan nem úgy történtek – mert az nem lehet, hogy úgy történtek.

A megszállás alatt

A házuk kőhajításnyira van a Dnyiprótól. A homlokzatot az ajtó és az ablakok felett faragott fejek díszítik. Legalább százéves ház. Ezen a városrészen sok ilyen van, téglaszínűek, világoskékek, fehérek, legfeljebb kétszintesek. A környék kihalt. Nagyon közel van a folyó, nem tanácsos csak úgy mászkálni, az ­autóval is szorosan a fal mellé célszerű parkolni, nehogy odaátról szemet szúrjon a mozgolódás. Vannak kilőtt épületek, látszanak a lövedékek nyomai a falakon, ökölnyi bemélyedések. Könnyű felismerni azokat a házakat, ahonnan elmentek a lakók. Nem csak azért, mert be van húzva a függöny vagy le van eresztve a redőny. Ahol a lépcsőről nem seperték el a lehullott faleveleket, ott biztosan nem lakik senki. Ahol laknak, ott rend van, nincs avar, nincs szemét. Ezen a környéken utcák során át nem maradt senki, aki összeseperje a leveleket.

Olena férje is azt akarta elmagyarázni az orosz katonáknak, akik megpróbáltak bejutni a házba, hogy a szomszéd nincs otthon, Németországba mentek rég. Kérdezte, mit akarnak, mire a katonák nekiszegezték AK–47-es karabélyukat és visszataszították a férfit a lakásba, aki az ijedtség és a hetek óta tartó folyamatos feszültség hatására agyvérzést kapott. Képtelen volt feldolgozni a sokkot, a csalódást, hogy mindaz, amiben őszintén hitt, egy pillanat alatt szertefoszlott; hogy akiket a barátainak hitt, azok gépkarabéllyal a kezükben fenyegették a saját házában. Hogy a valóság sokkal szörnyűbb, mint amit ép ésszel fel lehet fogni. Egy hónappal később a szervezete feladta, Olena egyedül maradt az öreg házban.

 
Olena a háza előtt
Fotó: Sióréti Gábor 

Látogatói persze voltak. Barátok, meg mások is. A nappali közepén álló gyönyörű, festett csempékkel kirakott cserépkályhát mindenki megcsodálta mint a helyiség ékét. Egy alkalommal néhány megszálló katona zörgetett be. Ez nem volt példa nélküli, a katonák rendszeresen vegzálták a lakosságot, és ha erőszakot nem is alkalmaztak feltétlenül, a puszta jelenlétük is elég fenyegetést jelentett. Olena ukrán nyelvszakos tanárként szép házikönyvtárat alakított ki, régi, évszázados kiadványok is a polcra kerültek az irodalmi művek mellett. Annak érdekében, hogy az oroszok esetleges látogatásai lehetőség szerint ne tartsanak túlságosan hosszú ideig, és ne vegyen rossz irányt a beszélgetés, Olena az ukrán szerzők műveit a könyvszekrény végébe tolta, eléjük pedig orosz műveket pakolt. Amikor a katonák kopogtattak nála, kedvesen beinvitálta őket, főzött nekik teát és jó házigazdaként elbeszélgetett velük. Közben reménykedett, hogy a vendégek nem állnak neki olvasgatni és nem fedezik fel a könyvgyűjtemény értékesebb darabjait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."