Az akkor még Európai Gazdasági Közösség néven ismert csoport 1612/68. számú rendelete "magában foglalja a tagállamok dolgozói között honosságuk alapján történő, a munkavállalást, a díjazást és egyéb munkakörülményeket illető mindenfajta megkülönböztetés eltörlését". Az 1968-as döntés után majd' negyedszázaddal az 1991-es európai megállapodás "a munkakörülményeket, a javadalmazást és az elbocsátást illetően" tiltotta csupán a "törvényesen alkalmazott" magyar állampolgárokat esetlegesen sújtó diszkriminációt. A munkába állás lehetőségeire vonatkozóan a dokumentum kétoldalú megállapodások megkötését, a meglévők javítását szorgalmazta. Akkor már sejthettük, hogy baj lesz: 1994-es memorandumában a magyar kormány jobbnak látta hangsúlyozni, hogy innen úgyse megy külföldre senki, mert az emberek szeretnek itt, amúgy meg egyre szebb lesz idehaza az élet, és különben is, épp a visszaköltözés a divat. A 8/1999. minisztériumi rendelet (a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről) egészen másként próbált hatni: bevezette a viszonosság fogalmát, mely szerint ha valamely ország pikkelne honfitársainkra, és másokhoz képest megnehezítené a magyar álláskeresők elhelyezkedését, cserébe tőlünk sem számíthat túl sok jóra.
Ám hiábavalónak bizonyult az előrelátó óvatoskodás: 2001 elején elsősorban német és osztrák (vélhetően a szakszervezetektől eredeztethető) nyomásra a tizenötök kezdeményezték, hogy a csatlakozási szerződések tartalmazzák a szabad munkavállalás átmeneti idejű korlátozásának a lehetőségét,
és a 2+3+2
(összesen hét-) évnyi megvonás mellett döntöttek. Az első két esztendőben a nemzeti szabályozások, kétoldalú egyezmények az irányadók (ez önmagában tehát nem zárná ki a teljes nyitást sem), ezután a hosszabbítani kívánó nyugati országokat csak jelentési kötelezettség terheli, az utolsó szakaszban azonban már bizonyítaniuk kell, hogy az újoncok beengedése zavarokat okoz munkaerőpiacukon. A csalódást enyhítendő a magas felek megállapodtak néhány, a csatlakozókat védő alapelvben. A belépés nem jelenthet visszalépést a korábbi szabályozáshoz képest: ha egy magyar és nem uniótag harmadik országbeli versenyez egy állásért, a munkaadó köteles honfitársunkat választani (közösségi preferencia), illetve ha valaki a csatlakozás időpontjában legalább egyéves munkaszerződéssel dolgozik az EU-ban, egészen addig maradhat, amíg önszántából nem távozik (12 hónapos szabály); és e kisszámú kiválasztott családtagjai is kedvezményes elbírálásban bízhatnak.
Vagyis hiába léphetjük át akár szoláriumbérlettel is a nyugat felé eső összes határt, dolgozni nem lesz ilyen egyszerű az unióban. Egy 2003. márciusi felmérés szerint a bizakodó magyarok legnagyobb hányada az itthoni és külföldi (!) munkavállalási lehetőségek bővülését remélte az EU-tól, ami már csak azért sem véletlen, mert a statisztikai adatok szerint tavaly kora tavasszal erről lehetett a legtöbbet hallani. A tizenötöket egészen más számok aggasztják. A 20 és a 18: a lengyel és szlovák munkanélküliek százalékos arányai, amelyek jócskán meghaladják még az uniós sereghajtó spanyolokéit is. Igaz, a már kapukon belül lévők is elismerik: mindössze minden századik munkaképes korú belépőtől várható, hogy náluk keres majd állást (az egészen fiatalok közül is csak 2-3 százalék tesz valószínűleg így), mégsem vár ránk senki tárt karokkal odaát. Néhány hét alatt egymás után jelentették be a jelenlegi tagállamok, hogy a szabad munkaerő-áramláskisebb-nagyobb mértékű korlátozása mellett döntöttek. Egyfajta "szociális turizmus" elharapódzásának a veszélyét is látják, és még ott is korlátozzák a különböző juttatásokhoz és kedvezményekhez való hozzáférést, ahol amúgy piacnyitást jelentettek be.
Kivételek
persze mindig vannak, Málta és Ciprus lakói bárhol nekiállhatnak dolgozni. A két kiemelt állam és a fennmaradó nyolcak elemző összehasonlítása alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy talán érdemes lenne csak a hajógyári szigetet beléptetni az unióba. Továbbá: diplomájuk automatikus elismerésére számíthatnak többek között az ápolónők, építészek, fogorvosok. Más megközelítésből a vásári mutatványosok mellett tevékenykedő szakembereket különböztetik meg pozitívan. Ők már most kilenc hónapot tölthetnek el szezonális munkával Németországban, míg mondjuk egy egyszerű favágó vagy pincér csak hármat.
Az EU szerint azért lehet hasznos számunkra a haladék, mert így legalább hét évig egész generációk színe-java szolgálja a magyar életszínvonal emelkedését. A hozzánk hasonlóan elöregedő Nyugat önként mond le számos elszívható fiatal agyról, pedig az egyre romló demográfiai tendenciák láttán egy berlini zöldképviselőnőben már az is felmerült, hogy akár anyagi és politikai támogatásban részesíthetnék a munkaerő-áramoltatásban szintén érdekelt embercsempészeket.
Látható, nekik se könnyű. Mi meg nem csupán az uniós állampolgárok magyarországi földtulajdon szerzésének átmeneti időre (7 + 3 = 10 év) szóló korlátozását kértük és kaptuk cserébe (kérdés, hogy megérte-e), hanem ráadásul nem átallottunk élni a csatlakozási szerződésben foglalt másik jogunkkal, és viszonossági alapon bíráljuk majd el a tagtársaktól érkező munkavállalási kérelmeket. Nem kurucos virtus, nem a nemzeti érdek bátran harcos képviseletéből fakad tehát a döntés, egyszerűen csak kihasználtunk egy egyébként nem feltétlenül kihasználandó lehetőséget. Némi kételyre mindenképpen okot adhat az, hogy felemelt zászlónk alá nem sietnek felsorakozni csatlakozó sorstársaink. Talán csak azt szeretnék megúszni, hogy hosszú éveken át huszonnégy országnál kelljen számon tartaniuk és folyamatosan figyelniük az állampolgáraikat érintő, munkavállalással kapcsolatos szabályozást.
A Külügyminisztérium egyik illetékes munkatársa szerint mindez a várható évi kétezer kérelem mellett nem jelenthet gondot, és nem okoz jelentős adminisztrációs költségnövekedést sem. Úgy véli, a viszonosság alkalmazása három okra vezethető vissza: egyrészt már a kezdetektől képesnek kell lennünk egyenrangúként viselkedni az unióban. Másrészt csak így válik lehetővé a hol enyhébb, hol szigorúbb korlátozásokat bevezető tagállamok közötti differenciálás. (Sőt, Ausztria esetében, amely a magyar munkaerő legnagyobb felvevőpiaca Németország mellett, és ahonnan szintén számosan érkeznek dolgozni hozzánk, még akár némi nyomásgyakorlásra is alkalmas lehet a bejelentés.) Végül a hivatalos álláspont szerint az elmúlt hónapok fejleményei, a korábban teljes nyitást ígérők sorozatos és váratlan visszalépései indokolják a határozott választ.
Őry Csaba, a Fidesz témafelelőse épp ez utóbbi elmaradását, de legalábbis késedelmességét rója fel a kormánynak. Abban osztja a fenti véleményt, hogy a régi tagállamok hátraarca meglepő volt, de ennél továbbmegy, amikor kijelenti: a pánikszerű és minden egyéni mérlegelést mellőző visszakozzt barátságtalannak és indokolatlannak tartja, az adott szó megszegéseként értékeli. Azzal is egyetért, hogy a viszonosság alkalmazását meg kellett lépni, úgy véli azonban, a kabinet késői ébredése után még mindig hallgat. Hiányolja a kényelmetlen kérdések feltevését, a korlátozások mellett szóló tények, számítások, érvek kikényszerítését, amelyek miatt újra meg újra tárgyalóasztalhoz kellene ültetnünk a minket - ha csak átmeneti időre is, de - kirekesztőket.
Mindenesetre arról egyikőjük sem tud, hogy az intézkedésnek bárhol különösebb negatív visszhangja lett volna. Igaz, arról sincs tudomásuk, hogy volnának követői a magyar példának, bár több országnál felmerült, hogyfontolgatják a viszonosság alkalmazását (egybehangzóan említették például a lengyeleket). Szövetségest inkább az unión belül találtunk - az európai liberális pártok közös nyilatkozatban tiltakoztak a négy alapvető szabadságjog egyikének csorbítása ellen.
Általános, folyamatosan frissülő információk az alábbi oldalakon találhatók: www.kulugyminisz-terium.hu, www.fmm.gov.hu, www.eukk.hu, www.europa.eu.int, www.euvonal.hu
