Balközépre át!

Kiütéssel küldte a padlóra a baloldal a 14 éve kormányzó Konzervatív Pártot a múlt héten Nagy-Britanniában és Észak-Írországban. A győzelem kovácsa a Munkáspártot a Jeremy Corbyn-féle szélsőbalról középre kormányzó Keir Starmer, az ország következő kormányfője. Ki ő, honnan jött, és hogyan nyertek? S tényleg nyertek-e akkorát, mint amekkorának tűnik?

A Konzervatív Párt a kampányban azzal riogatta a választókat, hogy a Munkáspárt a kiszámíthatatlanság és inkompetencia megtestesítője. Ám e kifejezésekről a szavazók többsége már a jobboldalra asszociált. A konzervatívok 2010 óta kormányozták az Egyesült Királyságot: azóta elfogyasztottak öt miniszterelnököt (David Cameron, Theresa May, Boris Johnson, Liz Truss, Rishi Sunak), hét pénzügy-, nyolc külügy- és nyolc belügyminisztert, tizenhárom kulturális minisztert. Az elmúlt tizennégy év a Brexitet, az izolációt és a máig tartó gazdasági mélyrepülést hozta el, a brit társadalom megosztottságát, egyes csoportjainak elszegényedését, kirekesztését. A Munkáspárt a helyi választásokat az utóbbi években sorra nyerve mutatta meg, hogy legalább helyben képes eredményeket elérni, míg a kormánypárt a Downing Street eleganciájába zárkózva küldte évek óta az arrogancia, a bénázás, a botrányok, a párt belső megosztottságának híreit, s produkált a törvényhozásban kaotikus és a demokráciát megcsúfoló jeleneteket.

Július 4-én a 650 alsóházi helyből a Munkáspárt 411-et, a konzervatívok 121-et szereztek meg; harmadik helyen a Liberális Demokraták futottak be 72 mandátummal. A szélsőjobbos Reform UK, a bajkeverő Nigel Farage egykori európai parlamenti képviselő pártja 5 helyhez jutott; a többin a zöldek (4 mandátum), illetve a skót, walesi és északír regionális pártok osztoztak.

Sir Keir Starmer apja szerszámkészítő, anyja ápolónő. A keresztnevét a fáma szerint Keir Hardie-ról, a Munkáspárt 1906-os skót alapítójáról kapta. Két testvérével szerény körülmények között cseperedett; a krónikusan beteg anyával felnövő kisfiú ifjúsága nem volt vattacukros álom. Keirt gyerekkori kórházlátogatásai győzték meg a minőségi állami egészségügy fontosságáról. Nem felejti el időnként megemlíteni, hogy a csekkfrász a családját sem kerülte el, sokszor kikapcsolták náluk a telefont. Nagy Arsenal-rajongó, jó angol szokás szerint a helyi pubban szurkol.