A Covid-19 és az Egészségügyi Világszervezet

Hogyan kezelte a WHO a koronavírus-járványt?

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020. május 26.

Külpol

A járvány kirobbanása óta kritikák kereszttüzében áll a WHO a lassúnak tartott intézkedések és vélelmezett Kína-barátsága miatt. A valóság ennél összetettebb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az ENSZ szakosított szerveként 194 tagországgal a világ legnagyobb és legfontosabb nemzetközi egészségügyi szervezete. Az év eleje óta kritikák kereszttüzében áll, mondván, annyira falazott a járványt eltussolni igyekvő Kínának, hogy azzal elősegítette a megbetegedést okozó SARS-CoV-2 vírus globális elterjedését. A leghangosabb bírálója Donald Trump, aki még a WHO támogatását is felfüggesztette, miközben a szervezet legnagyobb befizetője éppen az Egyesült Államok. A felfüggesztés egyelőre átmeneti, de a Trump-kormányzat már belengette, hogy végleges is lehet.

A bírálók szerint a WHO főigazgatója, az etióp Tedros Adhanom Ghebreyesus Kína lekötelezettje. Tedros a szervezet első afrikai és első nem orvos vezetője. Doktorátusát mikro­biológiából szerezte, szakterülete a malária, hazájában volt egészségügyi és külügyminiszter is, és 2017 óta vezeti a világszervezetet. A WHO élére a tagországok választják a főigazgatót; Tedros az Afrikai Unió jelöltje volt, és őt támogatta Kína is. Ellenlábasai rendre felemlegetik, hogy Kína – sok más afrikai országhoz hasonlóan – rengeteg beruházást vitt Etiópiába abban az időszakban, amikor Tedros kormánytag volt.

„Kicsit félrevezették”

A WHO főigazgatói posztjáról döntő szavazás előtti kampányban keményebb vádak is előkerültek, például az, hogy minisztersége alatt több kolerajárványt is eltussolt az etióp kormány, sőt a nemzetközi szervezetekre is nyomást gyakorolt, hogy jelentéseikben ne írják le a kolera szót. E vádak hitelességét nagyban csökkentik, hogy azok Tedros fő riválisának, David Nabarrónak a környezetéből érkeztek. Tedros regnálása idején Etiópia egészségügyi rendszere 40 ezer női egészségügyi dolgozót képzett ki, megtízszerezte az egészségügyi diplomások számát, több mint a felére esett vissza az AIDS-ben, tébécében, maláriában elhunytak száma, és hasonló arányban csökkent a gyermekágyi halálozás is.

false

 

Fotó: ITU/D.Woldu

A vádak szerint Kína nyomása miatt közölte a WHO január közepén, hogy nem bizonyított, hogy az új vírus emberről emberre is terjedne – miközben Tajvan épp az ellenkezőjére figyelmeztette a szervezetet jóval korábban. A WHO csak január 30-án hirdetett egészségügyi vészhelyzetet (PHEIC), világjárványt pedig március 11-én, holott addigra több mint 100 ezer fertőzöttet regisztráltak 110 országban. Tedros még február 5-én is azt javasolta az országoknak, hogy ne zárják le határaikat a Kínából érkezők előtt. A WHO szakemberekből álló küldöttsége csupán februárban látogathatott Kínába, több mint egy hónappal az után, hogy tudomást szerzett a járványról (Kína december 31-én értesítette a világszervezetet az új vírus felbukkanásáról). A vuhani látogatás után a delegáció vezetője, Bruce Aylward kanadai epidemiológus elismerően nyilatkozott a kínai egészségügyi rendszer teljesítményéről. A WHO soha nem utalt arra, hogy kétségei lennének a kínai adatokat illetően, pedig azokat egyre kevesebben tartják megbízhatónak. A kínai hatóságok helyi szinten egészen biztosan már hetekkel azelőtt tudtak a járványról, hogy az ország értesítette volna a WHO-t. John MacKenzie, a WHO vészhelyzeti bizottságának tanácsadója a The Guardiannak úgy nyilatkozott, hogy a szervezetet „kicsit félrevezették”; szerinte mire Kína értesítette a WHO-t a tömeges megbetegedésekről, addigra a kínai kutatók tisztában voltak azzal, hogy egy új koronavírussal állnak szemben. Ezt viszont január 7-én ismerték el hivatalosan, és a vírus teljes genomszekvenciáját csak január 12-én hozták nyilvánosságra. „Ez nagyon lassú, két hét alatt rengeteget lehetett volna haladni a tesztek kifejlesztésével” – mondta a brit lapnak MacKenzie. Azt is hozzátette, hogy a Kína által közölt esetszámok az első hetekben messze elmaradtak a várhatótól. Azzal, hogy nem lépett fel határozottabban, a WHO Kínának kedvezett, mert a vészhelyzet és a pandémia kihirdetésének késleltetése csökkentette az ottani gazdasági károkat, a járványkezelés sikerének elismerése pedig komoly politikai hasznot hozott a pekingi vezetésnek.

Azt is jól tudjuk, hogy lehet Kínával máshogyan is bánni, akár a WHO éléről is. 2003-ban, amikor szintén Kínából indulva okozott járványt egy másik koronavírus, a SARS, a kínai hatóságok megpróbálták elkenni a bajt. Gro Harlem Brundtland volt norvég miniszterelnök a WHO főigazgatójaként azonban minden eszközt bevetett, hogy együttműködésre bírja Pekinget. Alternatív csatornákon igyekezett valódi információkhoz jutni, nyilvánosan tetemre hívta a pekingi vezetést a felelőtlen viselkedéséért – Tedros semmi hasonlót nem tett, ellenben többször is megdicsérte Kína járványellenes intézkedéseit. Határozott fellépé­sével Brundtlandnak sikerült jobb belátásra bírnia Kínát, és a WHO SARS elleni fellépését azóta is a szervezet komoly sikereként tartják számon: a vírus alig ezer áldozatot szedett, miközben 26 országba is eljutott.

Kína túlzott és káros befolyása köszön vissza sokak szerint abban is, ahogy a WHO Tajvant kezeli, pontosabban negligálja. Kína – és a világ országainak túlnyomó többsége – nem ismeri el a szigetország önállóságát, és Peking rendre blokkolja, hogy Tajvan a WHO teljes jogú tagja lehessen. Bár 2009 és 2016 között ott lehetett a WHO kongresszusán, miután a szigetország függetlenségpárti elnököt választott, Kína innen is kiszavazta Tajvant. A tajvani kormány szerint a WHO teljesen kizárja őket az információáramlásból. Az is rosszul vette ki magát, hogy amikor egy hongkongi újságíró épp Tajvan helyzetéről kérdezte Aylwardot, úgy tűnt, mintha a szakértő megszakította volna a vonalat, és később, amikor újra feltették neki a kérdést, nem volt hajlandó válaszolni.

Tajvan negligálása és a WHO Kínával szemben tanúsított engedékenysége hozzájárulhatott a világjárvány kialakulásához, hátráltatta a védekezést, és így emberéletekbe is kerülhetett – állítják a kritikusok. De mennyire jogosak ezek a vádak, és mit tehet egyáltalán a WHO, illetve a főigazgató egy világjárvány idején?

Az erős Kína

„A WHO konszenzuson alapuló szervezet, de néhány területen – ide tartoznak a vészhelyzetek is – vannak eszközei, amelyek a tagországokra is rónak kötelezettséget. Ilyen a járványügyekben is érvényes Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok is (IHR)” – írta a Narancsnak küldött válaszában Jakab Zsuzsanna, a WHO főigazgató-helyettese. „A közegészségügyi intézkedésekről maguk a tagországok döntenek, s az egyes államok egyedi körülményein múlik, hogyan veszik figyelembe a WHO ajánlásait. A WHO-nak nincsen ellenőrzési jogköre, erre egyszerűen nincs felhatalmazása. Az, hogy milyen jogkörei vannak a WHO-nak, a tagállamok döntésén múlik: ha a világjárvány után nagyobb felhatalmazást szeretnének adni, a mostani keretek között is meg tudják tenni. Ugyanez vonatkozik a szervezet finanszírozására is.” A WHO főigazgató-helyettese szerint a szervezet „tanácsot tud adni és be tudja mutatni azon országok példáit, melyek viszonylag rövid idő alatt korlátozni tudták a járvány terjedését”.

A WHO főigazgató-helyettese a Narancsnak: jövőre is együtt kell élnünk a vírussal

Ő most a legfontosabb pozíciót betöltő magyar. Jakab Zsuzsanna szerint együtt kell élnünk a vírussal addig, míg el nem készül a védőoltás, nem találunk megbízható gyógymódot, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. A WHO főigazgató-helyettese exkluzív interjút adott a Narancs.hu-nak.

A WHO éves költségvetése nagyjából 2,4 milliárd dollár; ez alacsonyabb egy közepes amerikai kórház költségvetésénél, és mintegy ötöde az amerikai járványügyi hatóság, a CDC büdzséjének. A WHO-nak ebből kell működtetnie világszerte a szakemberekből álló hálózatát (munkájuknak csak egy részét teszik ki a járványokkal kapcsolatos tennivalók).

A szervezet járványügyi szabályzatát a 2003-as SARS tapasztalatai alapján írták újra. „Az IHR értelmében a tagállamoknak olyan járvány- és közegészségügyi rendszert kell működtetniük, amely rendelkezik megfelelő laboratóriumi kapacitással, személyzettel, amellyel képesek lehetnek egy járványt megfékezni. A baj az, hogy egyes országok gazdasági okokból nem képesek teljesíteni e feltételeket. Emellett az IHR sok kompromisszumot is tartalmaz, egyes országok írásba foglalt fenntartásait, amelyek kibúvót is jelenthetnek a tagországoknak a kötelezettségek végrehajtása alól” – mondta a Narancsnak Kökény Mihály, egykori egészségügyi miniszter, aki több évtizede dolgozik a WHO mellett, s tagja volt az Európai Állandó Bizottságának, illetve a WHO Végrehajtó Tanácsának (ez utóbbinak elnöki tisztét is betöltötte).

Az eddigiek alapján a WHO-t ért bírálatok közül több nem azt bizonyítja, hogy a szervezet – vagy annak főigazgatója – Kínának akarna kedvezni, sokkal inkább azt illusztrálják, hogy a WHO nemzetközi szervezetként mennyire kiszolgáltatott a tagországoknak, amelyek a szuverenitásukat védve (vagy bizalmatlanságból) a WHO-t sem ruházták fel erős eszközökkel. „A tagállamok irányítják a vezetés munkáját. A WHO nem világrendőrség, nem küldhet tényfeltáró missziót Kínába sem, ha azt az ország nem akarja. Amint Peking engedélyt adott, a WHO szakemberei elindultak, és a szervezet irányítói is nyilván próbálták elérni a kínai vezetésnél, hogy ez minél hamarabb megtörténhessen” – fogalmazott lapunknak Kökény Mihály.

A szervezetnek nagyon kevés az eszköze arra, hogy rávegyen egy országot, főleg egy nagyhatalmat az együttműködésre, ha az vonakodik betartani az ajánlásait. 2003-ban a WHO akkori főigazgatója valóban erélyesen tudott föllépni Kínával szemben, de azóta nemcsak a WHO vezetése cserélődött le, hanem Kína is megerősödött. A SARS-járvány tapasztalatainak és az elmúlt bő másfél évtized gazdasági növekedésének köszönhetően a kínai egészség- és járványügyi helyzet sokat fejlődött, ahogyan az ezekről való adatszolgáltatás színvonala is. „Az, hogy a WHO elismerően nyilatkozott Kína járványügyi intézkedéseiről, tényeken alapul – emelte ki Jakab Zsuzsanna –, komoly közegészségügyi kapacitások épültek ki az országban, megerősítették a járványügyi megfigyelőrendszert, a vírus genomjával kapcsolatos információkat rekordidő alatt osztották meg a WHO-val. Kína minden erőfeszítést megtett a járvány megállítására, és teljes mértékben együttműködik a WHO-val.” Ráadásul a WHO nemcsak Kína járványellenes intézkedéseit dicsérte, de elismerően szólt az Egyesült Államok, Olaszország, sőt Magyarország tevékenységéről is. Azt azonban Kökény Mihály is úgy látja, hogy Kína nem feltétlenül a valós számokat közölte a WHO-val. „Az ország politikai berendezkedéséből adódóan késéssel került a világ tudomására, hogy mekkora a baj. Azt viszont nehéz megítélni, mi történt valójában. Azzal Kínának is számolnia kell, hogy ha a valóstól nagyon eltérő statisztikákat közöl, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nemcsak a pandémia alakulására, de Kína nemzetközi megítélésére is. Óvatosan kell tehát a minősítéssel bánni.”

Kína mára a WHO fontos finanszírozója, és egy sor másik tagország is hozzá igazodik. „Tedros mozgástere szűk, nagyon óvatosan kell egyensúlyoznia, hiszen a WHO egész léte nagyban függ attól, hogy a költségvetés tetemes részét biztosító nagyhatalmak kormányai hogyan állnak a szervezet munkájához” – magyarázta Kökény Mihály. Szerinte a WHO főigazgatója „messze várakozáson felül teljesít”, s jó véleménnyel vannak róla a diplomácia világában, amit az is bizonyít, hogy rendszeres meghívottja a G20 és a G7 tanácskozásainak. Ráadásul Tedros egyik elődjének sem kellett a Covid-19-hez mérhető kihívással szembesülni, miközben két nagyhatalom sokszor egymásnak ellentétes elvárásainak is meg kell felelni egy olyan nemzetközi környezetben, ahol a nemzetközi együttműködés helyett egyre inkább a nemzeti szuverenitás felé fordulnak az országok.

Üzenet a választóknak

Jakab Zsuzsanna a Narancsnak azt mondta, hogy a WHO a kezdetektől a lehető legkomolyabban vette az új vírust, és figyelmeztette a tagállamokat, hogy nem egy enyhe influenzáról van szó. „Az első napokban jeleztük a tagállamoknak, hogy komoly járvány kitörésére kell felkészülni.” A WHO január 1-jén elindította a vészhelyzeti protokollját, 5-én értesítette a tagállamokat és a nyilvánosságot is az új vírus felbukkanásáról, és 10-én kiadta az első ajánlásait az esetek felderítésére, a tesztelésre és az egészségügyi dolgozók védelmére – tette hozzá.

Pekingi szellemirtók

Pekingi szellemirtók

Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej

Járványoknál az IHR pontosan meghatározza, milyen feltételek esetén lehet kihirdetni az egészségügyi vészhelyzetet vagy a világjárványt. A WHO először január 22-én hívta össze a vészhelyzeti bizottságot, ám ekkor még nem hirdettek egészségügyi vészhelyzetet, mivel nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a SARS-CoV-2 emberről emberre terjed. Emiatt a bizottság megosztott volt a kérdésben, és Tedros nem akart vészhelyzetet hirdetni teljes konszenzus nélkül, számolt be a The Guardian. Egy héttel később viszont Kínán kívülről is érkeztek bizonyítékok arra, hogy a vírus terjedhet emberről emberre, és az illetékes bizottság január 30-i ülése után Tedros kihirdette a vészhelyzetet. Ekkor még mindig csak 98 fertőzés volt Kínán kívül, haláleset pedig egy sem. A világjárvány kihirdetése márciusban jött el, de ennek inkább szimbolikus jelentősége volt, hogy rávegyék a még hezitáló országokat a komolyabb intézkedésekre – az egészségügyi vészhelyzet ugyanis már a lehető legmagasabb készültségi fokozat. „A 2009-es H1N1-járvány idején a WHO gyorsan reagált, és viszonylag szigorú intézkedéseket rendelt el. A járvány kifutása aztán jóval enyhébb lett annál, mint amilyenre előzetesen számítottak. Ekkor azzal vádolták a WHO-t, hogy túlreagálta a helyzetet, és feleslegesen okozott gazdasági károkat. A 2014-es Ebola-járvány idején viszont későn jutottak el az információk a WHO-hoz, mert az érintett afrikai országok gazdasági érdekeiket követve igyekeztek kisebbíteni a problémát. Ekkor azért érték bírálatok a WHO-t, hogy túl lassan tett lépéséket” – érzékeltette Kökény Mihály, hogy a szervezet mindig ki van téve azon kritikáknak, hogy túl sokat vagy túl keveset tesz egy vészhelyzet esetén.

Ami pedig Tajvant illeti, Jakab Zsuzsanna hosszan sorolta, milyen intézményes kapcsolat van az ország és a WHO között. Tajvan hozzáfér az IHR csatornáihoz, és folyamatosan kommunikál a WHO központjával; egészségügyi szakemberei részt vesznek a WHO több kiemelt programjában is, így a januárban a Covid-19 miatt létrehozott, intenzív ellátást támogató hálózatában is. A főigazgató-helyettes szerint Tajvan legalább annyira profitál a WHO hálózatából, mint bármelyik tagállam. Az azonban, hogy mely kívülálló ország vehet részt a WHO döntéshozó fórumaiban és eseményein, a tagországok döntésén múlik – tette hozzá. A The Guardian pedig arról ír, hogy látták azt a levelet, amelyet a tajvani járványügyi központ küldött a WHO-nak, és amely a lap szerint a tajvani kormány állításával szemben semmi új információt nem tartalmazott sem a vírusról, sem arról, hogy az emberről emberre terjedne.

„A WHO-nak óhatatlanul politikai véleményt is kell mondania számos kérdésben, hiszen az egészséggel kapcsolatos döntések politikai döntések is. Az egészség függ az ellátáshoz való hozzáféréstől, számos társadalmi, gazdasági, környezeti tényezőtől, ezeket pedig mind politikusok döntései befolyásolják. Minél határozottabb a WHO bizonyos kérdésekben, annál inkább kiváltja egyes vezetők rosszallását” – magyarázta Kökény Mihály. Amikor pedig a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy a zsíros és cukros ételek veszélyeire figyelmeztet a szervezet, akkor komoly lobbierejű vállalatok üzleti érdekeit sértheti.

Amióta az Egyesült Államokban is berobbant a járvány, Donald Trump szinte naponta támadja a WHO-t, a szervezet késlekedései és Kína-barátsága miatt. Az amerikai elnök szerint a szervezet nemcsak lassan reagál, de az információk megosztásával is gyakran adós marad. A The Washington Post ezzel szemben amerikai és nemzetközi szervezetek hivatalnokainak a nyilatkozata alapján azt írta, hogy több mint egy tucat amerikai egészségügyi szakember és orvos dolgozik a WHO központjában, s ők folyamatosan tájékoztatták a döntéshozókat az aktuális helyzetről. A WHO februárban Vuhanba látogató delegációjának is volt tagja az Egyesült Államokból, így nem a nemzetközi szervezeten, hanem az amerikai vezetőkön múlt, hogy csak márciusban hozták meg az első járványellenes intézkedéseket. Trump mindig ellenszenvvel viseltetett a nemzetközi szervezetek iránt, és eddig is rendre külső szereplőket hibáztatott a kedvezőtlen folyamatokért; vagyis nem meglepő, hogy most Kínát és a WHO-t tette meg bűnbaknak. Novemberben elnökválasztás lesz, így Trump kirohanásai jelentős részben az amerikai választóknak szólnak.

A WHO-támogatás felfüggesztésének komoly következményei lehetnek, hiszen Wa­shington évi mintegy 100 millió dollárt fizet a közös kasszába, és a különböző programokra adott önkéntes hozzájárulása 400 millió körül alakult az elmúlt években. Nem véletlenül nevezte Trump tettét „emberiesség elleni bűntettnek” Richard Horton, a The Lancet című orvosi folyóirat szerkesztője. Hiszen ha az Egyesült Államok tartósan kivonul a WHO finanszírozásából, az nemcsak Covid-19-világjárvány kezelésére lehet hatással, de számos más, hasonlóan fontos program is veszélybe kerülhet, az AIDS, az ebola, a kolera, a malária vagy a kanyaró nagyon is valós veszély a világ különböző pontjain.

Az elmúlt években a nacionalizmus előretörésével azonban a nemzetközi szervezetek sokat veszítettek vonzerejükből. A WHO elleni politikai indíttatású fellépések is ezt az alapvető fontosságú egészségügyi együttműködést ássák alá. Egyelőre azonban úgy tűnik, Trump nem talált követőkre, hiszen a bejelentését követően Németország vezetésével 23 ország azonnal kiállt a WHO mellett, és a G7 tanácskozásán is magára maradt az amerikai elnök. A WHO-nak felajánlott adományok összege is meredeken emelkedett.

A cikk eredetileg a Magyar Narancs nyomtatott kiadásában jelent meg 2020. április 30-án, Bekerítve címmel.

Neked ajánljuk