Mindenhez hozzá lehet szokni, akár ahhoz is, hogy nincs ivóvíz, ahhoz is, hogy naponta többször megszólalnak a szirénák, ahhoz is, ha a kávés bódé mögött egy lebombázott épület áll. A mindennapokat ezek a körülmények nem nagyon befolyásolják, leszámítva, hogy ballonokban kell hazaszállítani az ivóvizet, mert a csapvíz ihatatlan, csak mosakodni és takarítani lehet vele. Az ukrajnai Mikolajiv abban bízik, hogy az idén végre helyreállítják a vízszolgáltatást, és a telet már úgy lehet várni, mint bárhol az országban.
Ukrajna esetében ez persze más. A felkészülés kulcsfontosságú, az ország és a lakosság kemény tél elé néz. A hatóságok azt remélik, védeni tudják az infratruktúrát, de ha mégis gond adódna, az emberek az idén is védelmet kaphatnak a törhetetlen pontokon és az óvóhelyeken. Ez persze még annyira távolinak tűnik. Még langyos az idő, a gyerekek vattacukrot esznek a parkban vagy a mementóként kiállított tankokra másznak.
A vasútállomás előtt piac működik, még délután is érezni a halszagot a kóbor kutyák legnagyobb örömére. A váróterem nyitva van, a vonatok szeptember végén kezdtek járni Kijivbe, Odesszába és Herszonba.
Fotó: Sióréti Gábor
A város folyója, a Déli-Bug. Hosszan kanyarogva éri el a folyó a Fekete-tengert. A hidakon nagy a forgalom, nem ritkák a forgalmi dugók sem.
Fotó: Sióréti Gábor
A kilőtt harckocsik mementóként szolgálnak mindenki számára.
Fotó: Sióréti Gábor
A városba vezető hídról is látszik a szerencsétlenül járt épület. A háború elején érte találat a házat.
Fotó: Sióréti Gábor
Minden lehet játék.
Fotó: Sióréti Gábor
Emlékezni kell. A hozzátartozók, a hősök fényképei egyre szaporodnak a városok terein.
Fotó: Sióréti Gábor
A kilőtt tankok tanulmányozása családi program. Bemászni nem lehet.
Fotó: Sióréti Gábor
Fotókiállítás a polgármestei hivatal előtt.
Fotó: Sióréti Gábor
Vízvétel. Van, aki kiskocsira pakolja a megtöltött ballonokat, de a többség autóval hordja az ivóvizet.
Fotó: Sióréti Gábor
A főtér. Mi mást lehetne csinálni egy meleg szeptemberi napon, főleg ha sziréna sem szól.
Fotó: Sióréti Gábor
Valaha szálloda volt. A weboldal még működik, a bejárat már rombadőlt.
Fotó: Sióréti Gábor
Az Admiralitás egy nagy múltú hajóépítő gyár központja volt. Évek óta üresen állt, most már az is marad. Kávézni márpedig muszáj.
Fotó: Sióréti Gábor
A virágpiac. Ha nem lenne kijárási tilalom, éjjel-nappal nyitva lenne, ahogyan az elmúlt harminc-negyven évben is.
Fotó: Sióréti Gábor
A robotok köztünk vannak. Szemben villamosmegálló. A bódékban hétköznap kávét és péksüteményt lehet kapni.
Fotó: Sióréti Gábor
Egykori gimnázium. Az épület oldalsó szárnya áll, épen maradt.
Fotó: Sióréti Gábor
A gimnázium oldalsó bejárata. Az épületet használják, de vélhetően nem oktatási célra. Egy bádogajtó helyettesíti a hajdani kaput.
Fotó: Sióréti Gábor
Hozzá lehet szokni a lerombolt épületekhez, a járókelők, a randizók fel sem néznek, de a baráti csevegésnek sem ez a témája.
Fotó: Sióréti Gábor
A dán nagykövetség jelentős anyagi támogatást nyújtott a városnak egyebek mellett a vízvezetékhálózat rendebtétele céljából. És ha már ellátogatott a nagykövet Mikolajivba, bringás felvonulást is rendeztek. A cél a kerékpárutak fejlesztése.
Fotó: Sióréti Gábor
A rakétatámadások sokkal nagyobb pusztítást végeznek, mint a drónok.
Fotó: Sióréti Gábor
Van kék, piros és sárga villamos. A menetrend nem túl megbízható, az egyik tömve van, a másik szinte üres.
Fotó: Sióréti Gábor
Fegyverbolt. Ma már nem olyan egyszerű lőfegyverhez jutni, mint a háború elején. A férfiak java része ugyanakkor zöldesbarna pólóban jár és taktikai zsákot hord.
Fotó: Sióréti Gábor
Óvóhely. Az őr nem szerette volna, ha lefotózzuk, csak a sámliját.
Fotó: Sióréti Gábor
A parkok televannak. Az apák máshol.
Fotó: Sióréti Gábor
A park amfiteátruma óvóhellyé alakíva.
Fotó: Sióréti Gábor
Vége a műszaknak, hazafelé tart a mutatványos ló a sétálóutcából. Háttérben a városi hajózási múzeum.
Fotó: Sióréti Gábor
A múzeumban a kezdetektől egészen a dicső szovjet vívmányokig dokumentálták a hajógyárak történetét.
Fotó: Sióréti Gábor
Ha épp nincs légiriadó, nem lehet lemenni az óvóhelyre. Nem azért van.
Fotó: Sióréti Gábor
Dioráma a múzeumban. A vitorlások mellett rombolókat is építettek, persze azokat már nem fából.
Fotó: Sióréti Gábor
Valaki biztosan szépnek gondolta ezeket az épületeket. A folyó partján valaha szebb napokat megélt szabadidőközpont és strand várja az enyészetet.
Fotó: Sióréti Gábor
Nem minden veszteség háborús veszteség. Erre nem jártak orosz hadihajók.
Fotó: Sióréti Gábor
Volt kapás. Csendesnek nem mondható a horgászhely, kőhajításnyira a híd jelentős autóforgalommal.
Fotó: Sióréti Gábor
Már oda sem néznek. A felső emelet sarkát érte találat, de az ablakok a környező házakban is kitörtek.
Fotó: Sióréti Gábor
Folyóparti játszótér.
Fotó: Sióréti Gábor
Aliganem valami nagyobb monstrum maradványait hasznosították újra szorgos kezek valamikor ötven évvel ezelőtt. De még áll.
Fotó: Sióréti Gábor
Az útakadályokat villámgyorsan vissza lehet rántani az aszfaltra, ha kell, egyébként pedig nagyon szélesek a járdák, minden elfér.
Fotó: Sióréti Gábor
Itt még több fordító is van, van rá hely. A villamosjegy hat hrivnya.
Fotó: Sióréti Gábor
Egy templomkert.
Fotó: Sióréti Gábor
A sétálóutca egyik árusa. Karkötők, kitűzők, kulcstartók.
Fotó: Sióréti Gábor
A giccses és kevésbé giccses fesmények minden nap kikerülnek, hátha megtetszik valakinek.
Fotó: Sióréti Gábor
Portréfestők és tájképfestők versengenek a gyűjtők figyelméért.
Fotó: Sióréti Gábor
Több póni és egy-két miniló is várja a lovagolni vágyókat.
Fotó: Sióréti Gábor
MIntha csak egy átlagos nap lenne. Persze alapvetően ez valóban csak egy átlagos nap.
Fotó: Sióréti Gábor
Ha nem tudjuk, merre van a legközelebbii vízvételi pont, elég várni pár percet.
Fotó: Sióréti Gábor
A Pravda a legjobbra értékelt kávézó a belvárosban.
Fotó: Sióréti Gábor
Tótágast vett az élet.
Fotó: Sióréti Gábor
A sétálóutcában mindig szól a zene. Némi aprót is össze lehet szedni, de a lényeg talán nem is ez, hanem a játék és a társaság.
Fotó: Sióréti Gábor
A bringás felvonulás mellett sportbemutatót is tartottak.
Fotó: Sióréti Gábor
Hozzá lehet szokni. De attól nem lesz könnyű.
Fotó: Sióréti Gábor