Akik illúziókkal áltatták magukat, meglepetésről beszélnek, akiknek nem volt semmi illúziójuk, azok nem színlelik a meglepetést. Örülni nem sok okunk van.Aszerbiai elnökválasztás első fordulójában a legtöbb szavazatot az önmagát demokratikus nacionalistának nevező, pravoszláv beállítottságú Vojislav Kostunica, a Szerbiai Demokrata Párt jelöltje kapta (31,2 százalék). Utána következik az európai irányultságú, a Djindjic-kormányhoz közel álló Miroljub Labus közgazdász, a polgárok csoportjának a jelöltje (27,7 százalék). ´t követi a szélsőséges nacionalista Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke (22,5 százalék), aki valójában eldönti a második forduló kimenetelét, hiszen fegyelmezett szavazótábora Vojislav Kostunicára fog szavazni. Úgyszintén a nemzeti jobboldalra szavaznak majd a levitézlett szocialisták, Arkan szélsőségesei és más patrióta pártok.
Az elnökválasztás azt bizonyítja, hogy Szerbiában a nacionalista jobboldalnak
nincs kiforrott alternatívája
A 2000. október 5-i fordulat után a Djindjic köré tömörülő, világnézetileg heterogén reformisták abban bizakodtak, hogy a részleges gazdasági reformokkal megnyerik maguknak a szerbiai társadalmat, ezért a nacionalizmussal való szembesülést kerülték, mint a forró kását. Sokszor pedig maguk is kacérkodtak vele. Politikai kentaurok voltak, azzal a reménnyel, hogy Európát észrevétlenül becsempészik Szerbiába. Törekedtek az európai intézményekbe való belépésre, de a társadalmat nem tudták erre felkészíteni. A polgárok többsége egyre nagyobb bizalmatlansággal tekintett rájuk. Így például, Milosevic nevezetes kiszolgáltatásakor azzal magyarázkodtak, hogy nem szívesen tették meg ezt a lépést, csak azért vállalták, hogy Szerbiai kölcsönökhöz és a túlélést biztosító adományokhoz jusson. Úgyszintén elmaradt a háborús bűntényekkel valló szembenézés is. Bár a két évvel ezelőtti fordulat idején Milosevic elitjének dézsmáiról beszéltek, egyetlenegy bűnöst sem találtak. Elmaradt a maffiával való leszámolás. Sem a régi, sem az új politikai gyilkosságokat nem voltak képesek feltárni. Az európai utat pedig a lakosság többsége úgy érzékelte, mint az új világrend diktátumát.
Kostunicának ebben tehát nem volt nehéz dolga. A reformerőket éppen azokon a pontokon bírálta, ahol azok kétértelműen és bizonytalanul fogalmaztak. Ez pedig a
nemzeti vízió
volt. Kostunica szerint a reformok nem érvényesíthetők a nemzeti érdekek kárára. Támogatja az európai integrációt, de nem a nemzeti célok feladása árán. Szerinte, ha a nemzeti önbecsülés és érdek sérül, akkor van élet az európai integráción kívül is. Európa fogadja el Szerbiát olyannak, amilyen, jelentette ki győzelme közzétételekor. Ekkor bejelentette azt is, hogy a második fordulóban a szerbiai reformkormány lesz az elsődleges támadási célpont. Ugyanezen a létrán kapaszkodott fel Seselj is. ´ is a szerbiai kormányt nevezte meg első számú ellenségének. Kostunica és Seselj tábora az elmúlt két évben egyébként is közelített egymáshoz - ha a vezetők nem is, a tagság mindenképpen. A választásokon Kostunica gyengébben szerepelt, ott Seselj vette át a stafétát. Érthető, hiszen a két programnak vannak érintkezési felületei, csak Seselj radikálisabban fogalmaz. A szélsőjobb lett a populista jobbközép ökle. Érdekes ebből a szempontból Vajdaság, ahol ugyan Labus győzött (38,3 százalék), de másodiknak Seselj futott be (26,4 százalék), Kostunica pedig csak harmadik lett (21,1 százalék).
A Vajdaság még egy vonatkozásban kiemelt figyelmet érdemel. A jóslatokkal ellentétben itt pár százalékkal nagyobb volt a részvételi arány (a szerbiai átlag: 52,2 százalék, a vajdasági: 53,3 százalék), de településekre lebontva ott volt legmagasabb, ahol Seselj győzedelmeskedett. A magyar többségű választókerületekben Labus fölényesen győzött, de a részvételi arány az átlagosnál alacsonyabb volt, amiből kiderül, hogy a magyarok ugyan Labus mellett voksolnak, de jelentős részük immár bizalmatlan az egész kisebbségpolitika iránt. A magyar többségű községekben ugyanis - Kanizsa kivételével - meglepően alacsony volt a részvételi arány (Zentán 49,1 százalék, Adán 48,8 százalék, Topolyán 51,6 százalék, Kishegyesen 50,7 százalék). Nem mellőzhető az a tény sem, hogy a magyarok enyhe tartózkodása éppen a Nemzeti Tanács megalakítása után következett be. A plurálisabb politikai élettel rendelkező szandzsáki muzulmánok viszont továbbra is igen nagy számban járultak az urnák elé, településeiken 65 százaléknál magasabb átlagot értek el. Ugyanez tapasztalható a vajdasági szlovák és román többségű településeken is. A dél-szerbiai albánok viszont bojkottálták a választásokat, mert elégedetlenek a jelenlegi szerbiai kisebbségi jogokkal.
Egy történet tehát lezárult. Az elemzők, a közvélemény-kutatók szerint Kostunica második fordulós győzelme kétségbevonhatatlan. Csak egy esetben maradhat el. A választási törvények szerint a második forduló eredménye akkor érvényes, ha a szavazati joggal rendelkező polgárok több mint fele az urnák elé járul. Mivel az első fordulóban a részvételi arány viszonylag alacsony volt, felmerül az a lehetőség, hogy a polgárok többsége tartózkodik majd a részvételtől. Ez azonban növelné a szerbiai politikai zűrzavart, hisz a nemzeti jobboldal utcai tömeggyűlések révén próbálná megdönteni az egyébként is ingatag kormányt, és kierőszakolni a rendkívüli parlamenti választásokat, ami egyébként Kostunica és Seselj közös célja.
Kostunica pártja már hétfőn közzétette: rend lesz Szerbiában, akár válság árán is. Új parlament, új kormány lesz. Nem mondta el, hogy miképpen, hiszen az új választások kiírása nem tartozik Szerbia köztársasági elnökének a hatáskörébe.
Végel László
(Újvidék)
