Elnökválasztás Szerbiában: Baljós árnyak

  • Végel László
  • 2002. október 3.

Külpol

Akik illúziókkal áltatták magukat, meglepetésről beszélnek, akiknek nem volt semmi illúziójuk, azok nem színlelik a meglepetést. Örülni nem sok okunk van.

Akik illúziókkal áltatták magukat, meglepetésről beszélnek, akiknek nem volt semmi illúziójuk, azok nem színlelik a meglepetést. Örülni nem sok okunk van.Aszerbiai elnökválasztás első fordulójában a legtöbb szavazatot az önmagát demokratikus nacionalistának nevező, pravoszláv beállítottságú Vojislav Kostunica, a Szerbiai Demokrata Párt jelöltje kapta (31,2 százalék). Utána következik az európai irányultságú, a Djindjic-kormányhoz közel álló Miroljub Labus közgazdász, a polgárok csoportjának a jelöltje (27,7 százalék). ´t követi a szélsőséges nacionalista Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke (22,5 százalék), aki valójában eldönti a második forduló kimenetelét, hiszen fegyelmezett szavazótábora Vojislav Kostunicára fog szavazni. Úgyszintén a nemzeti jobboldalra szavaznak majd a levitézlett szocialisták, Arkan szélsőségesei és más patrióta pártok.

Az elnökválasztás azt bizonyítja, hogy Szerbiában a nacionalista jobboldalnak

nincs kiforrott alternatívája

A 2000. október 5-i fordulat után a Djindjic köré tömörülő, világnézetileg heterogén reformisták abban bizakodtak, hogy a részleges gazdasági reformokkal megnyerik maguknak a szerbiai társadalmat, ezért a nacionalizmussal való szembesülést kerülték, mint a forró kását. Sokszor pedig maguk is kacérkodtak vele. Politikai kentaurok voltak, azzal a reménnyel, hogy Európát észrevétlenül becsempészik Szerbiába. Törekedtek az európai intézményekbe való belépésre, de a társadalmat nem tudták erre felkészíteni. A polgárok többsége egyre nagyobb bizalmatlansággal tekintett rájuk. Így például, Milosevic nevezetes kiszolgáltatásakor azzal magyarázkodtak, hogy nem szívesen tették meg ezt a lépést, csak azért vállalták, hogy Szerbiai kölcsönökhöz és a túlélést biztosító adományokhoz jusson. Úgyszintén elmaradt a háborús bűntényekkel valló szembenézés is. Bár a két évvel ezelőtti fordulat idején Milosevic elitjének dézsmáiról beszéltek, egyetlenegy bűnöst sem találtak. Elmaradt a maffiával való leszámolás. Sem a régi, sem az új politikai gyilkosságokat nem voltak képesek feltárni. Az európai utat pedig a lakosság többsége úgy érzékelte, mint az új világrend diktátumát.

Kostunicának ebben tehát nem volt nehéz dolga. A reformerőket éppen azokon a pontokon bírálta, ahol azok kétértelműen és bizonytalanul fogalmaztak. Ez pedig a

nemzeti vízió

volt. Kostunica szerint a reformok nem érvényesíthetők a nemzeti érdekek kárára. Támogatja az európai integrációt, de nem a nemzeti célok feladása árán. Szerinte, ha a nemzeti önbecsülés és érdek sérül, akkor van élet az európai integráción kívül is. Európa fogadja el Szerbiát olyannak, amilyen, jelentette ki győzelme közzétételekor. Ekkor bejelentette azt is, hogy a második fordulóban a szerbiai reformkormány lesz az elsődleges támadási célpont. Ugyanezen a létrán kapaszkodott fel Seselj is. ´ is a szerbiai kormányt nevezte meg első számú ellenségének. Kostunica és Seselj tábora az elmúlt két évben egyébként is közelített egymáshoz - ha a vezetők nem is, a tagság mindenképpen. A választásokon Kostunica gyengébben szerepelt, ott Seselj vette át a stafétát. Érthető, hiszen a két programnak vannak érintkezési felületei, csak Seselj radikálisabban fogalmaz. A szélsőjobb lett a populista jobbközép ökle. Érdekes ebből a szempontból Vajdaság, ahol ugyan Labus győzött (38,3 százalék), de másodiknak Seselj futott be (26,4 százalék), Kostunica pedig csak harmadik lett (21,1 százalék).

A Vajdaság még egy vonatkozásban kiemelt figyelmet érdemel. A jóslatokkal ellentétben itt pár százalékkal nagyobb volt a részvételi arány (a szerbiai átlag: 52,2 százalék, a vajdasági: 53,3 százalék), de településekre lebontva ott volt legmagasabb, ahol Seselj győzedelmeskedett. A magyar többségű választókerületekben Labus fölényesen győzött, de a részvételi arány az átlagosnál alacsonyabb volt, amiből kiderül, hogy a magyarok ugyan Labus mellett voksolnak, de jelentős részük immár bizalmatlan az egész kisebbségpolitika iránt. A magyar többségű községekben ugyanis - Kanizsa kivételével - meglepően alacsony volt a részvételi arány (Zentán 49,1 százalék, Adán 48,8 százalék, Topolyán 51,6 százalék, Kishegyesen 50,7 százalék). Nem mellőzhető az a tény sem, hogy a magyarok enyhe tartózkodása éppen a Nemzeti Tanács megalakítása után következett be. A plurálisabb politikai élettel rendelkező szandzsáki muzulmánok viszont továbbra is igen nagy számban járultak az urnák elé, településeiken 65 százaléknál magasabb átlagot értek el. Ugyanez tapasztalható a vajdasági szlovák és román többségű településeken is. A dél-szerbiai albánok viszont bojkottálták a választásokat, mert elégedetlenek a jelenlegi szerbiai kisebbségi jogokkal.

Egy történet tehát lezárult. Az elemzők, a közvélemény-kutatók szerint Kostunica második fordulós győzelme kétségbevonhatatlan. Csak egy esetben maradhat el. A választási törvények szerint a második forduló eredménye akkor érvényes, ha a szavazati joggal rendelkező polgárok több mint fele az urnák elé járul. Mivel az első fordulóban a részvételi arány viszonylag alacsony volt, felmerül az a lehetőség, hogy a polgárok többsége tartózkodik majd a részvételtől. Ez azonban növelné a szerbiai politikai zűrzavart, hisz a nemzeti jobboldal utcai tömeggyűlések révén próbálná megdönteni az egyébként is ingatag kormányt, és kierőszakolni a rendkívüli parlamenti választásokat, ami egyébként Kostunica és Seselj közös célja.

Kostunica pártja már hétfőn közzétette: rend lesz Szerbiában, akár válság árán is. Új parlament, új kormány lesz. Nem mondta el, hogy miképpen, hiszen az új választások kiírása nem tartozik Szerbia köztársasági elnökének a hatáskörébe.

Végel László

(Újvidék)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.