Külpol

És a rossz lelkiismeretet, hogy miközben mi a világnak mégiscsak abban a fertályában élünk, ahol a jólét, a bőség így-úgy képes szembeszállni a fizikai világ erőivel, az emberiség többsége szerencsétlenebb csillagzatok alá, a természettel szemben is a vakszerencse játékszerének születik.

De mégsem súgott, hanem előrántotta hangtompítós pisztolyát, és közvetlen közelről nyakon, mellbe, majd - nyilván távolodva - lábon lőtte az államfőt. Ezután sarkon fordult, és nyugodt léptekkel távozott.

a kampányban, az irántuk megnyilvánuló bizalom mégis annak az illúziónak szólt,

Akijevi internetes lap szerkesztője az ukrán politikai és üzleti elit kétes ügyleteit feltáró írásai révén vált ismertté, és feltehetően terhessé is az elnök és környezete számára. Egyes sajtóközlések szerint az utolsó ügy, amin Gongadze dolgozott, az ukrán elnök egyik legközelebbi bizalmasát, Alekszandr Volkovot vette célba. A kiterjedt üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkező Volkov a Kucsma körüli oligarchikus csoportok egyikének vezetőjeként állítólag meghatározó szerepet játszott az ukrán elnök újraválasztásában úgy is, mint a kampány egyik legfőbb finanszírozója.

és ily módon korrekt tájékoztatással tudna most olvasóinknak szolgálni a cseh szerkesztők politikai elfogultságairól és szakmai hozzáértéséről. Erre pedig még akkor is szükség lenne az események elfogulatlan bemutatásához, ha az új tévéelnök, Jirí Hodác személye

az országok küszködnek - alig érzékelhető eredményekkel és annál látványosabb visszaesésekkel - kifelé a reménytelenségből, amelyek ezt tették már egy, két, öt éve is.

a szavazók az október 5-i buldózerforradalom vívmányait szentesítették a rendkívüli köztársasági parlamenti választásokon. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék, a DOS tarolt: most már minden pozíció, a helyhatóságoktól kezdve a tartományi és köztársasági intézményeken át egészen a szövetségi szintig az ő kezükben van. A szerbiai kormányfői poszt a DOS - Vojislav Kostunica jugoszláv elnökhöz képest - másik vezetőjének, Zoran Djindjicnek néz ki. Aki, mint arra mindenki unos-untalan rámutat, nincs túl jóban a jugoszláv elnökkel. Ami biztos igaz is: de csak lesz bennük annyi belátás, hogy tíz év ellenzékiskedés után ne borítsák egymásra a bilit. Pont most, amikor elértek a csúcsra.

AClinton-féle - hivatalosan nyilvánosságra sem hozott - javaslat bizonyos módosításokat tartalmaz a Camp Davidben három hónappal ezelőtt ajánlottakhoz képest, amelyek hallatán akkor Arafat felrúgta a tárgyalóasztalt. Ehud Barak Camp Davidben a területek 95 százalékát ajánlotta föl, csupán a Jeruzsálem tőszomszédságában lévő településeket (mintegy hatvanezer ember otthonát) és a Jordán nyugati partjának egyes, stratégiailag fontos pontjait tartotta volna meg. A mostani ajánlatban a Jordán partjáról már nincs szó, ehelyett elektronikus figyelőrendszer garantálná Izrael biztonságát, kivédendő egy esetleges keletről jövő katonai támadást. Az át nem adott 4-5 százaléknyi területért cserében Izrael hasonló nagyságú földet adna át a palesztinoknak - föltehetőleg a Negev sivatag egy darabját csatolnák Gázához. Jeruzsálem vad indulatokkal terhelt kérdésében egyértelmű a javaslat: minden arab városnegyed palesztin fennhatóság alá kerülne, a zsidó városnegyedek pedig kivétel nélkül Izraeléi maradnának. Még keményebb dió az "város, ahol a legvalószínűbb verzió szerint a palesztinoké lenne a muzulmán és a keresztény (tehát a két arab) negyed, a zsidó negyed Izraelben maradna, az örmény negyed pedig esetleg szintén, mivel e nélkül a zsidó negyed el lenne vágva Jeruzsálem izraeli részétől. A minden vita forrpontjának számító Templomhegy szintén palesztin fennhatóság alá kerülne, a Panaszfal Izraelé maradna. Az 1948-ban elmenekült hatszázezer palesztin ma élő ötmillió leszármazottjának Izraelbe való visszatérésével kapcsolatban az amerikai dokumentum inkább a zsidó államnak kedvez. Elismertetné Izraellel a menekülteket ért sérelmeket, de visszatérésüket csak a palesztin államban, illetve a hozzá csatolandó csereterületeken tenné lehetővé (Jeruzsálemben nem), beismerve, hogy tömeges visszatelepülésük veszélybe sodorná Izrael zsidó jellegét. Cserébe viszont pénzügyi kárpótlást ajánl föl.

Aszövetségi legfelső bíróság múlt keddi, mindent eldöntő ítélete nehezen tekinthető bármi másnak, mint cinikusnak. Abban a kérdésben kellett dönteniük a főbíráknak, hogy mintegy negyvenezer szavazólapnak a floridai állami legfelső bíróság által engedélyezett kézi újraszámlálása nem támaszt-e alkotmányos aggályokat. A kérdéses negyvenezer szavazatot korábban érvénytelennek minősítették, mert a számlálógép nem volt képes azonosítani őket, a korábbi kézi számlálásokból pedig azért maradtak ki, mert a republikánus floridai államtitkár, Katherine Harris által kissé önkényesen felállított határidőig nem végeztek velük. Tudni kell, hogy a floridai választójogi törvény kimondottan lehetővé teszi azon szavazatok beszámítását, amelyeket nem jelöltek be ugyan szabályszerűen, de egyértelműen megállapítható a szavazói szándék. A floridai legfelső bíróság ezt az elvet vette figyelembe, amikor engedélyezte az ismételt számlálást, csakhogy nem adott meg világos, az egész államra érvényes, egységes ismérveket a szavazói szándék megállapításához a vitatott esetekre. A szövetségi bírák pedig éppen erre hivatkozva mondták ki: alkotmányos kételyt támaszt, hogy a helyi szavazatszámláló bizottságok többé-kevésbé önkényesen ítélhetik meg a szavazói szándékot. Ezzel az érveléssel még nem is volna baj.

Apártpolitikai színtér az októberi hatalomátvétel és Kostunica jugoszláv elnökké választása óta teljesen átalakult. Az addig legyőzhetetlennek hitt Szerbiai Szocialista Párt alapjaiban ingott meg, több ismert vezető kilépett soraiból, és új pártot alapított. A párt újra Milosevicet választotta meg elnökének, azzal a jelszóval, hogy "megyünk tovább". A pártreformot elodázták. A Vuk Draskovic vezette Szerbiai Megújhodási Mozgalom (SPO) romokban hever, kétséges, hogy bejut-e a parlamentbe. A néhai ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) a parlamentben maradásért küzd, Seselj a padlón hever. A párt tagjai lassan átszivárognak Kostunica Szerbiai Demokratikus Pártjába, amelynek a népszerűségi mutatója látványosan felszökött. Kostunica új köztársasági elnök népszerűsége ugyancsak nagyobb, mint Milosevicé volt bármikor. Sokan már új kultuszról beszélnek.

a bővítéshez. Világos volt, hogy ez nem megy könnyen, az viszont csak az utolsó pillanatokban derült ki, milyen aprólékosan kell végigegyezkedni minden lehetséges megoldást egy olyan végeredmény érdekében,

a gyakorlatban, az mostantól derül ki. Hét évtized után elvesztette

Az első, becsült adatok szerint a volt államfő, Ion Iliescu és pártja nyerte a választások első fordulóját. Második helyre - igen jelentős arányban, 22,5 százalékkal - a soviniszta Corneliu Vadim Tudor és a Nagy-Románia Párt futott be. Ami azt is jelenti, hogy az államfőválasztás második körében Iliescu ellenfele Tudor lesz. További érdekesség, hogy az eddigi vezető kormányerő, a Parasztpárt nem került be a törvényhozásba. Az első ránézésre elborzasztó eredmény sokak szerint a súlyos román gazdasági helyzet egyenes következménye.

és meglehetősen drámai túszszedési akció végrehajtóival szemben próbált fellépni a határozottság igényével, mégis inkább