Szalagavató a parlamentben
A Moroz által kirobbantott botrány célkeresztjében azonban nem Volkov, hanem Kucsma áll. A szocialista politikus ugyanis olyan hangfelvételeket mutatott be, amelyeken állítólag maga az elnök és néhány vezető kormányzati tisztviselő vált szót. A kazetta tartalma felettébb kínos. Egyrészt, mert van abban valami végtelenül kiábrándító, amikor kiderül, hogy a magas közjogi méltóságok is meg tudnak szólalni minősíthetetlen hangon és modorban, sőt meglehet, hogy épp az efféle megnyilatkozás az igazi természetük. Az obszcén szavak hömpölygése Sevcsenko nyelvén is gyomorforgató, az ember szinte belepirul. De a beszélgetések nem csak stílusuk miatt keltenek aggodalmat. Az elnök ugyanis - vagy az a férfiú, akinek a hangja olyannyira hasonlít Kucsmáéra - nehezen félreérthető utasításokat ad a belügyminiszternek, a biztonsági szolgálat irányítójának, valamint az elnöki hivatal első emberének. Ezek az utasítások egyrészt Gongadze Grúziába akolbólítására és csecseneket hírbe hozó elrablásának imitálására, másrészt jeles ukrán politikusok megfenyegetésére szólítanak fel. A felvett beszélgetések egyikében "az elnökére emlékeztető hang" az ukrán biztonsági szolgálat vezetőjét szakirányú továbbképzésben is részesíti. Előbb kérdőre vonja: "Nem ismered a munkád módszereit, hogyan csinálják ezt az egész világon?" Majd némiképp ingerülten folytatja: "F...-t sem félnek tőled. B...d meg az anyád, mire vársz? Mitől félsz?... Én neveztelek ki téged, úgyhogy cselekedj!"
Az elnöki oldal - miután magához tért - rögtön kinyilvánította: a felvételek hamisítványok. Majd némi jogi konzultáció után - talán nem épp a legbölcsebben - mindehhez még azt is hozzátette, hogy az ukrán törvények szerint a hangfelvételek semmilyen formában sem tekinthetők bizonyítéknak egy esetleges bírósági tárgyaláson.
A történet kapcsán az egyik kérdés tehát a felvételek hitelességére vonatkozhat; a másik pedig az ügy politikai hátterével függ össze. Kik állhatnak a kínos incidens mögött, kik lehettek érdekeltek abban, hogy ezek a felvételek elkészüljenek és nyilvánosságra kerüljenek?
Első pillantásra ugyan mi sem tűnik könnyebb feladatnak, mint egy szalagról megállapítani, hogy azt vajon utólag manipulálták-e, és hogy kik beszélnek a felvételeken - ám ez mégsem ilyen magától értetődő. Moroz, aki nyilván számított az elnöki oldal eme védekezésére, a felvételek bemutatásakor már jelezte: a szalagot tekintélyes külföldi intézetekben többféle szakértői vizsgálatnak is alávetették, amelyek egyetlen esetben sem vonták kétségbe a felvételek eredetiségét, és utólagos montírozásra avagy számítógépes manipulációra utaló jeleket nem találtak. Az ukrán szocialisták vezére az egyik tekintélyes moszkvai lap kijevi tudósítójának azonban még ennél is többet állított: a szakértői vizsgálat szerinte azonosította a felvételen szereplő személyeket. Ennek némiképp ellentmondani látszik annak a holland újságírónőnek a nyilatkozata, aki Moroz november 28-i bejelentésével egy időben lapjában szintén lehozta a kínos felvételek teljes szövegét, sőt az eredeti hanganyagot felrakta audiofile-ként a hágai újság honlapjára. (Állítólag csaknem 30 ezren keresték fel a holland lap site-ját Ukrajnából. Nagy pillanat volt ez: mégiscsak ritkán olvas, illetve hallgat ennyi ukrán egy holland lapot.) A hágai újságírónő - aki egyébként Gongadze Volkovval kapcsolatos belgiumi és hollandiai kutatómunkáját segítette - a Szabadság Rádiónak nyilatkozva kijelentette: a szakértői vizsgálatra felkért holland intézet a felvétel rossz minőségére hivatkozva elhárította magától a feladatot, hogy autentikus hangmintákkal összevetve azonosítsa a felvételeken szereplő személyeket. Azt azonban az újságírónő is megerősítette, hogy a holland intézet nem talált a szalagon manipulációra utaló jeleket.
Hogy mi áll a holland álláspont hátterében - tényleges műszaki korlátok, avagy óvatosságra valló politikai megfontolások -, nehéz lenne eldönteni. Már csak azért is, mert azóta kiderült, hogy Ukrajnában állítólag sikerült megoldani azt a feladatot, amibe a hollandok belebicskáztak, vagyis sikerült "megtisztítani" a felvételeket. Azt viszont nem tudni, hogy a magabiztos ukrán szakemberek mit tartottak hasznosnak és mit haszontalannak a felvételeken.
De az ügy technikai részleteinél sokkal érdekesebbek politikai vonatkozásai.
A mesélő pamlag
A megfigyelők többsége szerint az ukrán szocialista párt vezetője csak eszköz volt a történetben, bár kétségtelenül ideális eszköz, minthogy szinte ő az egyetlen olyan tekintélyes kijevi politikus, akinek nevéhez nem kapcsolódik korrupciós vád. Az is világos volt, hogy a történet következő fejezetének főszereplője is nehezen képzelhető el az események főkonstruktőreként. Ez az új, a homályból előlépő aktor nem volt más, mint a hangfelvételeket készítő elnöki testőr, Nyikolaj Melnyicsenko. Moroz - miután nem sikerült a felvételeken szereplők személyazonosságát hitelt érdemlően bizonyítania - a hangfelvételeket készítő személy tanúságtételével igyekezett eloszlatni a kételyeket. December elején előlépett tehát Melnyicsenko, aki az ukrán honatyáknak elmesélte Kucsmával való szakításának történetét, és a hangfelvételek elkészítésének technikai részleteit. E szerint a testőr azért szakított elnökével, mert többször volt tanúja annak, amint az törvényellenes utasításokat ad ki közvetlen politikai környezetének. Ám ha eme indokok akár meggyőzőnek is tűnhetnek, a felvételek elkészítésének technikai körülményeit leíró egyes részletek ellentmondani látszanak egymásnak. Melnyicsenko ugyanis arra a kérdésre, hogy mivel és miként készítette a felvételeket, azt válaszolta: egy dívány alatt elhelyezett diktafonnal. A Moroz által november 28-án bemutatott telefonbeszélgetéseken viszont mindkét fél hangja hallatszik: márpedig ilyen precíz hangrögzítési potenciált még a legendás ukrán fejlesztésű diktafonokról is nehéz feltételezni. Ez a kis ellentmondás persze nem érvényteleníti mindazt, amit egy meg nem nevezett országban Melnyicsenko a kijevi képviselők és a videokamera előtt elmondott; és azt egyenesen valószínűvé teszi, hogy Kucsma kompromittálása aligha lehetett egy magányos harcos műve.
Ukrajna mint érett gyümölcs
És valóban: december óta egyre többen pedzegetik, hogy nem véletlenül mutatta be épp azon a napon Moroz a kínos felvételeket; akciójának célja Viktor Juscsenko kormányfő aznapra tervezett menesztésének megakadályozása lehetett. E verzió szerint Kucsma már aláírta miniszterelnökének felmentését, csak a döntés közzététele volt hátra, ergo az elnök elleni támadás hátterében a Juscsenko-klán áll. Csakhogy a kormányfő november végére tervezett állítólagos felmentéséről szóló hír éppenséggel elnöki ellentámadásnak sem utolsó. Lehet, hogy veszélyben forgott Juscsenko posztja, lehet, hogy nem. És végül egyre gyakrabban találkozni azzal a feltételezéssel is, hogy az egész ügy hátterében nagyszabású geopolitikai versenyfutás bontakozik ki. E verseny főszereplői nem a Juscsenko-csoport és a Kucsma-klán: itt, kérem, Washington vívja csatáját Moszkvával, és a tét Ukrajna. Moszkva ugyanis néhány nappal ezelőtt olyan állítólagos korrupciós ügy vizsgálatába fogott, melynek első számú célpontja az ukrán kormányfő helyettese, Julia Tyimosenko. Az akció sikeréért, vagyis Kucsma megmentéséért - állítja a moszkvai sajtó egy része - az orosz vezetés még arra is kész, hogy feláldozza hadseregének pénzügyi főnökét, aki néhány napja már előzetes letartóztatásban csodálkozhat a történteken. Hogy van-e összefüggés a kijevi és a moszkvai történések között, egyelőre nem tudni. Egy dolgot azonban igenis lehet tudni, mégpedig Melnyicsenkótól. A kiugrott testőrtiszt egy rádiós interjúban arra kérdésre, hogy a felvételei között nincs-e valami olyasmi, ami Clinton botrányára emlékeztetne, határozottan állította: nincs. Egy dolgot tehát biztosan tudunk: Kucsma nem csalta meg a feleségét. És ezért mindenképp dicséret illeti.
Sz. Bíró Zoltán
