Interjú

„Elriasztani Putyint a következő háborútól”

Feledy Botond külpolitikai elemző

Külpol

Az orosz–ukrán háborúból Európa annyit biztosan megtanulhat, hogy a gazdasági erő önmagában nem mindenható. Feledy Botond szerint az EU saját stratégiai hanyagságának az árát fizeti most meg, de a háborús helyzet akár pozitív folyamatokat is elindíthat az unióban.

Magyar Narancs: Néhány hete még béketárgyalásokról szóltak a hírek, meg arról, hogy Putyin május 9-ig győzelmet akar hirdetni, a napokban viszont már Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is arról beszélt, hogy hónapokig, akár évekig is elhúzódhat a háború. (Az interjú április 29-én készült – a szerk.) A fronton változott valami?

Feledy Botond: A háború első napjai óta homályban tapogatózunk a valódi orosz célokat illetően, márpedig csak a célok ismeretében lehetne megbecsülni, milyen hosszú lesz a háború. Azért is nehéz jósolni, mert nem tudjuk, hogy a gazdasági szankciók mennyire vágják vissza az orosz gazdasági kapacitásokat, effektíve hány töltényt, hadászati alkatrészt tudnak legyártani. Annyit megértettünk a háború első két hónapjában, hogy Vlagyimir Putyin rettentően elszánt: újrahuzalozta a stratégiát, kitüntette a bucsai mészárosokat, civil célpontokat lövet ki. Megvan az elszántság arra, hogy az oroszok ellehetetlenítsék az ő értelmezésükben meglévő ukrán fenyegetést, és ezt akkor is végig akarják vinni, ha sokáig tart.

MN: Az ukránok taktikája átalakult? Most már Zelenszkij elnök sem szorgalmazza a tárgyalást Putyinnal.

FB: Az ukrán lelkesedés a nyugati támogatást látva fokozódott, a katonai tervezők azzal a céllal folytatják a honvédő háborút, hogy akár a korábban elfoglalt területekről is kiszoríthatják az oroszokat. Mindkét fél abban bízik, hogy a jövőben kedvezőbb lesz a tárgyalási pozíciója, ezért nem erőltetik most a tárgyalásokat. Ukrán oldalon a civil mészárlások napvilágra kerülése is kihúzta egy időre a szőnyeget a béketárgyalások alól, Putyin pedig annyira ördögi figurának állította be Zelenszkijt, hogy abból a pozícióból vállalhatatlannak tűnik egy közös megjelenés.

MN: Az orosz hadseregnek problémái vannak az emberi erővel, több elemzés pedzegeti, hogy Putyin a közeljövőben hadiállapotot és általános mozgósítást hirdethet. Ez mennyiben formálná át az erőviszonyokat?

FB: Növekvő valószínűsége van a hadiállapot bevezetésének, az elmúlt hetek hivatalos orosz kommunikációja már egyfajta totális háborút érzékeltet a lakossággal, nem nácik ki­űzéséről van immár szó, hanem arról, hogy a NATO-val és a Nyugattal áll hadban Oroszország. Az sem lenne meglepő, ha május 9-én, a győzelem napi ünnepségen hirdetnék ki a mozgósítást. A katonai erőviszonyokban ez nem hozna azonnali elmozdulást, mert az újoncok kiképzése és frontra szállítása több hónapos folyamat. A hadiállapotnak azonban van egy hadigazdálkodási része is, a de jure háborús helyzet még inkább kézi vezérelhetővé teszi a gazdaságot. Ennek a putyini logikában lehet értelme, mert a szankciók hatására szűkülő erőforrások mellett újra kell rendezni az oligarchakört, látjuk is, hogy megszaporodtak az öngyilkosságnak beállított oligarchakivégzések.

 
Fotó: Bakos Mirtusz Eszter

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.