A svájci 1000 frankos bankjegyről egy szolid úr arcmása tekint az emberre: Auguste Forel pszichiáteré, akit a 700 éves köztársaság egyik legnagyobb tudósaként tisztel a közvélemény. Forel nevéhez kapcsolódik az a megdöbbentő gyakorlat, amelynek keretében Vaud kantonban (a helyi törvényhozás áldása nyomán) 1928 óta több ezer személyt (főleg nőket) fosztottak meg nemző-, illetve fogamzóképességétől. A kényszerű sterilizálás elsősorban szellemi fogyatékosokat érintett, de voltak olyan szenvedő alanyok is, akiket egyszerűen "laza erkölcs, kicsapongó életmód" miatt tettek meddővé.
Káros befolyásoló tényezők
Forel lelkes követője volt az eugenika nevű, századunk első felében igen népszerű tudományágnak. Ez az egyénre ható biológiai és társadalmi hatásokat kutatja, s alapvető célja, hogy a káros befolyásoló tényezők kiszűrésével javítsa az élet minőségét. A múlt század végén az angol Francis Galton által megfogalmazott eugenika a húszas években furcsa gellert kapott: a fajelmélet színrelépésével eszközzé vált azon eszme hirdetőinek kezében, amely szerint a társadalomnak védekeznie kell a "genetikai elkorcsosulással" szemben. Ennek hatására indítványozták számos svájci elmegyógyintézet orvosai olyan törvény megalkotását, amely lehetővé tenné az "alacsonyabbrendű, értéktelen" személyek meddővé tételét. Bár hivatalosan egyedül Vaud kanton tett eleget az orvosok kezdeményezésének, sterilizálásokra más kantonokban is sor került. A műtétek zöme 1928 és 1945 között történt, ám -bármilyen hihetetlenül hangzik - még 1985-ben is végeztek ilyen jellegű orvosi beavatkozásokat. (1963 és 1985 között 28 személyt, zömmel nőket tettek akaratuk ellenére meddővé Svájcban.)
A Vaudban bevezetett módszernek külföldön is híre kelt: 1934-ben a nagy északi szomszéd, Németország kancellárja maga kért egy másolatot a törvényből, amely azután a hírhedt "fajtisztasági törvények" alapjául szolgált. Hitler persze - a maga módján - továbbfejlesztette a vaudi modellt, ami egyenesen vezetett az európai zsidó és cigány lakosság nagy részének kiirtásához, testi és szellemi fogyatékosok százezreinek megöléséhez.
A genfi egyetem professzora, Jacques Voneche által egy tévéműsorban kiteregetett szennyes megdöbbenést és felháborodást váltott ki Svájcban. A Nemzeti Nőtanács nevű független szervezet képviselője sokkoló hatásúnak nevezte a hírt, haladéktalan vizsgálatot követelve. A svájci Szocialista Nőszövetség elnöke viszont úgy fogalmazott, hogy őt nem lepte meg a dolog. "Nagyon is el tudom képzelni, hogy ilyesmi megtörténhetett nálunk. Az árja fajtól eltérő típusú emberek megsemmisítését hirdető náci elmélet a mi orvosainkat is áthatotta -mondta Jacqueline Fihr. Eddig semmit sem tudtunk erről. Most viszont meg kell ismernünk a tényeket, amihez egyértelmű jelentésre lesz szükség."
A szövetségi kormány jellemző módon nem volt hajlandó állást foglalni Voneche állításával kapcsolatban. Az egészségügyi minisztérium arra hivatkozott, hogy a kérdés az egyes kantonok hatáskörébe tartozik. A svájci orvosakadémia szabályzata ugyan kimondja, hogy sterilizálás nem hajtható végre olyan személyeken, akik a beavatkozás horderejét képtelenek felfogni. Csakhogy ezek a szabályok nem minden kantonban bírnak kötelező érvénnyel.
Típusidegenek
A svájci tévé beszámolója - mintegy mentegetőzve - megemlítette, hogy a vaudi módszer arra a gyakorlatra emlékeztet, amelyet az I. világháború után vezettek be a skandináv államokban a faji tisztaság fenntartása érdekében. Az eugenika csakugyan lelkes szószólókra talált Észak-Európában. A sterilizálás áldozatai svéd, norvég, finn és dán földön elsősorban az "alacsonyabbrendűnek", a "gyenge vagy kevert faji jellegűnek" tartott személyek voltak. Ide sorolták az orvosok a rosszul tanuló fiatalokat, szegény családok leszármazottait, illetve a megszokott északi típustól elütőket.
Svédországban már a húszas évek elején gyökeret vert az eugenika, amelynek tanait az uppsalai egyetemen alapított külön intézet hirdette. Hogy milyen hatásfokkal, arra jellemző, hogy 1935-ben már törvény is született a skandináv rassz kiváló adottságainak védelméről. "Szerencsések vagyunk, hogy magas színvonalú és jó tulajdonságokkal bíró fajunk még meglehetősen egységes" - ömlengett egy szocdem képviselő a parlamentben. Bár a fenti törvényt a Szociáldemokrata Munkáspárt kezdeményezte, a konzervatív ellenzék teljes támogatásával emelkedett jogerőre, kimondva a szellemi fogyatékosok sterilizálását, amitől a pártok "a lakosság faji vagy öröklődési szempontból alacsonyabbrendű elemektől való megtisztítását" várták.
A törvény előjátékaként az utóbb (1974-ben) közgazdasági Nobel-díjat kapott Gunnar Myrdal A népesedési kérdés válsága című munkájában "meglehetősen kíméletlen sterilizációs politikát" sürgetett annak érdekében, hogy a társadalmat meg lehessen szabadítani a "nagymértékben életképtelen egyedektől". Magyarán a jóléti állam szolidaritását, jótéteményeit csak azok élvezhessék, akik a politikusok és hivatalnokok szerint megérdemlik őket. A háború kellős közepén, 1941-ben azután megszigorították a törvényt: kényszerű sterilizálásnak vethették alá mindazokat, akik vétettek a szigorú és prűd protestáns erkölcsi normák ellen. A tékozló életmód vagy az önkielégítés önmagában is elég ok volt a beavatkozásra.
Jólét, rátermetteknek
A svéd sebészek minden évben új rekordot állítottak fel. Míg 1935-ben csupán 235 sterilizálás történt, 1941-ben már 800. 1947-ben pedig (egy évvel a családi pótlék bevezetése előtt) a meddővé tett nők és férfiak száma 2264-re rúgott. Az 50-es évek végéig nagyjából évi kétezer volt a kényszersterilizáltak száma. 1935 és 1976 között összesen 62 ezren estek át ilyen műtéten. Megdöbbentő, de tény: a fenti négy évtizedben a szociáldemokraták kormányozták Svédországot. Egy olyan szellemi-politikai irányzat képviselői, amelynek alapelve a társadalmi különbségek enyhítése, a hátrányos helyzetűek segítése. Éppen A¡ke Erlander és Olof Palme pártja alkalmazott a jóléti állam építésekor olyan ideológiát, amely a legrátermettebbek könyörtelen kiválasztásán alapul.
Bár a negyvenegy éven át folytatott gyakorlat egy pillanatig sem számított titoknak, nagydobra sem verték soha. A svéd állam bölcsen hallgatott róla, hiszen a "csökkent értékűek" szelektálása csöppet sem vág egybe az általános egyenjogúságot, a leggyöngébbek védelmét hirdető svéd modellel. A szociáldemokraták számára súlyos történeti teher, hogy a soraikból kikerült miniszterek 1935 óta a német nácikéval azonos érveléssel ügyeltek a "faji higiéniára", áldozataikat szinte kizárólag a szociális létra alsó fokain találva meg. Stockholm még a német fasizmus veresége, a náci megsemmisítő táborok és az erőszakos sterilizálás ismertté válása után sem látott okot saját programjának leállítására: a legtöbb szerencsétlent a 40-es évek végén és az 50-es évek első felében tették örökre meddővé.
Norvégiában 40 000, Finnországban 17 000, Dániában 6000 embert sterilizáltak 1935 és 1960 között a svédországihoz hasonló elvek alapján. Az intézkedést lehetővé tevő törvény ezekben az országokban is "összpárti konszenzussal" született meg. Ausztriában a fennálló gyakorlat célja a szellemi fogyatékosok terhességének megakadályozása. Ennek érdekében az ilyen nők 70 százalékát ma is sterilizálják, többnyire akaratuk ellenére. Az osztrák alkotmány tiltja ugyan a fogyatékosok hátrányos megkülönböztetését, ám nem ejt szót erőszakos meddővé tételük ellen. A legtöbb műtétre az érintettek nagykorúságának (19 év) elérése előtt kerül sor, többnyire hamis ürüggyel: a nőknek azt mondják, meg kell vizsgálni a petefészküket, a férfiaknál pedig fitymatágításra hivatkoznak az orvosok.
Dorogman László
