Az AfD, vagyis az Alternatíva Németországért elleni felháborodást egy potsdami villában tartott, tavaly novemberi találkozó váltotta ki. A Correctiv nevű tényfeltáró csoport január 10-én hozta nyilvánosságra az általa kifürkészett információkat. A találkozón felszólalt az etnikailag és kulturálisan homogén társadalomért síkra szálló, a parlamenti demokráciát elutasító és Európa „iszlamizációja” ellen küzdő mozgalom, az Identitäre Bewegung ausztriai szárnyának vezetője, Martin Sellner. Németországban mintegy 500 főt sorolnak a mozgalom tagjai közé. A Correctiv szerint Sellner a politikai menedékkérők és a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek mellett a „nem asszimilált állampolgárok” – együttvéve pár millió ember – eltávolítását szorgalmazta Németországból. Hülyék hülyeséget beszélnek, mondhatnánk, bár Sellner elképzelése, hogy lehetséges „nem asszimilált” német állampolgárokat „remigrálni”, más kifejezéssel deportálni, nem tűnik annyira abszurdnak, ha figyelembe vesszük, hogy első lépésben éppen ez történt Németországban nyolcvan évvel ezelőtt. Úgy tudni, Sellner egy „észak-afrikai mintaállamról” is beszélt, ahol el lehetne helyezni a kiutasítottakat.
A botrányt az okozta, hogy a találkozón részt vett néhány AfD-politikus is, köztük a pártelnöknő, Alice Weidel személyi asszisztense.
Mi következik ebből? Újdonság nem. Az eset újabb adalék ahhoz, ami tudható: a magát nemzeti-konzervatívként tálaló AfD-ben szép számmal akadnak jobboldali radikálisok, akik kapcsolatban állnak szélsőjobboldali vagy egyenesen neonáci csoportokkal. Ez azonban nem bizonyítja, hogy az AfD egészében is szélsőjobboldali. Nem olvasható ki ilyesmi a programjából sem. Azok, akik mégis annak minősítik, azzal a feltételezéssel élnek, hogy ez a párt igazi, eleddig álcázott arca. Lehet, hogy így van, de a párt politikai filozófiájából és képviselőinek mentalitásából jelenleg inkább egy olyan tendencia bontható ki, amely az AfD-t az Orbán-féle politikával, a liberális demokrácia felszámolásának törekvésével rokonítja. Igaz, másféle demokrácia nincs is.
Az AfD jelenlegi állapotát tehát az szemlélteti, hogy Alice Weidel igen közeli munkatársa elment egy ilyen találkozóra, de az is, hogy utána az elnöknő kirúgta az állásából. A pártvezetés egyébként is igyekszik, ha nem is eltávolítani, de korlátok közé szorítani a párt szókimondóan radikális szárnyát. Ha nem meggyőződésből, akkor azért, hogy – megtartva szélsőjobboldali szavazótáborát – ne riassza el azt az erősen konzervatív réteget, amelyik nem talál otthonra az alapvetően liberális és csak azon belül pártosodó politikai színtéren.
Egység és szakadás
A tüntetések azt kívánják demonstrálni, hogy a társadalom nagy többsége a demokrácia híve, és elutasítja a szélsőjobboldalt az ahhoz sorolt AfD-vel együtt. A felvonulásokra a szakszervezetek, az egyházak és számos más társadalmi csoport szólított fel, beleértve szélsőbaloldali szervezeteket is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
