AfD: szavazók, tüntetők, bevándorlók

Irány Afrika!

Külpol

Az AfD szilárdan tartja második helyét a választók között. A párt ellen eközben hetek óta százezrek tüntetnek Németországban.

Az AfD, vagyis az Alternatíva Németországért elleni felháborodást egy potsdami villában tartott, tavaly novemberi találkozó váltotta ki. A Correctiv nevű tényfeltáró csoport január 10-én hozta nyilvánosságra az általa kifürkészett információkat. A találkozón felszólalt az etnikailag és kulturálisan homogén társadalomért síkra szálló, a parlamenti demokráciát elutasító és Európa „iszlamizációja” ellen küzdő mozgalom, az Identitäre Bewegung ausztriai szárnyának vezetője, Martin Sellner. Németországban mintegy 500 főt sorolnak a mozgalom tagjai közé. A Correctiv szerint Sellner a politikai menedékkérők és a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek mellett a „nem asszimilált állampolgárok” – együttvéve pár millió ember – eltávolítását szorgalmazta Németországból. Hülyék hülyeséget beszélnek, mondhatnánk, bár Sellner elképzelése, hogy lehetséges „nem asszimilált” német állampolgárokat „remigrálni”, más kifejezéssel deportálni, nem tűnik annyira abszurdnak, ha figyelembe vesszük, hogy első lépésben éppen ez történt Németországban nyolcvan évvel ezelőtt. Úgy tudni, Sellner egy „észak-afrikai mintaállamról” is beszélt, ahol el lehetne helyezni a kiutasítottakat.

A botrányt az okozta, hogy a találkozón részt vett néhány AfD-politikus is, köztük a pártelnöknő, Alice Weidel személyi asszisztense.

Mi következik ebből? Újdonság nem. Az eset újabb adalék ahhoz, ami tudható: a magát nemzeti-konzervatívként tálaló AfD-ben szép számmal akadnak jobboldali radikálisok, akik kapcsolatban állnak szélsőjobboldali vagy egyenesen neonáci csoportokkal. Ez azonban nem bizonyítja, hogy az AfD egészében is szélsőjobboldali. Nem olvasható ki ilyesmi a programjából sem. Azok, akik mégis annak minősítik, azzal a feltételezéssel élnek, hogy ez a párt igazi, eleddig álcázott arca. Lehet, hogy így van, de a párt politikai filozófiájából és képviselőinek mentalitásából jelenleg inkább egy olyan tendencia bontható ki, amely az AfD-t az Orbán-féle politikával, a liberális demokrácia felszámolásának törekvésével rokonítja. Igaz, másféle demokrácia nincs is.

Az AfD jelenlegi állapotát tehát az szemlélteti, hogy Alice Weidel igen közeli munkatársa elment egy ilyen találkozóra, de az is, hogy utána az elnöknő kirúgta az állásából. A pártvezetés egyébként is igyekszik, ha nem is eltávolítani, de korlátok közé szorítani a párt szókimondóan radikális szárnyát. Ha nem meggyőződésből, akkor azért, hogy – megtartva szélsőjobboldali szavazótáborát – ne riassza el azt az erősen konzervatív réteget, amelyik nem talál otthonra az alapvetően liberális és csak azon belül pártosodó politikai színtéren.

Egység és szakadás

A tüntetések azt kívánják demonstrálni, hogy a társadalom nagy többsége a demokrácia híve, és elutasítja a szélsőjobboldalt az ahhoz sorolt AfD-vel együtt. A felvonulásokra a szakszervezetek, az egyházak és számos más társadalmi csoport szólított fel, beleértve szélsőbaloldali szervezeteket is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.