Jupiter lesújt

Megszégyenítő vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson Emmanuel Macron centrista szövetsége. A köztársasági elnök már közvetlenül az urnazárás után bejelentette a Nemzetgyűlés azonnali feloszlatását, és új választást írt ki. A végeredmény akár társbérlet is lehet a pillanatnyilag nyerésre álló szélsőjobbal.

Káoszba sodorta, az összeomlás felé taszítja az országot őrült, felelőtlen hazardírozásával – így kommentálták még a legközelebbi munkatársai és a kormány tagjai közül is többen Macron váratlan lépését, amelyről ők is csak az elnök fennkölt televíziós beszédéből értesültek. A második elnöki ciklusát töltő, kezdettől afféle államvédő Jupiter szerepében fellépő Macron feltehetően személyes sértésként élte meg, hogy pártja, a Renaissance (Újjászületés) nemzetgyűlési képviselői és a kormánya nem voltak képesek többre, szégyent hoztak rá, és ettől féktelen haragra gerjedt. Bár a közvélemény-kutatások jó ideje jelezték, hogy a Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés – RN) ellenállhatatlanul tör az élre, a június 9-i választás feketén-fehéren megmutatta, hogy Franciaországban ma immár messze ez a legerősebb a párt. A voksoláson 31,37 százalékot szerzett, 30 képviselőt juttatva az Európai Parlamentbe, több mint kétszer annyit, mint a 14,6 százalékkal, 13 képviselővel a második helyen befutó, elnöki többségként emlegetett Ensemble! (Együtt!) centrista koalíció. (Amelynek a Nemzetgyűlésben valójában csak relatív többsége van.) A harmadikok a szocialisták lettek 13,89 százalékkal, őket követi a szélsőbaloldali La France Insoumise (Engedetlen Franciaország – LFI), Jean-Luc Mélenchon pártja.

Beindult a macrontalanítás

A tendenciát már a két évvel ezelőtti parlamenti választások világosan mutatták. (Lásd cikkünket: Jupiter alkonya, Magyar Narancs, 2022. június 22.) Macronék már akkor sem tudtak abszolút többséget szerezni a Nemzetgyűlésben, több mint húsz alkalommal kellett az alkotmány 49/3 pontjához folyamodniuk, amely lehetővé teszi, hogy egy kormányzati törvényjavaslatot relatív többséggel is keresztül lehessen verni. Ez történt például a következő évi költségvetés vagy a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelő, a társadalom kemény ellenállásába ütköző nyugdíjreform törvénybe iktatásakor.

Az Ensemble!-t alkotó centrum vezető figurái – Gabriel Attal miniszterelnök, Édouard Philippe, az első Macron-kabinetet vezető gaulle-ista kormányfő, Bruno Le Maire gazdasági és pénzügyminiszter – a bejelentés okozta sokkból felocsúdva nyíltan szembefordultak Macronnal. Többen arra szólították fel, hogy húzódjon háttérbe, és meg se szólaljon a kampányban; s amikor az önjáró főnök ennek nem tett eleget, támadásba lendültek. Megindult a tábor „macrontalanítása”. A Renaissance képviselőjelöltjeinek plakátjára nem teszik fel Macron fotóját, mint korábban, és a Renaissance helyett az Ensemble pour la République (Együtt a Köztársaságért!) címkét használják. A formáció listavezetője, a 35 éves Attal – akit Macron a maga lekezelő stílusában csak kisöccsének nevezett – azzal járja éjjel-nappal az országot, hogy most miniszterelnököt kell választani, és ő a legalkalmasabb jelölt. Édouard Philippe, a három éve az Ensemble!-hoz csatlakozott jobbközép párt, az Horizons alapítója a múlt hét végén arról beszélt, hogy a macronizmusnak vége, és hogy új centrista parlamenti többséget hoznak össze a választásra.