Előrehozott választás Franciaországban

Jupiter lesújt

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2024. június 26.

Külpol

Megszégyenítő vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson Emmanuel Macron centrista szövetsége. A köztársasági elnök már közvetlenül az urnazárás után bejelentette a Nemzetgyűlés azonnali feloszlatását, és új választást írt ki. A végeredmény akár társbérlet is lehet a pillanatnyilag nyerésre álló szélsőjobbal.

Káoszba sodorta, az összeomlás felé taszítja az országot őrült, felelőtlen hazardírozásával – így kommentálták még a legközelebbi munkatársai és a kormány tagjai közül is többen Macron váratlan lépését, amelyről ők is csak az elnök fennkölt televíziós beszédéből értesültek. A második elnöki ciklusát töltő, kezdettől afféle államvédő Jupiter szerepében fellépő Macron feltehetően személyes sértésként élte meg, hogy pártja, a Renaissance (Újjászületés) nemzetgyűlési képviselői és a kormánya nem voltak képesek többre, szégyent hoztak rá, és ettől féktelen haragra gerjedt. Bár a közvélemény-kutatások jó ideje jelezték, hogy a Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés – RN) ellenállhatatlanul tör az élre, a június 9-i választás feketén-fehéren megmutatta, hogy Franciaországban ma immár messze ez a legerősebb a párt. A voksoláson 31,37 százalékot szerzett, 30 képviselőt juttatva az Európai Parlamentbe, több mint kétszer annyit, mint a 14,6 százalékkal, 13 képviselővel a második helyen befutó, elnöki többségként emlegetett Ensemble! (Együtt!) centrista koalíció. (Amelynek a Nemzetgyűlésben valójában csak relatív többsége van.) A harmadikok a szocialisták lettek 13,89 százalékkal, őket követi a szélsőbaloldali La France Insoumise (Engedetlen Franciaország – LFI), Jean-Luc Mélenchon pártja.

Beindult a macrontalanítás

A tendenciát már a két évvel ezelőtti parlamenti választások világosan mutatták. (Lásd cikkünket: Jupiter alkonya, Magyar Narancs, 2022. június 22.) Macronék már akkor sem tudtak abszolút többséget szerezni a Nemzetgyűlésben, több mint húsz alkalommal kellett az alkotmány 49/3 pontjához folyamodniuk, amely lehetővé teszi, hogy egy kormányzati törvényjavaslatot relatív többséggel is keresztül lehessen verni. Ez történt például a következő évi költségvetés vagy a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelő, a társadalom kemény ellenállásába ütköző nyugdíjreform törvénybe iktatásakor.

Az Ensemble!-t alkotó centrum vezető figurái – Gabriel Attal miniszterelnök, Édouard Philippe, az első Macron-kabinetet vezető gaulle-ista kormányfő, Bruno Le Maire gazdasági és pénzügyminiszter – a bejelentés okozta sokkból felocsúdva nyíltan szembefordultak Macronnal. Többen arra szólították fel, hogy húzódjon háttérbe, és meg se szólaljon a kampányban; s amikor az önjáró főnök ennek nem tett eleget, támadásba lendültek. Megindult a tábor „macrontalanítása”. A Renaissance képviselőjelöltjeinek plakátjára nem teszik fel Macron fotóját, mint korábban, és a Renaissance helyett az Ensemble pour la République (Együtt a Köztársaságért!) címkét használják. A formáció listavezetője, a 35 éves Attal – akit Macron a maga lekezelő stílusában csak kisöccsének nevezett – azzal járja éjjel-nappal az országot, hogy most miniszterelnököt kell választani, és ő a legalkalmasabb jelölt. Édouard Philippe, a három éve az Ensemble!-hoz csatlakozott jobbközép párt, az Horizons alapítója a múlt hét végén arról beszélt, hogy a macronizmusnak vége, és hogy új centrista parlamenti többséget hoznak össze a választásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.