Megkezdődött a rendteremtés, a lassú kivakaródzás a rémületből, de úgy hírlik, hogy az ország ma is egy merő
romhalmaz és nyomorúság
Ekkortól kezdve Kelet-Timor nemigen tudott címoldalas eseményt produkálni - alighanem szerencséjére. Az önálló államiság felé irányuló átmenetet lényegében az ENSZ vezényli egy brazil politikus, Sergio Vieira de Mello irányításával. Hozzá hasonlóan alighanem a Kelet-Timoron is használatos portugál nyelv ismerete miatt került be a testületbe egy kanadai, egy francia és egy amerikai miniszter mellett egy mozambiki, aki az igazságügyi tárcát irányítja. Az ideiglenes testületnek van azért három helyi tagja is, köztük külügyminiszterként a Nobel-békedíjas José Ramos Horta. Az ország legbefolyásosabb politikusa azonban nem ő, hanem a függetlenségi gerillaharcot 13 éven át - elfogásáig, először életfogytig kirótt, majd a jelentős nemzetközi nyomás hatására korlátozott idejű házi őrizetre enyhített börtönbüntetéséig - irányító José Alexandre "Xanana" Gusm-o. A lakosság (alig 800 000 ember) többsége őt tudja csak elképzelni Kelet-Timor első embereként. De a gerillavezérnek, aki amúgy hazája egyik legnagyobb költője - sajátos jelenség ez a volt portugál gyarmatokon: verselgetett például Amilcar Cabral, a jeles zöldfoki-szigeteki afromarxista is, hisz biztos szintén régi vágású misszionárius-iskolába járt -, a jelek szerint elege lett. Egyes hírek szerint nemzeti egységre áhítozó, békülékeny szemlélete egyre idegenebbnek látta egykori harcostársai továbbra is őrzött, konokul balos bozótharcosi mentalitását. De amikor az év elején távozott pártja, majd az ideiglenes törvényhozás éléről, mondván, hogy jöjjenek most már a fiatalok - jóllehet ő maga is délceg ötvenes -, mindenki felhördült. Így aztán két héttel ezelőtt bejelentette, hogy eláll szándékától, miszerint a jövőben inkább állattenyésztéssel és töktermesztéssel - hogy
miért éppen tök,
ezt nem sikerült kideríteni - kíván foglalkozni, és kész indulni az elnökválasztáson. Semmi kétség, ha indul, és ha lesz elnökválasztás (úgy tervezik, hogy a jövő év elején), azt meg is nyeri.
A mostani választások - az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjait kellett megválasztani - a lebonyolító személyzet kiképzésével kezdődtek, amit az nehezített leginkább, hogy a lakosság nagyobbik része analfabéta, ráadásul a kelet-timoriaknak még sohasem volt lehetőségük a demokratikus intézmények közelebbi megismerésére. Ennek ellenére minden rendben ment, és a több mint négyszázezer tizenhét évesnél idősebb választásra jogosult 93 százaléka megjelent és türelemmel várt a sorára a szavazóhelyiségekben. Eléggé valószínű, hogy a hét második felében várható hivatalos eredmények kihirdetése után Kelet-Timor újra kikerül a nemzetközi érdeklődés látóteréből.
Pedig a neheze még hátravan. Nem is magára az alkotmányozási folyamatra kell gondolni - ezt alighanem jól eligazgatják majd a külföldi tanácsadók -, hanem az ország jövőjére. Jelenleg a lakosság többsége a túlélést éppen hogy biztosító mezőgazdasági tevékenységet folytat (a kávé a legfontosabb exportcikk). Van egy szűk városi szolgáltató réteg, amelynek a horizontja általában szintén a napi megélhetés szintjéig terjed. Emellett van a gazdasági életnek egy most éppen nem is olyan kicsi szelete, amely a meglehetősen jól fizetett ENSZ-alkalmazottak (katonák, tanácsadók, adminisztrátorok) költekezésének a hasznát élvezi. Alighanem ennek a körnek a résztvevői alkotják majd a gazdasági elitet, ha kialakul az a valami, amit majd nemzetgazdaságnak lehet már nevezni. Ez viszont odébb van, az ország várhatóan még évekig segélyekből él majd. A változás reményét a tenger alatti olaj- és gázmezők táplálják. Ezek kihasználására már létre is jött egy megállapodás Kelet-Timor és Ausztrália között. Beruházni, kitermelni értelemszerűen az utóbbi fog, ha pedig beindul a termelés, húsz évig 180 millió dollárt fizet a bányászati jogért.
És hát innentől kezdve lesz jelentősége az alkotmányos berendezkedésnek, hatalmi ágaknak, elnöki jogköröknek. Amikor majd önállóan kell eldönteniük valakiknek, hogy mire mennyit hogyan. Márpedig a függetlenségi mozgalomból civil párttá alakult Frelimóról nem túl biztató hírek keringenek a tekintetben, hogy itt-ott mindenféle adókat kasszíroz, hogy bizonyos Nyugat-Timor felől beérkező áruk esetében nagyvonalú vámkezelésre utasítja a határnál tanácstalankodó hivatalnokokat. Ha pedig netán valóban túlhatalomhoz jut a szervezet - akár már a mostani választások eredményeként -, akkor nehéz lesz visszaterelni a helyes, demokratikus útra. Hírek szerint a helyieket azonban mindez kevéssé érdekli. ´k elsősorban élni szeretnének, meg azt, hogy hagyják őket végre békén.
Kovácsy Timor
