Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszternek tulajdonítják a költői kérdést, hogy vajon kit kell felhívni, ha az ember Európával beszélne. A bonmot a 2010-es évek EU-s diplomáciájában átalakult: az Európai Uniónak már van telefonszáma, de egy gépi hang jelentkezik azzal, hogy ha a német külpolitikára vagyunk kíváncsiak, nyomjuk meg az 1-es gombot, ha a franciára, akkor a 2-es gombot, és így tovább.
„A vicc arra világít rá, hogy bár a lisszaboni szerződés óta az EU-nak van külügyi szolgálata és külügyi főképviselője, a gyakorlatban nem igazán működik a 28 tagállam külpolitikájának összehangolása” – mondja Radnóti András, az Economist Intelligence Unit elemzője. A főképviselő – jelenleg az olasz Federica Mogherini – nem vezeti, inkább csak képviseli az EU-s külpolitikát, a 28 nemzeti érdek átfedéseit próbálja megtalálni. Mivel külpolitikai kérdésekben – szűkre szabott kivételektől eltekintve – csak teljes egyhangúsággal dönthetnek a tagállamok, akár egyetlen kormány ellenkezése is megakaszthatja az uniós fellépést.
Ezt használja ki tavalyi választási győzelme óta egyre többször és egyre látványosabban Orbán Viktor kormánya. Legutóbb február
4-én, az EU és a 22 tagországot tömörítő Arab Liga külügyminisztereinek találkozóján vétózott meg egy közös nyilatkozatot Szijjártó Péter a migrációügyi fenntartásai miatt. Az volt a gondja, hogy a szöveg utalt az ENSZ migrációs paktumára, amelyet korábban Magyarország és több más uniós tagállam nem szavazott meg. A közös külügyminiszteri nyilatkozat elmaradása azért is fájó, mert ez készítette volna elő a terepet a február 24–25-i első EU–Arab Liga csúcstalálkozónak, amely így könnyen zárónyilatkozat vagy érdemi kötelezettségvállalás nélkül fejeződhet be.
Migránsok mindenütt
„A kormány politikai logikája felől érthető a vétó, hiszen a jogilag nem kötelező ENSZ-megállapodás ellenzésekor is azzal érveltek, hogy a szöveg később hivatkozási alapul szolgálhat más nemzetközi dokumentumokban” – mondja Feledy Botond, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy kutatója.
A 444 beszámolója szerint a diplomaták próbálkoztak azzal, hogy csak általánosságban utalnak „az ENSZ korábbi megállapodásaira”, a Politico pedig úgy tudja, az is felvetődött, hogy teljesen kihagyják a migrációt a szövegből, de végül az EU-s oldal úgy döntött, akkor már jobb, ha semmit nem írnak alá.
„Az unió egy a 2016-os EU–Törökország- megállapodáshoz hasonló megoldásban gondolkodott, ami megfelelő végrehajtás mellett tovább csökkenthetné az Európába irányuló migrációt, amelynek a fő forrása ma már Észak-Afrika” – mondja egy névtelenséget kérő nemzetközi jogász forrásunk. Számos európai kormány ezért azzal vádolja Orbánékat, hogy éppen azt akadályozzák, amit állítólag el szeretnének érni: az illegális migráció visszaszorítását. Bár a február végi csúcstalálkozóig változhatnak az álláspontok, Feledy szerint félő, hogy a migrációs vita a készülő megállapodás más elemeit, így a klímaváltozás vagy a terrorizmus elleni közös fellépést is kisiklatja majd. Igaz, „az Arab Liga súlya nem mérhető az Európai Unióéhoz, a megállapodások zöme amúgy is bilaterális alapon születik a dél-európai és észak-afrikai országok között, a magyar kormány talán ezért érezheti úgy, hogy különösebb tét nélkül hátráltathatja a folyamatot”.
A legális migráció említésére már azelőtt ugrott a magyar diplomácia, hogy az ENSZ-ben elfogadták volna az erre vonatkozó egyezményt. Annak ellenére igyekeznek ezt a terminust kiirtani az uniós zsargonból, hogy itthon gyakran hangoztatják, nekik csak az illegális migránsokkal van problémájuk. A külpolitikai kekeckedés első látványos példája az EU–Afrika-csúcstalálkozó zárónyilatkozatának megfúrása volt 2018 májusában. Ez a szöveg is az illegális migráció visszaszorítását szorgalmazta, a 444 szerint a magyar kormány képviselői mégis azzal érveltek, hogy nem ítéli el eléggé a migrációt, illetve nem tesz éles különbséget a menekültpolitika és a bevándorlás között. A nyilatkozatot végül az EU helyett a külügyi főképviselő és a migrációért felelős biztos írta alá.
Május végén már nem egy szimpla nyilatkozat kiadását, hanem egy jogilag kötelező szerződés megújítását akadályozta meg a magyar kormány az EU és a 79 országot felölelő afrikai, karibi és csendes-óceáni térség (ACP) között. Jogász forrásunk rámutat, hogy itt nem klasszikus vétóról volt szó; a nemzetközi szerződést a külügyi nyilatkozatokkal szemben minősített többséggel is megszavazhatták volna a tagállamok. Magyarország inkább „széttrollkodta” a folyamatot, amikor olyan módosításokat kért a legális migráció és az emberi jogok terén, amelyeket mások nem tudtak elfogadni, és ezért inkább elnapolták a szerződés megújítását. A 444 szerint a svéd, a német, a luxemburgi, az olasz, a görög, a máltai, a spanyol, a francia és a holland uniós nagykövet is élesen ellenezte a magyarok javaslatait.
Az uniós külpolitika látványos kudarcát hozta az ENSZ migrációs paktumának félszívű támogatása is. Jóllehet az egész megállapodást a 2015-ös menekültválság után, az EU kérésére kezdték előkészíteni, az unió képtelen volt közös álláspontot vinni a tárgyalásokon, és Orbánéknak ebben is volt szerepük. Szijjártó egy ponton egyenesen azzal vádolta meg Federica Mogherini főképviselőt, hogy EU-véleményként adott elő olyasmit, amit a magyar kormány nem támogatott. Magyarország még a nyáron kiszállt a paktum előkészítéséből, ami után a szélsőjobboldal egyre több európai országban rárepült a témára, kellemetlen helyzetbe hozva a kormányokat. A szöveg december 19-i zárószavazásakor a magyarok mellett a lengyelek és a csehek is nemmel voksoltak az ENSZ-ben, az osztrákok, a bolgárok, a lettek, az olaszok és a románok tartózkodtak, Szlovákia pedig nem szavazott.
Befejezetlen projekt
Radnóti András szerint az Orbán-kormány a migrációs témában valós külpolitikai érdek nélkül, pusztán a vélt belpolitikai haszon miatt akadályozza a közös uniós fellépést. „Ez minőségileg nem különbözik attól, amikor Geert Wilders az EU–Ukrajna társulási szerződést tette a holland belpolitikai csaták tárgyává” – mondja az elemző. Jogász forrásunk szerint bár a politikai vétók nem egyedülállóak az EU-ban, a magyar kormány migráció terén mutatott makacssága példátlan, és erősen próbára teszi egyes nyugati tagállamok türelmét.
Van olyan is, amikor egy ország egyértelműen gazdasági megfontolásokból tesz keresztbe az uniós külpolitikának. A magyar kormány esetében idesorolható a Kínát elítélő nyilatkozat megfúrása tavaly áprilisban. A magyart leszámítva az összes uniós tagállam pekingi nagykövete kiadott egy nyilatkozatot, amelyben figyelmeztették Kínát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az egyenlőségre épülő nemzetközi világrendet. Mint azt a 444 megírta, az EU külügyi szolgálata eredetileg nem nagyköveti, hanem külügyminiszteri fellépést szeretett volna, illetve azt, hogy a tagállamok vállalják: a Kínával kötendő szerződéseikben nem szerepeltetnek olyan propagandisztikus kifejezéseket, mint például „az emberiség közös jövőjének közössége”. Ezt egyedül a magyar kormány vétózta meg, nyilván a várt kínai befektetésekre tekintettel.
Sajtóhírek szerint a V4-ek és Japán októberi csúcstalálkozója után is Orbán ellenállása miatt nem született közös nyilatkozat. A magyar miniszterelnök kihúzott volna két Kínának kellemetlen részt a szövegből, amibe viszont a japánok nem mentek bele. Ezt Kovács Zoltán kormányszóvivő később tagadta; vélhetően a kormánynak kedves V4-es együttműködésen belüli ellentétek kevésbé néznek ki jól, mint a brüsszeli külpolitika megfúrása.
Nem a magyar kormány Kína egyedüli barátja az EU-ban: 2017 nyarán Görögország vétózta meg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a kínai emberi jogi jogsértéseket elítélő uniós nyilatkozatot. Az elmúlt heteknek sem az EU–Arab Liga csúcs megbicsaklása volt a legnagyobb külpolitikai fiaskója. Az uniós külügyminiszterek sem a venezuelai fejleményekre, sem az USA és Oroszország közötti nukleáris szerződés felmondására nem tudtak egységesen reagálni, mivel az előbbinél Olaszország, utóbbinál a NATO-n kívüli uniós tagállamok blokkolták a közös pozíciót. Innen nézve az a meglepő, hogy az Oroszországgal szembeni szankciós politikában eddig senki sem merte megtörni az uniós egységet, bár a magyar kormány mellett az olaszok és a görögök is rendszeresen hangoztatják fenntartásaikat. „Nem tudjuk, milyen folyosói dealekkel veszik rá ezeket a kormányokat, hogy beálljanak a sorba” – mondja Radnóti András.
Az uniós külpolitika törékenységét látva mindenesetre az Európai Bizottság szeptemberben a minősített többségi szavazás lehetőségének bővítésére tett javaslatot. Mint írják, ehhez a szerződést sem kell módosítani, a hatályos jogi környezet lehetővé teszi, hogy az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács meghatározzon olyan területeket, amelyeken aztán a külügyminiszterek eltérhetnek az egyhangúsági szabálytól. Igaz, az Európai Tanácsban első körben így is egyhangú döntés kell, ami valószínűtlenné teszi a minősített többségi szavazás rövid távú bevezetését.
Elemzők szerint nem is biztos, hogy ez önmagában megoldás lenne. „Az európai projekt egésze van félkész állapotban, nincs befejezve a közös piac, a tagállamokban eltérőek a munkaügyi vagy az adózási szabályok. Amíg ez így marad, kódolva lesz a verseny az egyes országok között, és szükségszerűen eltérő geopolitikai preferenciák alakulnak ki” – mondja Radnóti András. Feledy Botond szerint a többségi szavazás a külpolitikában most olyan lenne, mintha gumicsónakból próbálnánk ágyúval lőni. „Valódi külpolitikához nemcsak jogi, hanem politikai konszenzus is kell, plusz a mainál sokkal hatékonyabb információcsere, beleértve a titkosszolgálati információkat is. Ehhez a bizalom erősítése szükséges, de 2015 óta ezen a téren inkább hátrafelé haladunk.”
| A melegeket se emlegessék
A migráció és Kína mellett a magyar kormány harmadik rendszeresen megvétózott unióbeli témája a szexuális kisebbségek ügye. Ez jellemzően a foglalkoztatási és szociális miniszterek tanácsülésein vetődik fel, ahol főszabály szerint szintén teljes egyhangúság kell a döntéshez. Orbánék több alkalommal is megakasztották a munkát, esetenként a Kaczyński-féle lengyel kormány támogatásával. Legutóbb decemberben a magyarok és a lengyelek közösen torpedózták meg az osztrák EU-elnökség javaslatát, amely a nemek közötti egyenlőséget mozdította volna elő a digitális térben. A két kormánynál az verte ki a biztosítékot, hogy a szöveg utalt az LMBTIQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális, queer) emberek védelmére. A Politicoösszefoglalója szerint az osztrákok úgy próbálták meg feloldani a patthelyzetet, hogy a betűszó helyett „genetikai jellemzőkről” és „szexuális orientációról” írtak egy módosított változatban, ezt viszont más országok nem tudták elfogadni, így végül az eredeti szöveget hagyták jóvá, de tanácsi következtetések helyett csupán elnökségi dokumentumként. Korábban, 2016 tavaszán a holland soros elnökség szorgalmazta az LMBT-közösség tagjainak egyenlőségét biztosító bizottsági és tagállami erőfeszítések megerősítését. A magyar kormány delegáltja a dokumentumot a fentiekhez hasonló okokból nem támogatta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig közleményében külön fájlalta, hogy a szexuális kisebbségek ügyét a szavazáskor összekapcsolták a nők és férfiak társadalmi egyenlőségével, így a kormány az utóbbit sem tudta támogatni. Közleménye szerint a minisztérium elfogadhatatlannak tart minden olyan uniós döntést, „amely közvetlenül vagy közvetve gyakorol nyomást Magyarországra, hogy vizsgálja felül a családjoggal kapcsolatos alapvető értékeit”. Az EUobserver beszámolója szerint a magyar kormány szintén 2016-ban megvétózta az Európai Bizottság melegjogokkal foglalkozó akciótervének tanácsi támogatását is, mert szerepelt benne, hogy a bizottság képviselteti magát az amszterdami Pride felvonuláson. A kormány itt „szuverenitási kérdésekre” hivatkozott, de azt nem tudta megakadályozni, hogy az Európai Bizottság a saját nevében szerepeljen a felvonuláson, ahol még Věra Jourová igazságügyi biztos is tiszteletét tette. Idén októberben viszont már a figyelem lankadhatott: a Politico szerint ekkor egyedül a lengyel kormány vétózta meg egy emberi jogi jelentés elfogadását az LMBTIQ-utalás miatt, a végül megint csak elnökségi következtetésként jóváhagyott szöveget valamiért a magyar kormány is támogatta. |
