Még hosszú ideig lesz elemzések tárgya, hogy pontosan mi vezetett a washingtoni Capitolium szerdai ostromához, és ennek milyen következményei lesznek akár Trump pártjára, akár az amerikai demokráciára nézve. Az semmiképpen sem állítható, hogy mindez előzmények nélkül történt: Trump egész elnöki ciklusa alatt szította a gyűlöletet, és vonakodott elítélni a szélsőjobboldali, fehér felsőbbrendűséget hirdető terrorszervezeteket. Joe Bidennel szembeni első tévévitáján például a Proud Boys nevű csoportnak annyit üzent, hogy „lépjenek hátra, és álljanak készenlétben” – ez a csoport pedig egyike volt a szerdai zavargások fő résztvevőinek.
A Capitolium ostroma sem volt előzmény nélküli. Valójában egészen hasonló történt tavaly májusban Michigan állam fővárosában, ahol a koronavírus miatti lezárások ellen tüntető fegyveres milíciák özönlötték el az állami törvényhozás épületét. „Szabadítsátok fel Michigant” – buzdított akkor Trump Twitteren. Amikor tehát január 6-ra, az elektori szavazatok ceremoniális kongresszusi megszámolására tömegeket hívott Washingtonba, akkor
számítani lehetett rá, hogy az esemény akár erőszakba is torkollhat – ami csak súlyosbítja az amerikai főváros kiemelt épületeinek védelmével megbízott rendfenntartó erők felelőtlenségét.
A legégetőbb kérdés azonban, hogy mi következik a közeli jövőben. Donald Trump még – elvileg – 12 napig az Egyesült Államok elnöke, miközben egyre többen és egyre hangosabban kérdőjelezik meg, hogy el tudja-e látni a pozícióval járó feladatokat. Többen is megjegyezték a helyzet abszurditását: az elnök továbbra is rendelkezik a nukleáris kódokkal, miközben a Twitter és a Facebook a posztolástól is letiltotta. Ráadásul az instabil szituáció nemzetbiztonsági kockázatokat is hordoz: Kína például az amerikai demokrácia legsebezhetőbb napját választotta a hongkongi demokratikus ellenzék jónéhány tagjának őrizetbe vételére.
Csütörtök este Nancy Pelosi és Chuck Schumer kongresszusi demokrata vezetők egyértelművé tették: Trumpnak azonnal távoznia kell a hatalomból, és ha Mike Pence alelnök nem cselekszik, akkor a Kongresszus léphet. De milyen lehetőségeik vannak?
A 25. alkotmánykiegészítés
Az első opció természetesen Trump lemondása lenne, de nem sok jel mutat arra, hogy ez bekövetkezhet. Pelosi és Schumer ehelyett azt javasolják, hogy Pence léptesse életbe az amerikai alkotmány 25. kiegészítését, amely lehetőséget teremt arra, hogy az alelnök átvegye az elnöki hivatalt, amennyiben a kabinet többségével egyetért abban, hogy „az elnök nem képes jogkörét és hivatali kötelezettségeit ellátni”.
A 25. kiegészítést az 1960-as években fogadták el, hogy rendezzen korábban tisztázatlan utódlási kérdéseket. Eddig elsősorban a fikciók világában kapott szerepet – előkerül például a 24 és Az elnök emberei sorozatokban is –, a valóságban pedig csak jóval hétköznapibb okokból alkalmazták: Ronald Reagan és George W. Bush altatásos műtétek előtt adták át ideiglenesen az elnöki hatalmat idősebb George Bushnak, illetve Dick Cheneynek. Nem léptették viszont életbe akkor, amikor Reagan ellen 1981-ben merényletet kíséreltek meg: utólag sok bírálat érte Alexander Haig akkori külügyminisztert, aki Bush alelnök távollétében és az utódlási láncot figyelmen kívül hagyva kijelentette, hogy – az alelnök visszatéréséig – „ellenőrzés alatt” tartja a szituációt a Fehér Házban.
A kiegészítés 4. bekezdése alapján az alelnök a kormánytagok többségének egyertértésével dönthet az elnök ideiglenes leváltásáról. A rendelkezés meghozói elsősorban fizikai akadályoztatásra gondoltak, de a Lawfare blog szerzői szerint
Trumpnak a választás óta mutatott instabil mentális állapota, beleértve azt is, hogy egyre nyilvánvalóbb módon képtelen a valóságot a fikciótól megkülönböztetni, indokolhatja az aktiválást.
Az alkotmány szerint ilyenkor az elnök megkísérelheti visszavenni hivatalát, de amennyiben az alelnök és a kabinet többsége úgy látja, hogy továbbra sem képes azt ellátni, akkor a Kongresszus elé kerül az ügy, ahol 21 nap alatt kell dönteni. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy Joe Biden beiktatásáig már Pence látná el az elnöki teendőket.
A kérdés nem is az, hogy lenne-e jogalap, hanem az, hogy Pence, illetve a kormány tagjai ezt az utat akarják-e bejárni. Bár a kormánytagokat Trump nevezte ki, az elnök már nem élvez feltétel nélküli lojalitást: Elaine Chao közlekedési miniszter – Mitch McConnell szenátusi republikánus vezető felesége – például jövő hétfői hatállyal beadta a lemondását, Chad Wolf ideiglenes belbiztonsági miniszter pedig közleményében felszólította, hogy ítélje el a szerdai zavargásokat. A legtöbb miniszter azonban egyelőre nem szólalt meg, és a New York Times információi alapján Pence is ellenzi ezt a megoldást – annak ellenére, hogy sajtóhírek szerint neheztel Trumpra, hogy őt és családját veszélybe sodorta, miközben alkotmányos feladatát látta el a megostromlott Capitoliumban.
Második impeachment?
Pelosi sajtótájékoztatón jelezte, hogy amennyiben Pence nem cselekszik, a képviselőház másodszor is vádat emelhet Trump ellen. Péntekre virradóra egyre több demokrata képviselő jelezte, hogy ezt a megoldást favorizálja – annak ellenére, hogy bizonyos gyakorlati problémák felmerülhetnek. Egyrészt az impeachment lassú folyamat: ha a hosszadalmas bizottsági munkát ezúttal ki is hagyják és a képviselőházi vitát sikerül is rövidíteni, a szenátusi tárgyalást a republikánusok könnyen a ciklus végéig húzhatnák. Az elnyúló alkotmányos válság még tovább bőszítheti Trumpot, aki kiszámíthatatlanul cselekedhet, és akár újra utcára hívhatja híveit. Másrészt ha elég gyorsan le is zajlana az eljárás, akkor sem biztos, hogy a Trump elítéléséhez szükséges kétharmados többség összejönne. Bár a Republikánus Párt vélhetően nem állna ki olyan szilárdan az elnök mellett, mint az előző impeachmentnél, az elmozdítás még így is nehéz feladat lenne.
A demokraták szerint azonban szimbolikusan fontos lenne jelezni, hogy nem tolerálható az elnök viselkedése. További gyakorlati előny lehet, hogy egy sikeres impeachment következményeként
a szenátus eltilthatja Trumpot a jövőbeli politikai tisztségviseléstől – ami akár még a republikánusok egy részének is vonzó lehetőség.
(Bizonyos alkotmányértelmezések szerint ráadásul erről akár Trump ciklusának lejárta után is dönthetnek, habár ennek megvalósítási lehetőségeiről megoszlanak a jogi vélemények.) Ugyanakkor ez szinte bizonnyal újabb tüntetéseket váltana ki, és gyengítené Joe Biden országegyesítő retorikáját – Biden egyelőre nem is szólalt meg sem a 25. kiegészítés, sem az impeachment alkalmazásáról.
Kié a hatalom?
Ha viszont Trump hivatalban marad, akkor a következő 12 napot kéne átvészelni most már nagyobb megrázkódtatások nélkül. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ha formálisan nem is, de „láthatatlanul” talán aktiválhattak a 25. kiegészítéshez egészen hasonló helyzetet. Szerda este például, amikor Christopher Miller ideiglenes védelmi miniszter bejelentette a fővárosi Nemzeti Gárda bevetését a helyi rendfenntartó erők megsegítésére, akkor arra hivatkozott, hogy minderről ő és a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke az alelnökkel és a kongresszusi vezetőkkel egyeztetett, nem említve Trumpot, akinek főparancsnokként ez amúgy feladata lenne. (Csütörtök éjjeli videóüzenetében Trump erről azt hazudta, hogy ő aktiválta a Nemzeti Gárdát, ráadásul azonnal.)
Trump, aki számára a politika lényegében az internetes felületekkel egyezik meg, és akinek a Twitter legalább olyan fontos, mint a nukleáris kódok, a megszokott fórumai nélkül tényleg béna kacsává vált. A hosszú hallgatás után kiadott, szerkesztett videóüzenete – amiben, ha a választási eredményt nem is ismerte el, de egyben a hatalom átadásáról is beszélt – inkább tűnt túszvideónak, mint szokásos megszólalásai egyikének. Ha azonban a gyakorlatban már Pence kezében van az irányítás, a helyzet nem kevésbé veszélyes: ez alkotmányon kívüli állapot lenne, ráadásul Trump bármikor csinálhat olyat, ami újabb válságot idéz elő. A törvényellenes utasításait persze nem szabad végrehajtani, de ennek megállapítása azokon a területeken, ahol tág a mozgástere – például a külpolitikában – nem is olyan egyszerű. Más alkotmányos jogköreit, mint a kegyelmi jogot pedig továbbra is korlátozás nélkül használhatja.
Az Axios fehér házi forásai szerint mindkét pártból győzködték Robert O’Brien nemzetbiztonsági főtanácsadót és Pat Cipollone jogtanácsost, hogy a kormányzás folyamatosságának fenntartása érdekében maradjanak posztjaikon. Vezető nemzetbiztonsági pozíciókban lévő tisztviselők név nélkül azt jelezték, hogy ellenállnak bármilyen törvényellenes vagy az ország biztonságát fenyegető utasítás végrehajtásának. Más tisztviselők azonban leginkább csak távol akarnak maradni a hátralevő napokban Trumptól, arra várva, hogy leteljen az elnök hivatali ideje, és minimalizálják bármilyen későbbi büntetőjogi következmény veszélyét.
