Választások Iránban

Kizárásos alapon

Külpol

Általános apátia, rekordalacsony részvétel, s a várt végeredmény jellemezte a hónap elején megtartott iráni parlamenti választásokat. Az ország – és a régió – jövője szempontjából viszont egy fontosabb szavazás is folyt: megválasztották a Szakértők Tanácsát.

A negyvenöt éve fennálló iszlám köztársaság tizenkettedik parlamentjét és az első számú vallási vezetőt kiválasztó és ellenőrző Szakértők Tanácsát március első napján választották meg. A 2012 óta folyamatosan csökkenő részvételi arány soha nem látott mélységekbe zuhant: a választási iroda szerint országos szinten 41 százalékos lett, de Teheránban, Tebrizben, Iszfahánban és más nagyvárosokban, illetve az azeri többségű Kelet-Azerbaj­dzsánban vagy a jelentős arab kisebbséggel bíró déli Huzesztán tartományban alig érte el a 30–35 százalékot. A választásra jogosultak legalább fele csak a legritkábban lakott keleti Horászán és Hormozgán tartományokban járult az urnákhoz.

A 290 fős parlamentben 13 képviselővel rendelkező Teheránban a mintegy 10 millió választásra jogosult harmada ment el szavazni, és mindössze 600 ezer szavazattal (a jogosultak 8 százalékának támogatásával) az ultrakonzervatív Mahmúd Nabavian hodzsetolszlám gyűjtötte a legtöbb szavazatot. Ez azért is érdekes, mert – bár a parlamentben számos síita klerikus ült –, eddig általában nem vezető helyről kerültek be a törvényhozásba. Különösen nem a nagyvárosokból.

Negyvenöt parlamenti hely egyelőre betöltetlen, miután a jelöltek egyike sem ért el 20 százalékos támogatottságot. Ilyenre sem volt még példa. Tavasszal Irán 31 tartományából 14-ben lesz még második forduló, Teheránban a képviselői helyek többsége, szám szerint 7 üresen maradt.

Pragmatisták kíméljenek!

Még a hivatalos elemzések is elismerik, hogy a távolmaradás a politikai vezetés gyenge legitimációját jelzi a társadalom egyre szélesebb rétegeiben. Történt mindez úgy, hogy a választásokat felügyelő, a Legfelső Vezető gyakorlati befolyása alatt álló, tizenkét tagú Őrök Tanácsa rekordszámú (25 ezer) jelölt indulását engedélyezte. Ugyanakkor a rendszer stabilitása érdekében – az eddig megszokott módon és arányban – a jelöltek több mint egyharmadát diszkvalifikálta. Az elutasítottak között politikai nagyágyúk és vallási vezetők egyaránt szerepeltek; a parlamenti képviselők tizedét nem engedték újra indulni. A végeredmény már most is látszik: a 285 választott képviselő közül csupán 40 „nem konzervatív” politikus van, s még négyen jutottak a második fordulóba. (Öt hely a kisebbségek számára – két örmény, egy-egy zsidó, asszír és zoroasztriánus – biztosított.) A rendszer prolongálása mellett álló konzervatívok masszív többsége biztosítottnak látszik. A lakosság egynegyedét kitevő szavazóbázisára építve a konzervatív-tradicionalista erők immár teljes mértékben uralják a végrehajtó és törvényhozói hatalmat, valamint a közeljövőben kulcsszerepet játszó Szakértők Tanácsát is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.