Választások Iránban

Kizárásos alapon

Külpol

Általános apátia, rekordalacsony részvétel, s a várt végeredmény jellemezte a hónap elején megtartott iráni parlamenti választásokat. Az ország – és a régió – jövője szempontjából viszont egy fontosabb szavazás is folyt: megválasztották a Szakértők Tanácsát.

A negyvenöt éve fennálló iszlám köztársaság tizenkettedik parlamentjét és az első számú vallási vezetőt kiválasztó és ellenőrző Szakértők Tanácsát március első napján választották meg. A 2012 óta folyamatosan csökkenő részvételi arány soha nem látott mélységekbe zuhant: a választási iroda szerint országos szinten 41 százalékos lett, de Teheránban, Tebrizben, Iszfahánban és más nagyvárosokban, illetve az azeri többségű Kelet-Azerbaj­dzsánban vagy a jelentős arab kisebbséggel bíró déli Huzesztán tartományban alig érte el a 30–35 százalékot. A választásra jogosultak legalább fele csak a legritkábban lakott keleti Horászán és Hormozgán tartományokban járult az urnákhoz.

A 290 fős parlamentben 13 képviselővel rendelkező Teheránban a mintegy 10 millió választásra jogosult harmada ment el szavazni, és mindössze 600 ezer szavazattal (a jogosultak 8 százalékának támogatásával) az ultrakonzervatív Mahmúd Nabavian hodzsetolszlám gyűjtötte a legtöbb szavazatot. Ez azért is érdekes, mert – bár a parlamentben számos síita klerikus ült –, eddig általában nem vezető helyről kerültek be a törvényhozásba. Különösen nem a nagyvárosokból.

Negyvenöt parlamenti hely egyelőre betöltetlen, miután a jelöltek egyike sem ért el 20 százalékos támogatottságot. Ilyenre sem volt még példa. Tavasszal Irán 31 tartományából 14-ben lesz még második forduló, Teheránban a képviselői helyek többsége, szám szerint 7 üresen maradt.

Pragmatisták kíméljenek!

Még a hivatalos elemzések is elismerik, hogy a távolmaradás a politikai vezetés gyenge legitimációját jelzi a társadalom egyre szélesebb rétegeiben. Történt mindez úgy, hogy a választásokat felügyelő, a Legfelső Vezető gyakorlati befolyása alatt álló, tizenkét tagú Őrök Tanácsa rekordszámú (25 ezer) jelölt indulását engedélyezte. Ugyanakkor a rendszer stabilitása érdekében – az eddig megszokott módon és arányban – a jelöltek több mint egyharmadát diszkvalifikálta. Az elutasítottak között politikai nagyágyúk és vallási vezetők egyaránt szerepeltek; a parlamenti képviselők tizedét nem engedték újra indulni. A végeredmény már most is látszik: a 285 választott képviselő közül csupán 40 „nem konzervatív” politikus van, s még négyen jutottak a második fordulóba. (Öt hely a kisebbségek számára – két örmény, egy-egy zsidó, asszír és zoroasztriánus – biztosított.) A rendszer prolongálása mellett álló konzervatívok masszív többsége biztosítottnak látszik. A lakosság egynegyedét kitevő szavazóbázisára építve a konzervatív-tradicionalista erők immár teljes mértékben uralják a végrehajtó és törvényhozói hatalmat, valamint a közeljövőben kulcsszerepet játszó Szakértők Tanácsát is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.