Húsz éve az Európai Unióban

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Külpol

Hová jutott Magyarország húsz évvel az uniós csatlakozás után? És ahová jutott, azért kié az érdem: Brüsszelé vagy Budapesté? Vagy ki tehető érte felelőssé?

Húsz évvel ezelőtt a Hősök terén hallgattam a koncerteket, ünnepeltem az ország uniós csatlakozását. Fiatal voltam, és azt gondoltam, sokkal jobb életem lesz, mint bármelyik felmenőmnek volt. Hittem a bécsi cukrászdában, az egyenes uborkában és abban, hogy az uniós csatlakozással csak olyan történhet az országomban és Kelet-Európában, ami jó. Igazam lett?

Vannak egyértelmű előnyök. Egyetlen személyi igazolvánnyal beutazhatom a kontinenst Reykjavíktól Szófiáig, Portótól Vilniusig. A futócipőmet megrendelhetem Lengyelországból vagy Romániából is, ha épp’ ott adják akciósan, és a csomag majdnem ugyanolyan gyorsan és vámmentesen megérkezik, mintha a Népfürdő utcából kértem volna házhoz. A kontinens szinte bármelyik országában ugyanannyiért netezhetek és telefonálhatok, mint itthon. Dolgozhatok és nyaralhatok is, rajtam múlik, csak fel kell ülni a buszra, re­pülőre vagy vonatra, ráadásul ez a legtöbb esetben már nem is jelentős tétel. Fel is ülünk a repülőre, hiszen a Covid előtt majdnem 17 millió légi utas érkezett vagy indult Budapestről – húsz éve ez a szám 6,5 millió volt. A pandémia megborította a növekedést, de már beértük a 2019-es számokat.

Ellentétes folyamatok

A világ szó szerint kinyílt, ezzel együtt nem árasztották el a külföldiek Magyarországot: húsz éve 130 ezer külföldi élt hazánkban, tavaly 226 ezer, a többségük itt dolgozik vagy tanul. A világ kinyílt, de honfitársaink nagy részének ez a nyitás nem sokat jelent, hiszen a magyarok jelentős aránya nem beszél idegen nyelvet. A legfrissebb statisztika 2016-os, akkor a lakosság 58 százaléka semmilyen nyelvet nem ismert a sajátján kívül – az unióban ez az arány 36 százalék volt. Ez az 58 százalék ugyanakkor már sokkal jobb, mint a 2007-es adat, amikor a lakosság 75 százaléka nem tudta magát megértetni más nyelven. 2016 óta biztosan javult a helyzet, legalábbis a fiatalok körében. Friss, önbevallásos felmérések szerint a fiatalok majd’ 80 százaléka ismer legalább egy idegen nyelvet.

Aki diplomát szerez, jó eséllyel nyelvvizsgával is rendelkezik – ez a Covid alatti és más amnesztiák miatt nem egyértelmű –, vagyis azt gondolhatnánk, hogy a tudásalapú társadalom kitermeli a nyelvtudást is. Talán így is van, Magyarországon azonban folyamatosan csökken a felsőoktatásban tanulók száma. 2005-ben még 424 ezer volt, 2022-ben már csak 290 ezer. Persze, ahogy fogy a népesség, úgy lesz egyre kevesebb gyerek is, ám ha a középiskolások számának csökkenését ide is vesszük, akkor is szomorú a kép. 2005-ben a középiskolák nappali tagozatán tanulók száma alig volt több, mint az egyetemistáké, főiskolásoké, ehhez képest 2022-ben a gimnazisták számának már csak kevesebb, mint 70 százalékát tették ki a felsőoktatásban tanulók. Vagyis a csökkenés sokkal nagyobb volt a hallgatók körében. Ez ráadásul mintha csak Budapesten kívül zajlott volna le: húsz éve a hallgatók 38 százaléka tanult a fővárosban, 2022-ben pedig már az 53 százaléka. A felsőoktatás koncentrációja megállíthatatlannak látszik, senki sem akar kihelyezett tagozaton tanulni, Budapest mellett csak Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.