Magyar kormánybefolyás Erdélyben: Csak nekik fontos

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hogy mit akar a Fidesz az RMDSZ-től és az RMDSZ-szel, az egyértelmű, mégis nehéz elsorolni. Legfőképp azért, mert taktikái alkalmanként jócskán módosítanak a cinikus stratégián. Talán a legszebb példa erre az a magatartás, mely vezető politikusaink január 15-i marosvásárhelyi szereplését jellemezte.

Hogy mit akar a Fidesz az RMDSZ-től és az RMDSZ-szel, az egyértelmű, mégis nehéz elsorolni. Legfőképp azért, mert taktikái alkalmanként jócskán módosítanak a cinikus stratégián. Talán a legszebb példa erre az a magatartás, mely vezető politikusaink január 15-i marosvásárhelyi szereplését jellemezte.

Ekkor került sor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításának tizedik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségre. Valamennyi magyarországi párt kapott meghívót, és - ahogy a szervezőktől értesültünk - mindegyik gyorsan válaszolt is, a Fidesz kivételével. (Állítólag még a kisgazdák is küldtek valamilyen mentegetőző szóbeli üzenetet: rájuk ugyan ne számítsanak, minthogy véleményük szerint az erdélyi magyarok pártját lábon már amúgy is megvette Orbán.) A Fidesz tehát még csak nem is válaszolt, beszédes jeleként annak, hogy ők nem a Markó Béla nevével fémjelzett hivatalos RMDSZ-t támogatják, hanem a Tőkés-szárnyat.

A kétértelmű helyzetet végül is az erdélyiek unták el; közölték az Orbán-titkársággal, hogy ezt követően nem számítanak marosvásárhelyi részvételükre. Ám ha időközben mégis meggondolnák magukat, és megjelennének, ülőhelyet már nem tudnak biztosítani számukra. Ez hatásosnak bizonyult, fél óra múlva fax érkezett Budapestről: a magyar polgárokat Kövér László titokminiszter fogja képviselni.

Üzelmek a sötétben

Hogy a helyzet bonyolultságáról senki se feledkezhessen meg, arról persze az érintett felek még idejekorán gondoskodtak. Tőkés László püspök lámpaoltást követően lopózott be a vásárhelyi kultúrpalotában tartott ünnepségre. Beült Kövér páholyába, jelenlétével mintegy emlékeztetve a minisztert: az RMDSZ-szel folyó, megszállott vitáiban az Orbán-kormány - átvitt és konkrét értelemben egyaránt - mellette tette le a garast. Majd, miként jött, lámpagyújtás előtt el is távozott.

Az ünnepséget követően pedig Markóék tehettek fel néhány keresetlen kérdést Kövérnek, minthogy eszmecseréjük mélyen az éjszakába nyúlt. Információink szerint ekkor a miniszter - és a Fidesz akkor még reménybeli eljövendő elnöke - olyasmiket mondott az RMDSZ-vezetőknek, amiket Tőkésék aligha hallhattak szívesen; azazhogy nagyon meg van elégedve az erdélyi párt kormányzati szerepvállalásával, illetve hogy mindennél fontosabb a pártegység megőrzése. Minthogy a püspök újabban állítólag amellett kardoskodik, hogy az RMDSZ ne csak a román kormánynak, de a parlamentnek is fordítson hátat, azaz idén ősszel - vagy jövő tavasszal - már ne is induljon a választásokon, elképzelhető megbotránkozása a közöltek hallatán.

A másnapi istentiszteleten, a vásárhelyi vártemplomban ebbéli elkeseredésének hangot is adott; ismét elsorolta az RMDSZ valamennyi főbenjáró bűnét, a vezetők állítólagos összes hitszegését. Az összmagyarságot sem felejtette ki: megalkuvó nemzet vagyunk - mennydörögte. Hevülete olyannyira magával ragadhatta, hogy a vártemplomi gyülekezet főgondnoka ott helyben le is mondott tisztéről, s csak Markóék unszolására vonta vissza később döntését: maradjon legalább néhány józan ember ott, ahol ennyire elszabadult a küldetéstudat. A helyzet pikantériája, hogy Dávid Ibolya végigülte a püspöki nyálparádét, sűrű bólintgatással és a hallottak inspirálta műfelháborodással igazolva a nagyérdemű előtt Kövér előző esti közlendőinek taktikai esetlegességét. Sőt - a püspököt követően - maga is beszédet mondott az istentiszteleten. Túlszárnyalni ugyan nem igyekezett a bibliai átkokat, ám egyértelmű politikai nyomatékot adott mindannak, ami ott előbb elhangzott.

Hogy aztán a püspök mindezt a Magyar Televízió - csupa kisbetűs - hétórájában is elismételhette egy héttel az események után, az már csak hab a tortán. Egyben igazolása is annak a nyomorult kicsinyességnek, mellyel a magyar polgári kormányzat a kisebbségek sorsát intézi.

Hódítók

Azazhogy elintézi. Egyre több beszámoló érkezik ugyanis a Fidesz közeliek erdélyi nyomulásáról. Az még csak hagyján, hogy külön iroda nyílt a Tőkésék dominálta Partiumi Ökumenikus Magánegyetemre szánt pénzek osztogatására, de azt már az erdélyiek is felháborítónak tartják, hogy a Fidesz időnként - azaz: egyre gyakrabban - belenyúl a helyi sajtó dolgaiba. A nemrég indított Krónika nevű napilap kuratóriumát budapesti intelmek alapján átrendezni kényszerültek; külön komisszárt menesztettek, egyébként Fidesz közeli egyének, a megfelelő médiamenedzsment megszervezésére. Mi tagadás, ez valóban megváltoztatta a lappal kapcsolatos ottani reakciókat. A tizenötezres példányszámmal induló újságból ma már csak tízezret nyomnak, amiből - hírek szerint - alig valamivel több mint hatezer kel el. A vásárhelyi RMDSZ-találkozó után rendezett fogadás egyébtől sem volt hangos, mint a Krónika szapulásától; minduntalan felmerültek történetek arról, hogyan befolyásolták a messzi távolból egy-egy cikk megjelenését a budapesti hivatalos jóakarók.

És, amint az lenni szokás, egy idő után már befolyásolni sem kell az ilyesmit. Az emberek - különösen, ha egzisztenciájuk függ ettől - gyorsan rájönnek, merről is fú a szél; győzködni nem kell őket túl soká, különösen nem kisebbségi területen. A napokban például a Krónika arra kényszerült, hogy barter hirdetésben népszerűsítse az egész magyar nyelvterület talán legszégyenteljesebb hetilapját, a nagyváradi Erdélyi Naplót, amely azon túl, hogy az RMDSZ radikálisainak szája íze szerint festi minduntalan át a valóságot, gyakorta ad helyet olyan magyarországi publikációknak, amelyeket még a Magyar Fórum szerkesztőségében is túlzásnak tartanak.

Aligha kell túl sokat várni arra, hogy az ebbéli ihlet megtegye a maga hatását. A kolozsvári Szabadság nevű napilap egy ideje már a szélsőjobb felől igyekszik előzni az egyazon városban megjelenő szolid polgári Krónikát; némely félanalfabéta kommentátora úgy véli: mióta a Fidesz tart védernyőt a (román) többségi jégverésben, nekik mindent lehet. Sőt annál is többet.

A híres romániai nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion nemrég elkelt, potom 1,6 millió forintért; Fidesz közeli csapat tette rá arra is a kezét. Az erdélyi újságok után immáron tehát annak sincs akadálya, hogy vaskos kötetek ontsák az igét mindarról, amit Kövér László, pár nappal Tőkés püspöknek a megalkuvó nemzetről elejtett bonmot-ja után, immáron Budapesten úgy emlegetett: csak nekünk fontos ez a nemzet.

Ara-Kovács Attila

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...