Mark Galeotti Oroszország-szakértő: Európa biztonságának záloga az ukrán győzelem

Külpol

Mark Galeotti Oroszország-szakértő budapesti előadásában arról beszélt, hogy a harcok még sokáig elhúzódhatnak, de a háború csak Ukrajna győzelmével érhet véget, és ez még Oroszország megújulását is segítheti. 

A háború évfordulójának előestéjén, éppen egy évvel azután, hogy Putyin háborút indított Ukrajna ellen, Mark Galeotti brit politológus és Oroszország-szakértő a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott panelbeszélgetéssel egybekötött előadást a háború hosszútávú következményeiről, az esetleges forgatókönyvekről, illetve Ukrajna, Oroszország és Európa jövőjéről.

Galeotti előadásának elején leszögezte: bár teljes bizonyossággal képtelenség megjósolni, hogy egy év múlva ilyenkor még mindig harcok dúlnak-e az országban,

meggyőződése szerint a háború Ukrajna győzelmével ér majd véget.

Az igazi kérdés tehát szerinte az, hogy ez mikor fog bekövetkezni, illetve mit jelent valójában az ukrán győzelem. 

Putyin, a modern ukrán nemzet atyja

Mark Galeotti szerint abban az esetben, ha egy év múlva Ukrajna győzelmével érne véget a háború, az ország újjáépítése minden bizonnyal nagyon hosszú és nehéz folyamat lenne. Érdemes visszaemlékezni arra, hogy az orosz invázió megindulása előtt is mennyi nehézséggel és belső ellentéttel küzdött az ország – ezek a háború alatt egészen háttérbe szorultak. Az ország nyugati és keleti részének különbségei, a katolikus és az ortodox, valamint az ukrán és az orosz anyanyelvű lakosság szembenállása ugyanakkor egyre kevésbé jelentenek problémát, ez pedig összeségében Ukrajna egységesüléséhez vezetett.

A szakértő úgy véli, ironikus módon tehát a modern ukrán nemzet atyja maga Vlagyimir Putyin, hiszen a háború során kialakult egység egy olyan alapot teremtett, amelyre felépülhet egy valóban jól működő, megfelelő intézményrendszerrel rendelkező nemzetállam. Ez pedig Galeotti szerint egy olyan lehetőség, amilyen utoljára 1991-ben adatott meg Ukrajnának.

Persze, valamivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy év múlva még mindig háború lesz Ukrajnában, és bár az ország az elmúlt egy évben minden várakozást felülmúlóan képes volt ellenállni az orosz támadásnak, tény, hogy lakosságát immár teljes mértékben mobilizálták. Galeotti mégis úgy látja, ez önmagában nem jelenti azt, hogy ne tudnának tovább harcolni, hiszen az ukrán haderő képes alkalmazkodni a háború különböző formáihoz. Éppen ezért olyan fontos szerinte a nyugati tervezésű tankok és egyéb hadászati eszközök biztosította segítség, amelyek lehetővé teszik a további alkalmazkodást. Így, még ha természetesen reménykedünk is abban, hogy egy éven belül véget ér a háború, a szakértő szerint ha kell, Ukrajna képes lesz folytatni a harcot.

Hasonló a helyzet a gazdaságban is, amelynek bár nélkülözhetetlen a nyugati országok támogatása, a körülményekhez képest meglepően jól működik. Mindemellett Galeotti emlékeztetett arra is, hogy – ellenlábasai meggyőződésére rácáfolva – Volodimir Zelenszkij bizonyította, képes helytállni egy Ukrajnát sújtó válsághelyzetben.

„Ő a megfelelő ember, a megfelelő helyen és a megfelelő időben”

– fogalmazta meg véleményét a szakértő az ukrán elnökről. 

Vissza a hetvenes évekbe

Mark Galeotti előadásában arról is beszélt, úgy látja, az orosz erők már megkezdték tavaszi-nyári offenzívájukat, ám az előzetes várakozásokkal ellentétben egy nagy volumenű, összehangolt támadás helyett kisebb támadások sokaságát látni, amelyek célja az ukrán ellenállás megtörése. A szakértő szerint éppen ezért feltehetően több kisebb-nagyobb település is el fog esni, mégsem tűnik valószínűnek, hogy jelentős sikereket érnének el az orosz erők a területszerzésben.

Galeotti úgy látja, ez nem is célja az offenzívának, hiszen Putyin valójában azt akarja megmutatni – elsősorban a Nyugatnak –, hogy Oroszország még mindig képes harcolni, sőt, akármeddig fenn tudja tartani ezt a háborút. Az orosz elnöknek azonban ez az egyetlen stratégiája, mivel a harctéren nem képes legyőzni az ukránokat, így a kisebb-nagyobb orosz sikereken túl semmilyen jele nincs annak, hogy az orosz erők átfogó győzelmet arathatnának. Galeotti megjegyezte, hiába rendelkezik Oroszország 140 milliós lakossággal, ha az ukrán hadsereg 21. századi színvonalával egy hetvenes évekbeli, szovjet időkből megmaradt haderő néz szembe.

A politológus szerint ezzel párhuzamosan Putyin egész Oroszországot is a hetvenes évekbe rántja vissza, amikor a csődbe került gazdaság ellenére továbbra is egyre több forrást csoportosít át egy fenntarthatatlan háborús gépezet működtetésére. „De ez nem a hetvenes évek, és nem a kommunista párt van hatalmon” – emlékeztetett Galeotti, hozzátéve, hogy elszórtan már most is láthatunk politikai ellenállást Oroszországban, amelyeket főként az ebből a helyzetből fakadó gazdasági problémák vezérelnek. Ebből a szempontból pedig

elvitathatatlan a nyugati szankciók hatásossága, amelyek fokozatosan őrlik fel az orosz gazdaságot.

Persze, ezek sem néhány hónap leforgása alatt fogják térdre kényszeríteni az agresszort. Azonban ha a Putyin számára elérhető források – a pénz, amely korábban minden problémájára megoldást jelentett – lassan kiapadnak, a következményeket a saját bőrén fogja megtapasztalni az orosz lakosság. Galeotti úgy véli, ennek a folyamatnak a jelei már érzékelhetők. A legtöbb orosz családnak ugyanis nincsenek megtakarításai a magas élelmiszerárak miatt, az embereknek pedig egy idő után fel fog tűnni, hogy utak egyre rosszabb állapotúak, a kórházak egyre koszosabbak, hiszen minden erőforrást és pénzt a háborús gépezet finanszírozása emészt fel.

Arra a kérdésre, hogy az orosz lakosság támogatja-e a háborút, Galeotti szerint nehéz válaszolni, hiszen egy autokratikus rendszerben veszélyes dolog ellenvéleményt megfogalmazni, így aztán nehéz elképzelni, hogy az elégedetlen tömegek fognak véget vetni Putyin hatalmának. Sokkal valószínűbb – és az orosz elnök szempontjából is kellemetlenebb –, hogy az opportunista oligarchák, a rendszer valódi működtetői, akik korábban elvégezték a piszkos munkát, idővel szorult helyzetbe kerülnek és dönteniük kell, hajlandóak-e a továbbiakban is asszisztálni a hatalom döntéseihez, vagy felismerik Putyin veszélyességét.

Ennek a szakértő szerint szintén már most is vannak jelei: egyre többen látják problémaként Putyint, Oroszország pedig kezd kimerülni. Persze, a rendszer még így is működhet egy darabig, ám ahogy Mark Galeotti megjegyezte,

csak egy szikrára van szükség ahhoz, hogy – 1989-hez hasonlóan – egy megdönthetetlennek tűnő, brutális hatalom hirtelen megdőljön,

hiszen a cinikus opportunisták, akik ma még úgy gondolják, a legjobb opció a rezsim támogatása, holnap már azt fogják érezni, nem akarják utolsók között elhagyni a süllyedő hajót.

Mindennek ára van

Az Oroszország elleni szankciós politikának természetesen a nyugati országok számára is érzékelhető hatása van, ám Galeotti ezzel kapcsolatban megjegyzete, ez az ára egy 21. századi háborúnak, ahol a gazdaságé és a politikáé a főszerep. Ezzel szemben az egyetlen alternatíva, amikor pénz helyett fiatal férfiak és nők vérével kell fizetni a valódi harcmezőn.

Bár sok ország kormánya szeretne szorult helyzetben a saját érdekeit szem előtt tartva kihátrálni a nemzetközi összefogásból, a szakértő úgy fogalmazott:

„A szövetségek és az olyan kapcsolatok, mint az Európai Unió vagy a NATO nem büféasztal, ahol válogatni lehet.”

Folyamatosan épülő, hosszútávú, bizalomra és közös meggyőződésre épülő kapcsolatokról van szó, amelyek részeseként mindenkinek el kell fogadnia a saját felelősségeit és kötelességeit. Azt azonban a politológus szerint kevesen gondolták volna egy évvel ezelőtt, hogy a Nyugat ennyire egységes tud lenni.

Mark Galeotti összeségében úgy látja, a nyugati országok bebizonyították, hogy képesek kiállni azon értékek mellett, amelyeknek hangot adnak, az pedig őszintén kijelenthető, hogy „ez a háború nem fog véget érni ukrán győzelem nélkül”, az európai béke záloga pedig egyértelműen Ukrajna győzelme. Már csak azért is, mivel az európai biztonsághoz egy boldog, virágzó és stabil Oroszországra is szükség van, amelynek azonban meg kell birkóznia saját birodalmi múltjával, és szembe kell néznie a ténnyel, hogy nem nagyhatalom többé. Ehhez pedig Mark Galeotti szerint talán éppen egy Ukrajnától elszenvedett vereségre van szükség.

A Galeotti előadását követő beszélgetésen Győrffy Dóra, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, Dominik Istrate, az Aretera Public Affairs vezető elemzője és Krekó Péter, a Political Capital igazgatója is csatlakozott a brit politológushoz. A panelbeszélgetés során többek között arról is szó esett, hogy hogyan alakítja át a háború a nyugati szövetségi rendszerek, a NATO és az Európai Unió működését, ahol Dominik Istrate szerint már most érezhető, hogy a kelet-európai államok sokkal magabiztosabban vesznek részt a döntéshozatalban. Mindemellett a háború egyes tagországok belpolitikájára gyakorolt hatása sem elhanyagolható, aminek Krekó Péter szerint jó példája, hogy az előzetes várakozások ellenére az EU-s szankciók mellékhatásai mégsem gyengítették az Ukrajna iránti szolidaritást, a csehországi választásokon pedig Andrej Babiš egy – számunkra talán ismerősen csengő – kampánnyal bukott el, amelynek legfőbb üzenete volt, hogy ellenfele háborúba sodorná az országot.

Hozzá kell tenni, bár a beszélgetésre alig néhány nappal Orbán Viktor évértékelője után került sor, amelyen a magyar miniszterelnök ismételten a „háború pártján álló” Nyugatról és Magyarország orosz kapcsolatainak fenntartásáról beszélt, a korány hintapolitikája és a hazai viszonyok mintha kissé kicsúsztak volna a beszélgetés fókuszából. Az Orbán-kormány politikájára és a közös uniós fellépés időnkénti megakasztására tett finom utalásokat és zárójeles megjegyzéseket pedig csak visszafogott, udvarias nevetést váltottak ki a Corvinus Egyetem előadótermében. A program végéhez közeledve azonban Győrffy Dóra egy kérdésre válaszolva megjegyezte, bár a kormánynak szerencsére nem áll módjába, hogy valóban aláássa a nemzetközi együttműködéseket, ismét a rossz oldalt választotta, az ebből fakadó szégyennel pedig a magyarok lesznek kénytelenek megküzdeni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.