Nika Kovačnak hívják. Két évvel ezelőtt Szlovéniában még senki nem tudta pontosan, hogy ki ez a törékeny, ám energiával teli és rettenthetetlen lány. A Március 8. elnevezésű nőjogi mozgalom vezetőjeként legfontosabb projektje akkor a nemi erőszak büntetőjogi újradefiniálása volt: „Csak az igen jelent igent!” Ma a 29 éves Kovač az egyik legerősebb politikai személyiség az országban. Ő a szlovén civil társadalom motorja, hajtóereje. Az április 24-i parlamenti választások előtt őt szeretné maga mellé állítani minden ellenzéki párt. És ő az a személy is, akit a mini-Orbán, Janez Janša a legagresszívabb támadásokkal sem tudott a földbe taposni.
Persze, túlzok egy kicsit – de a rendkívüli idők rendkívüli embereket csalnak ki a fényre, s Nika Kovač minden kétséget kizáróan ilyen; személyisége valósággal felragyogott ezekben a baljós időkben.
Gumibot és répa
Szlovénia az elmúlt két évben az utóbbi harminc év legsötétebb időszakát élte. Janez Janša harmadik, 2020 márciusában uralomra került kormánya a repressziótól a propagandáig mindazokat a hatalmi technikákat bevetette, amelyek oly jól ismertek Magyarországon is, s ezeket az idő szorításában még fokozta is. Az elmúlt két évben több mint száz tömegdemonstrációt tartottak ellene, az egyiken a rendőrség több mint 400 könnygázgránátot lőtt ki a tüntetőkre. Egy másik demonstráció után a rendőrség az egyik szervezőnek 34 ezer eurós számlát állított ki a rendezvény biztosításáért, és még 10 ezer euró bírságot is. Egy ízben pedig, amikor a járvány idején nem engedélyezték a nyilvános tiltakozást, 27 embert tartóztattak le, mert nyilvánosan felolvasták a szlovén alkotmányt.
Janša bírálóinak elhallgattatására és hatalmának megszilárdítására használta fel a járványt. Sehol Európában nem voltak olyan sokáig zárva az iskolák, mint Szlovéniában, s amikor a diákok tiltakoztak ez ellen, személyenként 400 euróra büntették őket. A kijárási tilalom 174 napon át tartott – ám minden kínai stílusú intézkedés dacára egy időben Szlovéniában haltak meg a legtöbben lakosságarányosan Covidban. Mindeközben pedig – magyar mintára – folyamatos támadások érték a sajtót. Amikor a kormány be akarta törni a szlovén hírügynökséget, az STA-t, és 312 napon át egy garast sem folyósított a működésére a költségvetéséből, az újságírók mégis tovább dolgoztak. Ahhoz, hogy a bizonytalan körülmények között el tudják tartani a családjukat, a polgárok gyűjtést szerveztek nekik. Az STA-t Janša nem is tudta elfoglalni, a közszolgálati RTV Sloveniját azonban nem sokkal a választások előtt az uralma alá hajtotta. A hírszerkesztőség élére kedvenc szerkesztőjét nevezték ki, jóllehet az újságírók 82 százaléka az ellenjelöltet támogatta. Most a szlovén köztévé leginkább valamiféle mulatós csatornára emlékeztet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
