Elnökválasztás Franciaországban

Politikai baleset-megelőzés

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2022. április 20.

Külpol

A francia elnökválasztás vasárnapi második fordulója csak első pillantásra az öt évvel ezelőtti párbaj ismétlése Emmanuel Macron és Marine Le Pen között. A vártnál szorosabbnak ígérkezik a küzdelem a centrista elnök és szélsőjobboldali ellenfele között, de még mindig a jelenlegi államfő győzelme a legvalószínűbb.

Mivel Emmanuel Macron esetleges győzelme most nem személyes vonzerejének vagy politikai teljesítményének lenne köszönhető, így sok múlhat azon is, hogy sikerül-e maga mellé állítania a „republikánus frontot” (mint neki 2017-ben, illetve Jacques Chiracnak 2002-ben) azért, hogy a választók akár befogott orral, kesztyűben szavazva is, de eltorlaszolják a szélsőjobb útját a hatalomhoz.

 

Átrendeződő erőviszonyok

„Úgy éreztem, mintha a pestis és a kolera között kellett volna választanom” – mondta egy elkeseredett, fiatal baloldali tanárnő, aki végül kényszerűségből „hasznos” szavazattal a szélsőbaloldali jelöltre voksolt a francia elnökválasztás április 10-i első fordulójában. Az erős felindultság diktálta hasonlat – amelyet szó szerint ismételt meg sok választó – megdöbbentően túlzó, de némi magyarázatot ad az első ütközet eredményére. Tizenketten indultak, közülük nyolc az 5 százalékot sem érte el, a szélső-szélsőjobboldali Éric Zemmour (lásd: Nem a nép hangja, Magyar Narancs, 2021. november 24.) a vártnál gyengébben szerepelt 7 százalékkal, míg az első három helyen végzett versenyző 20 százalék felett teljesített: a centrista elnök Emmanuel Macron közel 28, a nacionalista, szuverenista szélsőjobboldali Marine Le Pen 23,15, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon 21,95 százalékot söpört be. A pestis és a kolera (vagyis Macron és Le Pen) közötti választást elutasító szavazatok jó részét Mélenchon gyűjtötte be. Sokatmondó a húsz éve nem látott mértékben alacsony, 74 százalékos részvételi arány is; 12,5 millióan el sem mentek választani, és több százezren érvénytelen vagy üres szavazócédulát adtak le. Még elgondolkodtatóbb, hogy a szélsőjobb összesítve 32 százalékot ért el, míg öt éve 27-et. Mindeközben a két hagyományos nagy párt, a jobbközép, gaulle-ista Republikánusok és a Szocialista Párt lényegében megsemmisült: az előbbi jelöltje 4,78, az utóbbié 1,9 százalékkal teljesített minden várakozáson alul.

Az ő sírjukat lényegében Macron ásta meg öt éve, amikor a politika teljes megújítása je­gyé­ben En Marche nevű, frissen alapított pártjával meghirdette a se nem bal, se nem jobb, nagy centrum létrehozását. Módszeresen elszipkázta a bal- és jobbközép politikusainak jó részét, és ezzel fokozatosan kivéreztette a pártjaikat. Ugyanakkor hiába ígérte már győzelme napján ellenfele szavazóinak, hogy „mindent megteszek az elkövetkező öt évben, hogy ne kelljen a szélsőségekre szavazniuk”, a szélsőjobb 9 millióról 11-re növelte szavazói számát, és a szélsőbal is 700 ezerrel több voksot kapott, mint az előző alkalommal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.