Mivel Emmanuel Macron esetleges győzelme most nem személyes vonzerejének vagy politikai teljesítményének lenne köszönhető, így sok múlhat azon is, hogy sikerül-e maga mellé állítania a „republikánus frontot” (mint neki 2017-ben, illetve Jacques Chiracnak 2002-ben) azért, hogy a választók akár befogott orral, kesztyűben szavazva is, de eltorlaszolják a szélsőjobb útját a hatalomhoz.
Átrendeződő erőviszonyok
„Úgy éreztem, mintha a pestis és a kolera között kellett volna választanom” – mondta egy elkeseredett, fiatal baloldali tanárnő, aki végül kényszerűségből „hasznos” szavazattal a szélsőbaloldali jelöltre voksolt a francia elnökválasztás április 10-i első fordulójában. Az erős felindultság diktálta hasonlat – amelyet szó szerint ismételt meg sok választó – megdöbbentően túlzó, de némi magyarázatot ad az első ütközet eredményére. Tizenketten indultak, közülük nyolc az 5 százalékot sem érte el, a szélső-szélsőjobboldali Éric Zemmour (lásd: Nem a nép hangja, Magyar Narancs, 2021. november 24.) a vártnál gyengébben szerepelt 7 százalékkal, míg az első három helyen végzett versenyző 20 százalék felett teljesített: a centrista elnök Emmanuel Macron közel 28, a nacionalista, szuverenista szélsőjobboldali Marine Le Pen 23,15, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon 21,95 százalékot söpört be. A pestis és a kolera (vagyis Macron és Le Pen) közötti választást elutasító szavazatok jó részét Mélenchon gyűjtötte be. Sokatmondó a húsz éve nem látott mértékben alacsony, 74 százalékos részvételi arány is; 12,5 millióan el sem mentek választani, és több százezren érvénytelen vagy üres szavazócédulát adtak le. Még elgondolkodtatóbb, hogy a szélsőjobb összesítve 32 százalékot ért el, míg öt éve 27-et. Mindeközben a két hagyományos nagy párt, a jobbközép, gaulle-ista Republikánusok és a Szocialista Párt lényegében megsemmisült: az előbbi jelöltje 4,78, az utóbbié 1,9 százalékkal teljesített minden várakozáson alul.
Az ő sírjukat lényegében Macron ásta meg öt éve, amikor a politika teljes megújítása jegyében En Marche nevű, frissen alapított pártjával meghirdette a se nem bal, se nem jobb, nagy centrum létrehozását. Módszeresen elszipkázta a bal- és jobbközép politikusainak jó részét, és ezzel fokozatosan kivéreztette a pártjaikat. Ugyanakkor hiába ígérte már győzelme napján ellenfele szavazóinak, hogy „mindent megteszek az elkövetkező öt évben, hogy ne kelljen a szélsőségekre szavazniuk”, a szélsőjobb 9 millióról 11-re növelte szavazói számát, és a szélsőbal is 700 ezerrel több voksot kapott, mint az előző alkalommal.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
