Interjú

„Hány évig tud kitartani”

Dobrovits Mihály történész, turkológus az Ukrajna elleni háború közép-ázsiai hatásairól

Külpol

Az orosz–ukrán háború nem hagyja érintetlenül a déli, közép-ázsiai posztszovjet országok (a „sztánok”) pozícióját sem, de a szankciók aligha rajtuk fognak csattanni. Oroszország erős gravitációjából pedig nehéz szabadulni.

Magyar Narancs: Mennyire tartanak a Szovjetunió déli utódállamai attól, hogy Oroszország esetleg rájuk is szemet vet? Az ukrajnai agresszióból nem azt szűrték le, hogy az ő szuverenitásuk is bármikor veszélybe kerülhet?

Dobrovits Mihály: Már korábban észrevették, hogy a nagy testvér veszélyes, ugyanakkor előttük nem állnak alternatívák. Magyarország számára az orosz orientáció önként vállalt kényszerpálya, egy rossz politikai döntés eredménye. Ezzel szemben az említett közép-ázsiai országoknak alapvetően nincs lehetőségük döntésre. Nem csak azért, mert kénytelenek szembesülni olyan kérdésekkel, mint az ország- vagy nemzetépítés, amelyekkel a mi régiónk kormányai már 100–150 éve szembenéztek – sikerrel vagy sikertelenül. Kazahsztánban, Üzbegisztánban még a hivatalos írásrendszer is vita kérdése: elvileg latin betűs, de gyakorlatilag a többség cirill betűkkel ír, tehát ennyire nincs kiforrott álláspont ebben. Más részről Üzbegisztán az egyik legstabilabb állam a térségben, ami nem azt jelenti, hogy egyben a legdemokratikusabb is. Habár kérdéses, hogy ezen a tájon – meg úgy általában az euroatlanti térségen kívül – mennyiben és hogyan értelmezhető az általunk ismert demokrácia kifejezés.

MN: Az Oroszországtól való függés kizárólagos ezen országok számára?

DM: A teljes infrastruktúrájuk, gazdasági rendjük Oroszországgal van összekapcsolva. Jövedelmük jelentős részben – főleg Kirgizisztán, Tádzsikisztán esetében – Oroszországból származik. Ugyan Kína imitt-amott megpróbál jelen lenni és hangos propagandaháborút folytat annak érdekében, hogy idővel átvegye a régiót, de jelen pillanatban egyrészt nem képes erre, másrészt pedig az a politikai helyzet, ami Hszincsiangra vagy Tibetre jellemző…

MN: Gondolom, ezekkel csak rossz példát mutat a térségnek…

DM: Elriasztó példát nyújt a számukra! Gondoljunk bele: tádzsikok, kirgizek és pláne kazahok is élnek Hszincsiangban. A közép-ázsiai államok vezetői pontosan tudják, mi zajlik Kínában. A kínai vezetés ugyan ügyesen használja ki ezen országok ellentéteit meg a köztük lévő, a méretükből, pozíciójukból adódó különbségeket, de alapvetően tisztában vannak a helyzettel. Mindaddig, amíg Irán és az immár tálib vezetésű Afganisztán déli irányból blokkolja őket, nincs lehetőség elszakadni Oroszország befolyási övezetéből. Vannak nagy ívű tervek, hogy majd India Iránon keresztül közvetlen összeköttetést épít Közép-Ázsiába – ki tudja, mikor lesz belőle valami. Papíron évtizedek óta építenek egy türkmén–pakisztáni gázvezetéket, csak éppen egy kapavágás nem történt az ügyben. Szó nincs arról, hogy itt reális alternatívák készülnének – mondjuk Türkmenisztán az egyetlen eme államok közül, amely a teljes gázkitermelését lábon eladja Kínának. Egyrészt azért, mert másnak nem nagyon tudja – Iránnak, a rivális Üzbegisztánnak, amely maga is őstermelő, és Oroszországnak nincs szüksége a türkmén gázra. Kína ellenben biztos vevő, és nem veszélyes a számukra, hiszen távol van, még csak nem is határos az országgal. Az afganisztáni helyzettel, a tavalyi hatalmi fordulattal az egész történet végképp megborult – ne feledjük, hogy Közép-Ázsiát és általában az egykori szovjet térséget nyugatról keleti irányba szoktuk nézni, miközben észak–déli irányú határok sorozatát látjuk. Ám ha 90 fokkal elforgatom ezt a nézőpontot, azt látom, hogy az Arab-félszigettől, a Perzsa (Arab)-öböltől egy hatalmas szunnita muszlim ív ér be Oroszország szívébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.