Magyar Narancs: Bő másfél éve azt mondta a Narancsnak a Brexitről, hogy az Egyesült Királyság nagy valószínűséggel hajlandó lesz együttműködni a jobb kapcsolatok érdekében („Senki nem járhat jól”, Magyar Narancs 2017. május 4.). Az elmúlt hónapok ennél borúsabb képet festenek.
Darvas Zsolt: Az optimista megállapítás szerintem továbbra is érvényes, hiszen az EU és a brit kormány megegyezett, csak éppen a brit kormány ezt nem tudta a saját parlamentjén átvinni. A fő baj szerintem a megállapodással az – és emiatt meg is értem, hogy a brit parlament ellenzi –, hogy az ír határról azt mondja ki: ha nem sikerül megoldást találni rá, akkor az Egyesült Királyság továbbra is az Európai Unió vámövezetéhez fog tartozni; és ebből egyoldalúan nem is fog tudni kilépni. Ez nagyon aránytalan nyomás az EU részéről, hiszen a Brexit egyik célja éppen az volt, hogy a britek szabadabb stratégiát követhessenek a külkereskedelemben. Márpedig ha az Egyesült Királyság az EU vámövezetének tagja marad, akkor nem lesz önálló mozgástere. Ezért az EU-tól várnám azt, hogy engedményeket tegyen. A megállapodás nélküli Brexit esetén azonnal be kellene vezetni a határellenőrzést Észak-Írország és Írország között, míg ha az EU hozzájárul ahhoz a brit kéréshez, hogy ezt a vámövezeti klauzulát csak fix határideig alkalmazzák, vagy az Egyesült Királyság egyoldalúan felmondhatná a vámuniós tagságot, akkor lenne pár évük arra, hogy kitalálják, milyen legyen az új rendszer. Az íreknek is jobb lenne, ha nem kellene azonnal bevezetniük a határellenőrzést.
MN: Hajlandó lesz-e az EU ebben engedni?
DZS: Az Európai Bizottság vezetője, Jean-Claude Juncker és a főtárgyaló, Michel Barnier azt mondják, hogy nem tesznek engedményt. De valójában nem az EU vezetői, hanem a tagállamok döntenek – ők talán engedékenyebbek lesznek. Macron francia elnök még januárban azt mondta, hogy a megállapodás egy-két elemét újra lehetne tárgyalni, a németek is félnek a megállapodás nélküli kilépéstől, valószínűleg hajlandók lennének engedni. Szerintem jelenleg zárt ajtók mögött folynak az egyeztetések, és nem zárom ki a lehetőséget, hogy az EU hozzájárul valamilyen könnyítéshez. Nyilván ehhez az íreknek is lépniük kell, hiszen az ő kívánságukra került be ez a klauzula.
MN: Mi az esélye annak, hogy a március 22-i utolsó csúcstalálkozón sikerül olyan döntést hozni, ami a kilépést zökkenőmentessé teszi?
DZS: Nagyon komplikált stratégiai tárgyalás folyik, hiszen a 27 EU-tagállamnak is meg kellene egyeznie egymással, és a briteknek is megállapodásra kellene jutniuk saját magukkal. A brit parlamentben most több olyan törvénycsomagról tárgyalnak, amely előírná azt, hogy március elejéig megszülessen a megállapodás, ha pedig nem lesz ilyen, akkor halasszák el a kilépést. Jól látszik, hogy a brit parlament – érthető módon – nem akarja az utolsó hétre hagyni a döntést. Theresa May kormánya viszont próbálja húzni az időt, azért, hogy az utolsó pillanatban világos döntés elé állíthassa a parlamentet: vagy elfogadja a megállapodást, vagy megállapodás nélküli Brexit lesz. May tervéhez viszont kell az is, hogy megszülessen egy zárt ajtók mögötti megállapodás, aminek az elfogadásához rendkívüli EU-csúcsot kellene összehívni. Ha ez nem jön össze, akkor a britek minden valószínűség szerint a március 29-i határidő kiterjesztését fogják kérni, vagy egyoldalúan visszavonják a kilépést. Az előbbihez az összes EU tagország egyhangú hozzájárulása kell, míg a kilépési szándékot – az Európai Unió Bíróságának állásfoglalása szerint – egyoldalúan is vissza lehet vonni. Tehát a britek megtehetik, hogy most visszavonják a kilépést, tovább tárgyalnak, és egy év múlva újra bejelentik a távozást.
MN: Ha taktikai okokból most visszavonják a kilépést, később még a maradás mellett is dönthetnek.
DZS: Valóban, így megnőne a maradás esélye. De ahhoz egyértelműen újabb népszavazásra lenne szükség, vagy olyan általános választásra, ahol a Munkáspárt a maradás, a konzervatívok pedig a távozás mellett kampányolnak. Megjegyzem, én messzemenően támogatnék egy új népszavazást, hiszen a 2016-os referendumot megelőző kampányban nagyon sok téves és félrevezető információ hangzott el. Másrészt akkor az emberek nem is tudták, hogy miről szavaznak, hogy a kilépésnek milyen következményei lehetnek. Korrektebb lenne most az újabb népszavazás, amelyben én három kérdést tennék fel. Egy: szeretne-e kilépni az Európai Unióból az Egyesült Királyság és az EU között kidolgozott megállapodásnak megfelelően? Kettő: szeretne-e kilépni megállapodás nélkül? Három: szeretne-e inkább maradni az Európai Unióban?
A három lehetőség persze bonyolítja a népszavazás kiértékelését, hiszen lehetséges, hogy nem lesz egyértelmű a rangsor közöttük, de a megfelelő matematikai algoritmussal azért ki lehet számítani, hogy mi a többség véleménye.
MN: De ön úgy véli, mindenképpen az lenne a legjobb megoldás mindenkinek, ha maradnak.
DZS: Egyértelműen. A kilépés melletti érvek nagyon gyenge lábakon állnak. Az egyik fő érv az volt, hogy a britek a Brexit után kezükbe vehetik az irányítást, és saját maguk dönthetnek a jogszabályaikról. Csakhogy ez illúzió, ha továbbra is szoros kereskedelmi kapcsolatokat akarnak fenntartani az unió 27 országával. Mivel az ország exportjának döntő része az EU-ba megy, továbbra is meg kell felelniük az uniós szabályozási normáknak, például a biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak. A másik, ugyancsak minden alap nélküli érv az volt, hogy a bevándorlók elveszik a helyiek munkáját. A munkanélküliségi ráta most épp alacsonyabb az Egyesült Királyságban, mint bármikor az elmúlt 40 évben – ha pedig az uniós munkavállalókat kitiltják vagy korlátozzák a munkavállalásukat, súlyos munkaerőhiány léphet fel. És végül az uniós kasszába teljesített befizetésekről is köztudott, hogy a brit költségvetéshez képest viszonylag szerény összegek.
MN: Milyen számítások készültek a Brexit gazdasági hatásairól?
DZS: A túlnyomó többségük természetesen azt mutatja, hogy hosszú távon mind az Egyesült Királyságra, mind az EU-ra negatív hatással lesz a kilépés. A veszteségek mértéke viszont függ attól, hogy vajon létrejön-e szoros külkereskedelmi kapcsolat az EU és az Egyesült Királyság között vagy inkább a Kereskedelmi Világszervezet szabályrendszere alapján fognak kereskedni egymással. Tipikusan arra jutnak az ilyen számítások – mint például a Nemzetközi Valutaalap tavaly nyáron –, hogy 2–3 százalékponttal fog elmaradni attól a brit GDP, mint amit EU-tagként elérhettek volna. Az unió veszteségére pedig rendszerint egészen kicsi számok jönnek ki. De ezek általában a hosszú távú hatásra vonatkoznak, amitől a rövid távú jelentősen eltérhet, főleg ha kaotikus kilépés lesz március 30-án.
MN: A kaotikus kilépés a megegyezés hiányát jelenti?
DZS: Vannak, akik szerint igen. Én személy szerint nem gondolom azt, hogy az átfogó megállapodás nélküli kilépés feltétlenül nagyon kaotikus helyzethez vezetne. Egyrészt azért, mert mindkét fél viszonylag sok előkészületet tett erre az eshetőségre. A különböző pénzügyi szolgáltatásoknál például olyan megállapodásokat javasol az EU, hogy a felek ideiglenesen fogadják el egymás szabályozási és felügyeleti rendszerét – így fél vagy akár egy évig is ugyanúgy szolgáltathatnának az Egyesült Királyságban regisztrált pénzügyi szereplők az uniós ügyfelek részére, mint korábban, és ez idő alatt átköltözhetnek az EU-ba. Ennél nagyobb bonyodalmat okozna, hogy a megállapodás nélküli kilépés esetén már másnaptól ellenőrizni kellene az EU és az Egyesült Királyság határán áthaladó termékeket. Ez óriási logisztikai és adminisztrációs kihívással járna, hiszen Doveren például napi tízezer teherautó megy keresztül – és nincs még meg az a kapacitás, amely lehetővé teszi, hogy ezeket vámvizsgálatnak vessék alá. De az antwerpeni, rotterdami kikötők sincsenek arra felkészülve, hogy minden oda irányuló brit terméket ellenőrizzenek. Sem a vállalatok, sem a vámszervek, sem a kikötők nem készek erre.
MN: Egyes sajtóhírek szerint az Egyesült Királyság eleinte egyszerűen átengedné a kamionok nagy részét, mert úgysem tudná azokat ellenőrizni.
DZS: Az Egyesült Királyságba bemenő vagy onnan eljövő kamionok esetében a britek saját hatáskörben megtehetik, hogy nem vizsgálnak semmit. Ám az európai kikötőkben az EU kötelessége az átvizsgálásuk, és biztos vagyok benne, hogy erre sor is fog kerülni, így torlódások lesznek. Hacsak nem születik egy átmeneti megállapodás az EU és a britek között, amely például pár hónapra biztosítja a vámövezeti tagságot annak érdekében, hogy jobban fel lehessen készülni a határellenőrzésre.
A másik gond Írország: nehéz elképzelni, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán pillanatok alatt működő vámrendszert állítsanak fel. És nem is biztos, hogy az írek hajlandók lennének az ellenőrzést bevezetni. Ez valószínűleg ahhoz vezetne, hogy az Európai Bizottság és az Európai Bíróság felszólítaná az Ír Köztársaságot, hogy haladéktalanul vezesse be a vámellenőrzést, majd kötelezettségszegési eljárás indulna ellenük.
MN: Sokasodnak a hírek, hogy az Angliában működő pénzügyi intézetek elkezdték Párizsba és Frankfurtba költöztetni a munkahelyeiket.
DZS: A kilépés közeledtével folyamatosan költöznek a munkahelyek, és ha megállapodás nélküli kilépés lesz, felgyorsul ez a folyamat. Az unió pénzügyi felügyeleti szervei egyértelműen leszögezték, hogy egy társaság az Európai Unión belül csak úgy végezhet pénzügyi szolgáltatást, ha ténylegesen itt is tevékenykedik – tehát nem elég az, hogy van egy kihelyezett irodája Brüsszelben két alkalmazottal, miközben Londonban végeznek minden más munkát. Hiszen csak ebben az esetben tudják felügyelni az uniós hatóságok, hogy azok a modellek, amelyeket használnak, megfelelnek-e az európai szabályoknak. Közben az Európai Bizottság azt javasolta az Európai Tanács és a Parlament részére is, hogy ideiglenesen fogadják el, hogy a brit felügyeleti szervek ellenőrzik ezeket a pénzintézeteket – ha sikerül megegyezni, akkor ezzel időt nyerhetnek.
MN: A Bruegel oldalán megjelent számításaiban az áll, hogy 16,5 milliárd euróra rúg az az összeg, ami a mostani költségvetési időszakból marad hátra, ám az Egyesült Királyság vonakodik befizetni. Ezt teljes egészében át kellene vállalnia a többi országnak?
DZS: Még az átfogó megállapodás nélküli kilépés esetén is valószínű, hogy az Egyesült Királyság legalább ezt az összeget befizeti. Egyrészt azért, mert London már elismerte a pénzügyi kötelezettségét az EU-val szemben – és még ha nincs is ratifikálva megállapodás, már nehéz ez alól kibújni. Másrészt ha végül mégis megegyezés nélküli kilépés lesz, akkor azonnal újra tárgyalni kezdenének a felek. Ha az Egyesült Királyság ezt a pénzügyi kötelezettségét is elutasítja, akkor az uniós 27-ek sokkal komolyabb feltételeket támasztva mennek neki az újabb tárgyalási fordulónak. Ha viszont London továbbra is befizet az EU költségvetésébe, azzal olyan jó szándékot mutathat tárgyalópartnerei felé, amely segítheti a sokkal fontosabb külkereskedelmi tárgyalások lefolytatását.
