Interjú

Nem a nép hangja

Aurélien Mondon politikatudós, a University of Bath Politikatudományi Tanszékének tanára Éric Zemmour fölemelkedéséről

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. november 24.

Külpol

Új sztárja van a francia szélsőjobbnak, miután alig három hónapja színre lépett és látványos sikereket ér el Éric Zemmour író, publicista, tévés személyiség. Hogyan vált el- és befogadottá a demokratikus francia közéletben a szélsőjobb? A téma kutatóját kérdeztük.

Magyar Narancs: Az elmúlt években, és különösen a jövő áprilisi elnökválasztás közeledtével szembetűnően megerősödött a szélsőjobboldal Franciaországban. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (volt Nemzeti Front) elnöke mellett egy rasszista, xeno- és homofób provokatőr, Éric Zemmour író, publicista is beszállt a versenybe. A jelenlegi felmérések szerint kettejük támogatottsága a választás első fordulójában 35 százalék körül alakulhat. Veszélyes lehet ez a francia liberális demokráciára?

Aurélien Mondon: Zemmour sikere újabb állomása a szélsőjobb beépülésének a mainstream politikába és közbeszédbe – de fontos látni, hogy ez egy folyamat része. Ami most történik, az nem meglepő vagy váratlan, és a demokratikus erők legalább annyira tevékeny kulcsszereplői a szélsőjobboldali eszmék befogadásának a politikai fősodorba, mint a szélsőjobb maga. Ez a politikai formáció közel sem lenne ott, ahol ma van, ha a demokratikus politikai élet szereplői és a média komoly erőfeszítéseket tettek volna a „normalizálása”, olykor a támogatása megakadályozására. Ezért a Zemmour-jelenség természetesen veszélyes, de logikusan következik abból a folyamatból, amely az 1970-es években még margóra szorított, elszigetelt szélsőjobboldalt és annak nézeteit a politikai diskurzus fősodrába juttatta. Ez vezetett már az 1990-es évektől a Jean-Marie Le Pen alapította Nemzeti Front megerősödéséhez is.

MN: Tavaly megjelent, Aaron Winterrel közös könyvük címe: Reactionary Democracy. How Racism and the Populist Far Right Became Mainstream (Reakciós demokrácia – Hogyan vált mainstreammé a rasszizmus és a populista szélsőjobb?). Mit jelent az ön által bevezetett reakciós demokrácia fogalom?

AM: Szerzőtársammal reakciós demokráciának nevezzük azt, amikor a demokrácia fogalomkészletét használják reakciós politikai eszmék érvényre juttatására és legitimálására. Olyan, eredetileg progresszív köztársasági fogalmakról van szó, mint a laicitás, a nemzeti identitás, a szólásszabadság, a női egyenjogúság vagy akár az LMBTQ-jogok. A szélsőjobboldaliak ezeket kiforgatták eredeti jelentésükből, és a demokráciára meg „a nép” elvárásai­nak teljesítésére hivatkozva legitimálták a saját értelmezésük érvényesítésére. Így például a szólás- és véleményszabadság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás nevében egyre nagyobb nyilvánosságot követeltek a médiában nézeteik kifejtésére és megvitatására. Ezt az elmúlt évtizedekben meg is kapták, olyannyira, hogy – különösen választások idején – a médiatérben, a politikai közbeszédben aránytalanul nagy teret kapnak, a csapból is ők folynak. Természetesen nem azt akarom állítani, hogy figyelmen kívül lehet hagyni őket, de megfelelő kritikával és távolságtartással kellene foglalkoznunk velük ahelyett, hogy beleesnénk a közbeszéd tematizálásával általuk állított csapdákba, és átvennénk a narratívájukat. Emellett azzal, hogy most minden figyelmünket rájuk fókuszáljuk, megfeledkezünk arról, hogy az erősödésük csak egy részjelensége, tünete a liberális demokrácia válságának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.